A „Hegyvidék főutcája”, a Böszörményi út (II.)

A Böszörményi út történetének bemutatását az utca létrejöttével, majd a csendőrlaktanya felépülésével és jelentőségének ismertetésével kezdtük előző lapszámunkban. Most az 1920-as, 30-es években készült háztömbökkel, bérházakkal folytatjuk, amelyek fontos szerepet játszottak az utcakép kialakulásában.

Horvay-villa

Az első világháború előtt a csendőrlaktanyán kívül csak egy-két épület állt a Böszörményi úton. Ilyen volt a 31-es szám alatti villa, amelyet Nagy Károly építész tervezett 1910 júliusában. Az érdekes kialakítású, szecessziós jellegű ház a mai napig megmaradt, és formáját tekintve arányaiban megtartotta eredeti kontúrjait.

Eleinte egy földszintes épület lett volna, majd egyemeletesre módosult, magasföldszinttel, ami később egy tetőtérrel is kiegészült. A teljes homlokzaton megfigyelhetők a rizalitok, és érdekes az úgynevezett kontyolt nyeregtetőzet is.

A ház Horvay Ede tanítóképzős tanár, később igazgató kérésére jött létre; 1935-ben Chabada Géza miniszteri tanácsos vette meg 42 ezer pengőért. Több lakást is kialakítottak benne, majd a második világháború után, 1952-ben államosították. Az alagsorban üzlethelyiségek működtek, és működnek most is.A_Hegyvidek_foutcaja2

 

„Isten Szeme” gyógyszertár

A következő nagyobb fejlődés az 1920-as évek második felére tehető, ekkor több háztömb, bérház és társasház épült a Böszörményi úton, és ezek máig meghatározzák az utcaképet. Ilyen volt a csendőrlaktanyával szemben 1923-ban elkészülő, Böszörményi út 34/a–34/b alatti, hatalmas, H-alakú, historizáló épület. Volt ott könyvkiadó és papírkereskedés, fodrászat, fűszercsemegebolt, könyvtár, sőt az 1950-es évek elején abban működött a kerület első anyatejgyűjtő állomása is.

Talán az egyik legismertebb üzlet dr. Sperlágh Aladárné „Isten Szeme” elnevezésű gyógyszertára volt, amelynek gyönyörű, művészi bútorait Panucza György műbútorasztalos-mester készítette. A Gyógyszerészi Közlöny 1929. július 7-én adott hírt arról, hogy „Dr. Sperlágh Aladárné, szül. Hainiss Berta úrnő részére Budapestre engedélyezett új önálló gyógyszertárt a Böszörményi-út 34. számú házban, a hivatalos vizsgálat megejtése után június hó 1-én megnyitotta.”

A Sperlágh egy többgenerációs gyógyszerész család volt, több érdekeltséggel a Böszörményi úton. A patika vezetőjének férje, dr. Sperlágh Aladár a Böszörményi út 13–15.-ben drogériát üzemeltetett, és a közelben, a Böszörményi út 36/b-ben laktak, az 1940-es évektől pedig ott működött a gyógyszertáruk is. Lányuk, Sperlágh Eszter szintén okleveles gyógyszerész lett, és édesanyja 1942-es halála után megörökölte a patikát.A_Hegyvidek_foutcaja7

A Gyógyszerészi Szemle így számolt be a nehézségekről 1943 januárjában: „1942 szeptember közepén dr. Sperlágh Aladárné hirtelen rosszul lett. Miután az orvos kór jóslata nem volt kedvező, a készenlétben tartott átruházási kérvényt a család szeptember 16-án benyújtotta a fővároshoz, hogy onnan a belügyminisztériumhoz legyen továbbítva. A rákövetkező éjjelen dr. Sperlágh Aladárné váratlanul agyvérzést kapott, amely néhány órán belül végzett vele. A család legnagyobb meglepetésére a minisztériumból azt az értesítést kapták, hogy a benyújtott átruházási kérvényt nem fogadják el s miután kiskorú haszonélvező nincs, a gyógyszertár jogára nyilvános pályázatot hirdetnek. Ez az értesítés joggal megdöbbenthette az egyébként is gyásszal sújtott férjet és az elhunyt gyermekét, akik előtt így kétségessé vált a családi vagyon birtokbavétele, jóllehet mindketten okleveles gyógyszerészek és a megboldogult még életben volt, amikor benyújtották az átruházási kérvényt. Tőlük telhetően minden követ megmozgattak egy méltányosabb álláspont kieszközlése céljából, azonban a jelek szerint sikertelenül.”

