Mese Jackről, az ördögről és a tökről

A legenda szerint sok száz évvel ezelőtt a „Smaragd-szigeten”, azaz Írországban Stingy Jack – nevében is zsugori és lusta, de furfangos hősünk – meghívta az ördögöt egy italra. Pénze azonban nem volt, így rábeszélte ivócimboráját, hogy változzék pénzérmévé, amivel a két italt meg lehet rendelni.
Az ördög ráállt a trükkre, de azzal nem számolt, hogy Jack hirtelen a zsebébe dugja, közvetlenül egy ezüstfeszület mellé. A patás az érmében kelepcébe esett, Jack pedig csak azzal a feltétellel engedte ki, ha megígéri, hogy egy évig nem zaklatja, és halála után nem tart igényt a lelkére. Az ördög, persze, örömmel megígért mindent, csak szabaduljon.
Mindketten mentek a dolgukra, de egy évvel később újra találkoztak. Ekkor Jack egy gyümölcsöktől roskadó fát mutatott, és kérte az ördögöt, hogy szedjen belőle mindkettőjüknek. Amíg a patás a fán dolgozott, Jack keresztet vésett a törzsbe, így ismét csapdába ejtve mesebeli társát. Ezúttal már tíz év nyugalmat kért a szabadulásért.
Ha ez egy magyar népmese lenne, akkor a harmadik összecsapás következne, de az íreknél nem három az ír igazság, így a történetnek vége, Jack meghalt. Szent Péter egy ilyen filkót nem engedett a paradicsomba, viszont – ígéretéhez híven – az ördög sem nyitotta ki a pokol kapuját előtte, egy izzó széndarabbal bocsátotta Jacket a túlvilági senkiföldjére. Hősünk jobb híján tarlórépából faragott tartót a pislákoló fénynek, és azzal járja céltalanul azóta is a világot.Mese_Jackrol_az_ordogrol_es_a_tokrolA történet a kivándorló írekkel eljutott Amerikába, ahol találkozott a tökkel, és új életre kelt. A sárga gyümölcsök széles teret engednek a kreativitásnak, és éppen halottak napjára érnek be. A félelmetes, groteszk, grimaszoló szörnyarcokat ábrázoló, mécsessel megvilágított, faragott tököket angol nyelvterületen azóta is Jack lámpásának (Jack of the Lantern vagy jack-o-lantern) hívják.
Mifelénk a tökfaragás inkább kisgyerekek őszi sportja, de a dekorációban egyre többször bukkannak fel a legkülönbözőbb tökök, alkalmat adva arra, hogy rácsodálkozzunk varázslatos sokféleségükre. Az étkezési célokra nem alkalmas, narancssárga, gömbölyű „Halloween tök” mellett ezernyi dísztök kelleti magát a virágboltok, kertészetek vagy akár a szupermarketek kínálatában ebben az időszakban.
Már hazánkat is elérte a tökverseny hóbortja, amelyet az a kerttulajdonos nyer, akinek a kertjéből a legsúlyosabb termés kerül ki. Persze a versenytökök nevelése különleges elbánást igényel, például időben raklapot kell helyezni a kabak alá, és egy targonca is elkél, ha mérlegelésre kerülnek a 200-300 kilós példányok. Arról nem is beszélve, hogy milyen kiváló komposzt készíthető ezekből a tökökből fotózás után!
Mivel a tök alapvetően nagyon tápanyagigényes növény, így a hegyvidékiek számára, sajnos, kevéssé adottak a versenyzés lehetőségei. Legfeljebb a kisebb dísztökök érzik jól magukat mifelénk. Sebaj, azok is gyönyörűen díszítik az őszi lakást!
A XII. kerületben ritkán látni termő tököt, annál kivételesebb az Apor Vilmos téri példány. A Keresztelő Szent János szobrának lábainál – véletlenül – kihajtó tökmag szobányi területet befutott indáival, érdes leveleivel. Nyár végére már több tekintélyes méretű termés is sárgállott a sötétzöld levelek védelmében. Némelyik még ma is megtekinthető a szomszédos bevásárlóközpont pizzériájának teraszán, ahová plébánosi ajándékként „gurultak át”.

B.