Vadmacskavédelem a vadasparkban

A hazai erdők legrejtettebb életet élő állata a vadmacska. Még a rendszeres túrázók, erdészek, vadászok sem nagyon találkoznak vele. Most széles szakmai összefogás kezdődött a pilisi állomány feltérképezésére, ami a későbbi védelmi és tenyésztési program alapja lehet.

A Vuk című rajzfilmben olyan természetességgel nézzük a vadmacskát, mintha az erdők jól ismert lakója lenne. Régen az is volt, ám az utóbbi évtizedekben az állomány megcsappant és fel is hígult. A természetvédők elé kerülő példányok általában közlekedési balesetek áldozatai, ami jól mutatja a veszélyeztetettségüket.

A vadmacska önmagában sem egységes faj, több alfaja van. A mienkéhez leginkább – szinte a megszólalásig – a skót vadmacska hasonlít, pedig a két alfaj élőhelyét nagy földrajzi távolság választja el.

A tiszta vérű vadmacskák felkutatására a Pilisi Parkerdő, a Duna-Ipoly Nemzeti Park és a Budakeszi Vadaspark munkatársai közösen mozgásérzékelős vadkamerákat helyeztek ki, remélve, hogy a pilisi erdők keveset járt erdeiben lencse elé kerül egy-egy példány. Ha pedig feltűnnek a tömött farkú állatok, akkor a következő lépés a szőrcsapdák kihelyezése lesz. Egy szőrpamacsot megszerezni nem egyszerű feladat, mégis érdemes kísérletezni vele, mert a szőrmintákból megállapítható az egyedek genetikai állománya.

Amíg elkezdenek gyűlni az adatok, addig a Budakeszi Vadaspark vadmacskájával lehet ismerkedni. Szilveszternek hívják, fogságban született, szépen mutatja a fajta jellegzetességeit és szemérmes viselkedését. Legjobban a kifutó legmagasabb pontján, ágak közé rejtőzve szereti tölteni az idejét, onnan pislog kerek macskaszemeivel a lent kíváncsiskodó látogatókra. Etetéskor azért elhagyja az őrhelyét, és bemutatja ruganyosan elegáns mozgását, de folyamatosan érzékelteti, hogy a megtévesztésig cirmos mintás bundában vadállat lakik, nem pedig egy házi kedvenc dorombol. Az utolsó falat után a lehető legrövidebb úton hagyja maga mögött a zajos talajszintet, és mászik vissza a vackába.

A most induló fajtavédelmi program nem példa nélküli, az ország más területein folyt már hasonló munka, de a főváros környékén ez az első ilyen kezdeményezés. Ha sikeres lesz, akkor a távolabbi jövőben a tiszta vérű vadmacskák fogságban történő szaporítására is sor kerülhet, hogy az így születő vadcicákkal frissíthető legyen az erdei állományok vérvonala.

BI.

 

Miről ismerhető fel egy vadmacska?

Egy ereje teljében lévő vadmacskát nem lehet összetéveszteni egy tigriscsíkos házi cicával! Amikor viszont az erdőben látjuk őket, már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A vadmacska farka tömött, lekerekített végű, a fekete gyűrűk markánsan kirajzolódnak. A gerinc feletti csík csak a faroktőig fut, szemben a domesztikált rokonokéval, amelyeké egészen a farok csúcsáig. A test mintázata kevésbé kontúros a vadmacskán, és a combjai felett inkább pettyes, mint csíkos. A „kültakarón” kívül jelentős eltérés, hogy a vadmacska húsra korlátozódó étrendje miatt sokkal rövidebb belekkel rendelkezik, mint a vegyes táplálkozású házi kedvenc. Mivel a két faj keveredik, a leírt változatok közötti valamennyi átmenet is létezik, létezhet.Vadmacskavedelem_a_vadasparkban