Hetven éve a kultúra szolgálatában a MOM „csodapalotája” (II.)

Kettős jubileumát ünnepelhetjük a MOM Kulturális Központnak: a felavatása hetven éve, 1951 novemberében történt, a korszerű felújítása pedig tíz éve, 2011-ben fejeződött be. Korabeli lapok írásait, híradásait felidézve zárjuk az épület történetének bemutatását.

„Tetőtől talpig” – ez volt a címe a Magyar Divatcsarnok divatbemutatóinak, amelyeknek a MOM Művelődési Ház adott otthont az 1960-as években. Ezeken olyan neves művészek is felléptek, mint Koós János, vagy Rátonyi Róbert. Még náluk is illusztrisabb vendég érkezett 1964-ben: Hailé Szelasszié etióp császár a parlamenti díszebéd után meglátogatta a MOM gyárat, és elment a kulturális központba is, ahol belenézett egy éppen ott folyó gyermekbalett-tanfolyamba.Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban2

 

Híres árverések

A MOM ismert programjai közé tartoztak a különböző aukciók, leginkább a BÁV művészeti árverései. A Népszava így írt az egyik eseményről 1968 decemberében: „Az eddig megrendezett aukciók nagy anyagi és erkölcsi sikerén felbuzdulva, a Bizományi Áruház Vállalat úgy döntött, hogy 20 éves fennállása alkalmából az idén jubileumi aukciót rendez, az eddigieknél szebb, reprezentatívabb körülmények között. A felajánlott tárgyakat igen erősen szelektálták; csupán egynegyedüket bocsátják árverésre, így is mintegy 2,7 millió forintos árukészletet halmoznak fel a MOM művelődési házában. (Népszava, 1968. december 1.)

A Magyar Hírlap arról is beszámolt, hogy az öt napig tartó program „sztárja” egy 18. század elejéről származó, intarziás, olasz írószekrény volt, amely ötvenezer forintos kikiáltási árról indult. „Kedden mintegy 180 porcelán-, ezüst- és csonttárgyat, szerdán 210 fegyvert, fémtárgyat és szobrot, csütörtökön 251 ikont, festményt és miniatűrt árvereznek. Az utolsó napon, pénteken 160 értékes festményre és rajzra licitálhatnak az érdeklődők.” (Magyar Hírlap, 1968. december 10.) Az aukciók legtöbbször a kupolateremben zajlottak, de nagyobb árverések alkalmával a folyosók, a termek, az aula, azaz szinte az egész épület megtelt.

Orosz János Munkácsy-díjas festőművész 1974-ben a tulajdonában lévő összes festményét és alkotását felajánlotta a Magyar Vöröskeresztnek, azzal a céllal, hogy az alkotások nyilvános értékesítéséből befolyó összeg a szárazsággal sújtott afrikai népeket segítse. A MOM aulájában rendezett árverésen 144 festmény és 302 grafika került kalapács alá.

A művész így fogalmazott kezdeményezéséről: „Mindig úgy éreztem, hogy a természeti csapások talán még a háborúnál is rémesebbek. A háború és béke kérdéseibe beleszólhat az ember, de a természeti katasztrófáknál, ha tehet valamit, azt legfeljebb csak utólag: mentés vagy segítségnyújtás formájában. Hát… ezt szerettem volna. Ezt akarom: tenni valamit, azzal, amit csinálok, azzal, amim van… Magamban ezt »tartalmi akciónak« nevezem és szeretném, ha megértenének.” (Ország-Világ, 1974. október 23.)

Berhanu Giza, a hazánkban tanuló afrikai diákok szövetsége bizottságának főtitkára a példátlan segítséget látva a következőket mondta: „Nagy hatással volt rám, szinte megdöbbentett a felajánlás híre. Mi, diákok is arra készülünk, hogy hazatérve sokat tegyünk majd hazánk felemelkedéséért. Én Etiópiából jöttem, ahol több mint négymillió ember szenved az éhínségtől… Nagyon szép dolog, hogy egy magyar művész ilyen humanista elhatározásra jut.” (Ország-Világ, 1974. október 23.)