Szerencsére néhány hónappal később már jó hírről írhattak a lapok: „Általános megnyugvással fogadjuk a hírt, hogy a belügyminiszter ezúttal sem tért le a méltányosság gyakorlásának útjáról és a böszörményi úti »Isten Szeme« gyógyszertár jogosítványát a megboldogult gyógyszertár tulajdonosnő leányának, Várbíró Györgyné sz. Sperlágh Eszter okleveles gyógyszerésznek adományozta. Ezzel a családi vagyon továbbra is megmarad azok kezében, akiket az valóban megillet.”

A család az államosításig birtokolta a gyógyszertárt, amely aztán hamarosan az enyészetté vált. A Böszörményi út 34. a második világháború idején komoly harcok helyszíne volt, számos találat érte. Mivel a homlokzati sérüléseket kijavították, az épület arculata jelentősen megváltozott.

 

Horthy-telep

Az 1920-as években a társasházak jelentősége az újszerű, előremutató beépítési módokban állt, amelyeknek több típusa ismert. Viszonylag ritka a nagy tömbtelken kialakított pavilonos beépítés – a Horthy-telep elnevezésű bérházak együttese a Böszörményi út 4–8. és a Királyhágó utca 5/a–5/b alatt épp ilyen volt.

A Martonosi Baráth Lajos tervezésében a Tiszti és Tisztviselői Társasházépítő Szövetkezet (TITASZ) részére létrehozott telep három szabadon álló és két előudvaros tömbből áll, kertekkel elválasztva. A hatalmas, trapéz alakú tömbtelek keskenyebb végét egy H-alaprajzú épület, az Artner-udvar foglalja el, majd két egymásnak száraival szembefordított, U-alakú épület, a Báró Hazai- és a Báró Szurmay-udvar következik. Mindhármat Kappeter Géza tervezte 1926-ban. A Királyhágó utcai Gróf Csáky-udvar a függőfolyosót mellőzve, keskeny díszudvarral készült 1926-ban, szintén Martonosi Baráth Lajos tervei alapján.

A lapok azt írták, hogy igen jó levegőjű helyen épülnek fel a bérházak, társasházak. A Magyarság így fogalmazott: „A magánosok építkezésén kívül a főváros modern tisztviselői lakásokat akar építeni e vidék főutcájára, a Böszörményi útra, de még nagyobb jelentőségű a Böszörményi út elején építkezés alatt álló Horthy-telep, amely villaszerű kiképzésével és virágos parkjával dísze lesz az egész vidéknek. […] A Horthy-telep a fővárosnak minden bizonnyal legszebb és legegészségesebb helyén épül. Budának ez a legszebb része, amelynek hegyi levegőjéről tudományos kísérletek állapították meg, hogy Középeurópában a legjobb, azért a legegészségesebb is, mert a fővárosban leggyakoribb északi és nyugati hideg szelektől a Svábhegy védi. Levegője olyan, mint a klimatikus gyógyhelyeké, éghajlata egyenletes és télen sem zord. Ennek felismerése lendítette ezt a budai részt a fejlődésnek arra az útjára, amelyen most halad. Villatelepek, öröklakások, fővárosi bank- és privátbérházak egész sora nőtt ki itt a földből az utóbbi években. Erre a vidékre kérik a legtöbb építési engedélyt.” (Magyarság, 1928. március 18.)A_Hegyvidek_foutcaja3

A 8 Órai Újság és több más lap is megemlítette, hogy a telep nevét adó Horthy Miklósnak szobra lesz a parkban. Az épületek március közepére kerülnek tető alá és júliusban lesznek beköltözhetők. A parkban a kormányzónak emlékművet állítanak és azt ősszel leplezik le Horthy Miklós kormányzó jelenlétében.” (8 Órai Újság, 1928. március 4.) Mivel azonban a szoborról később semmilyen hír nem született, valószínűleg nem készült el, mint ahogy az sem valószínű, hogy a kormányzó valaha is járt a róla elnevezett telepen.