A BÁV aukcióit azóta is kiemelt figyelem kíséri. 2019-ben például olyan értékes művek kerültek kalapács alá, mint Munkácsy Mihály 1864-ben készült Bogrács című festménye, aminek 24 millió forint volt a kikiáltási ára, vagy Szinyei Merse Pál Faun III. munkája, amire 22 millió forinttól lehetett licitálni.Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban5

 

Az útkeresés

Az épület állapota a rendszerváltás előtti évtizedekben folyamatosan romlott. Az 1970-es, 80-as években több felújítás is szükségessé vált, korszerűsödtek a berendezések és a világítás, a fő szempont azonban a takarékosság volt. Habár a ház 1989-ben a XII. kerületi önkormányzathoz került, ám a rendelkezési jog a MOM gyárnál maradt – amely viszont az 1990-es években élte utolsó óráit.

A szakemberek sokáig kerülték, hogy a szocreált és az utána következő építészeti alkotásokat értékeljék, ezért nagyon kevés 1945 után készült épület kapott műemléki védelmet. A MOM ezek közé tartozott, stílusjegyei ellenére 1991-ben műemlék jellegű építménnyé nyilvánították.

Az 1990-es évek elején a gyár különböző befektetőknek ajánlotta fel a XII. kerületben lévő területeit, sőt a művelődési ház értékesítése is szóba került. Volt, aki kaszinót akart ott berendezni, de születtek tervek szálloda és árutőzsde létrehozására is. Mivel a MOM-nak hatalmas adótartozása halmozódott fel, végül elveszítette a művelődési ház feletti rendelkezési jogot, és azt a XII. kerületi önkormányzat kapta meg. Egy évvel később, 1994 év végén jelent meg a hír a lapokban, hogy a kerület vezetői megerősítették, semmiképpen sem adják el az épületet, és szeretnék, ha az továbbra is a kultúra otthona maradna.

 

A megújulás

Annak ellenére, hogy a MOM a Budapest Kongresszusi Központban 2001-ben megtartott NATO-konferencia miatt kisebb felújításokon esett át, egyre romlott az állaga. A kerületi önkormányzat képviselő-testülete 2007-ben hozott döntést a ház és környezete teljes rekonstrukciójáról egy európai uniós városrehabilitációs pályázat keretében. Az építkezések gyors ütemben zajlottak, Pokorni Zoltán polgármester 2010. október 22-én helyezte el az alapkövet. 2011 szeptemberében ünnepélyes körülmények között adták át a MOM Kulturális Központot, azaz a MOMkult-ot.Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban3

Az épület homlokzata gyakorlatilag ifj. Dávid Károly eredeti elképzelései alapján újult meg, az építők csak az udvari homlokzaton vágtak széles nyílást a színházterem menekülőajtóinak. A ház kontúrjához és alapterületéhez nem nyúltak, de ahol csak lehetett, a modern technikát kihasználva igyekeztek tereket nyerni a megnövekedő igényeknek és elvárásoknak. Az épületet tartó kőoszlopok alá betont kellett injekciózni, és pincét is ástak, hogy legyen hely a raktároknak, valamint a kiszolgálóhelyiségeknek.

A MOMkult környezete szintén teljesen megújult. A régi Sirály utca egy szakaszát a kivitelezők felszámolták, és az út helyén a bejárattal azonos szintre emelték a talajt, amivel egy sétányszerű közteret hoztak létre: ez lett a Sirály sétány. Egy nagy, ötszáz fős konferenciatermet és éttermet magában foglaló új hely is létrejött, a Larus – azaz sirály – rendezvényközpont alatt pedig mélygarázs épült, amelyet a Jagelló útról lehet megközelíteni.

Újdonság volt a MOMkult földszinti kávézójának közvetlen kapcsolata a kerttel és a játszótérrel, valamint a ház akadálymentesítése és egy lift beépítése is. Szélvitorlák kerültek az épület háta mögé, amivel hangulatos kert jött létre, szabadtéri színpaddal és ülőhelyekkel. A Jagelló út mentén pavilonsor épült az addig ideiglenes standokon működő biopiacnak.Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban7

 

Technikai érdekességek

Egyedülálló technikai újdonság, hogy a MOM Kulturális Központ hűtő- és fűtőrendszerét a budai gyűjtőcsatorna szennyvizének hője működteti. Hasonló megoldást leginkább a skandináv országokban alkalmaznak, ám az 1,1 megawattos kapacitású szerkezet teljesen saját fejlesztés, európai szabadalmi védettség alatt áll. A Magyarországon gyártott alkatrészekkel és a saját kialakítású hőcserélőkkel világszinten is úttörőnek nevezhető rendszer üzemeltetése gazdaságos, nincs szén-dioxid-kibocsátása, kevés elektromos áramot fogyaszt.

A másik érdekesség, hogy a nagyterem hagyományos, lejtős nézőtere alatt egy hatalmas hidraulikus emelőszerkezet működik, aminek a segítségével a padló egy szintbe hozható a színpaddal. A régi, bőrhuzatú székek megmaradtak, de négyesével kiemelhetők, azaz akár egy teljesen új, összefüggő tér is kialakítható koncerteknek, báloknak. Nemcsak a nézőtér, hanem a színpad is süllyeszthető, így modern színházi technika áll rendelkezésre, korszerű világítással, hangtechnikával és gépészettel kiegészülve.Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban6

 

Belső terek

A ház belsőépítészeti terveit Csavarga Rózsa készítette a Firka Építész Stúdió generáltervezésében. A belsőépítész megtartotta a terek elrendezését, de számtalan modern megoldást és nemes anyagot alkalmazott, amik megfelelnek a 21. század követelményeinek.

„A bejárati zónába új, íves recepciós pultok kerültek, reflektálva a kupolás »rondellaszerű« formára. Következetesen megjelenik ez a kialakítás a mennyezeti világítótesteken is, gipszkartonba süllyesztett íves fényforrások és egy, a kupolatérbe függesztett, spirális csillár ad fényt a tereknek. Színes, hátulról megvilágított fóliákkal és onix lappal adott Csavarga Rózsa 21. századi ízt a tereknek. (Octogon, 2011/4.)

A földszinti és emeleti terek, amik kapcsolódnak az előcsarnokhoz és a kupolateremhez, otthonosságot sugároznak. „Mintha egy hatalmas lakás nagy, kétszintes nappaliját kívánnám létrehozni, úgy nyúltam ennek az összefüggő térrendszernek a tervezéséhez. […] Szerethető, otthonos teret kívántam adni a ma és a jövendő látogatóinak is, tehát, hogy sokáig jól érezzék magukat itt” – foglalta össze tervezői szándékát az Octogon című szaklapban Csavarga Rózsa. Ugyanott megemlítette, hogy „öröm volt az összmunka, hiszen több százan dolgoztak ezen a projekten. […] Ha szeretni fogják a házat, akkor elmondhatom, hogy elértem a célomat.” Csavarga Rózsa munkájáért elnyerte „A 2011-es év belsőépítésze” címet.

A Csörsz utcai épület tehát immár egy évtizede megújult külsővel, de régi értékeire és hagyományaira támaszkodva várja a látogatókat. A MOM Kulturális Központ számos kiemelkedő programjával – sok más mellett az innen útjára induló, azóta világhírűvé váló Cziffra György Fesztivállal – nemcsak a Hegyvidék, hanem Budapest, sőt, egész Magyarország kulturális életének ragyogó színfoltja, méltán lehetünk rá büszkék. (Vége)Hetven_eve_a_kultura_szolgalataban8

Földváry Gergely