A Böszörményi út 6–8-as számú házak történetéről szól a „Ha a házunk mesélni tudna” című kis kiadvány. Ebben olvashatók Dőry Ádámné mondatai: „A hátsó kert végében húzódó kőfalban a 4-es számú háznál volt egy kis kapu. Ez a valamikori Budai Helyőrségi Kórház - későbbi Honvédkórház - kápolnájához vezetett. Vasárnaponként kinyitották, s a környező házakból sokan jártak át misére. Itt misézett ományi Kálló Ferenc magyar tábori főesperes.”

A második világháború idején Budapest ostroma a Horthy-telep házain is hatalmas pusztítás nyomait hagyta, több bombatalálat érte az épületeket. „1945. január 17-én a házunk kapott egy akkora becsapódást, hogy azt hittük, ránk dől az épület. […] A fél lakásunk eltűnt. Két szoba a szabadba nyílt. Szüleimnek egy élet munkája veszett ezzel semmibe. De édesapám azt mondta, annak örüljünk, hogy élünk!” – emlékezett vissza Polonyi Éva. Sok ház teljesen megsemmisült a környéken, de az óriási károk ellenére az egykori Horthy-telep megmenekült.

Az 1950-es évek elején a házakat államosították, majd 1958-ban a tulajdonosok visszavásárolhatták lakásaikat. Az elmúlt évtizedekben sok híres lakója volt a telepnek. Közülük is kiemelkedik Nemes Nagy Ágnes író, költő, műfordító, az Újhold irodalmi folyóirat alapítója, aki 1958-tól haláláig, 1991-ig élt a Böszörményi út és a Királyhágó utca sarkán lévő egykori Gróf Csáky-udvar elnevezésű házban. Harmadik emeleti lakása nem csupán otthon és alkotóhely volt, hanem baráti, művészeti és szerkesztőségi összejövetelek színhelye is.A_Hegyvidek_foutcaja4

 

„Öröklakás” udvar

A Böszörményi út egyik ikonikus épülete a két toronyszerű, csúcsos tetődísszel rendelkező, 13–15. szám alatti, ötemeletes, historizáló öröklakás. Ezt a Házszövetkezet megrendelésére a Tégla Házépítő és Telekvásárló Rt. Műszaki Osztálya építtette 1931–1932-ben.

Érdekesség, hogy a még el nem készült házat a lapok különböző hirdetésekben szép távlati képgrafikákkal hirdették. Habár nem pont úgy valósult meg, például a toronysisakok nincsenek rajta, a kép – az emberekkel, a villamossal, az úton irányító rendőrrel – jól bemutatja az 1930-as Böszörményi út hangulatát.

Az elkészült épület homlokzatán több felirat látható. Az egyik az 1931-es dátum, ami az építésre utal. A Böszörményi útra néző részen pedig nagybetűkkel ez olvasható: „Öröklakás” udvar.A_Hegyvidek_foutcaja5

A kivitelező Beta Géza építőmester volt, az építtető pedig a Tégla Házépítő és Telekvásárló Rt. igazgatója, Balogh Jenő Zoltán. Utóbbi drámájáról így emlékezett meg az egyik korabeli lap: „Balogh Jenő Zoltán 55 éves építési vállalkozó, a »Tégla Házépítő és Telekértékesítő rt.« igazgatója, csütörtökön délelőtt vállalatának Vörösmarty téri irodájában agyonlőtte magát és meghalt. Balogh Jenő Zoltánnak régebben két vállalata volt, de mind a kettő tönkrement. Balogh nagy energiával harmadszor is vállalkozásba kezdett és legutóbb öröklakásos házak építésével foglalkozott. A Böszörményi út 13-15. számú ház alatt épített egy öt­emeletes palotát. A nagyarányú építkezés nem volt arányban Balogh vagyonával, úgyhogy összecsaptak felette a hullámok és az igazgató nem tudott eleget tenni kötelezettségeinek. A Böszörményi úti házban már nem tudta felszereltetni a liftet és a lépcsőház is befejezetlenül maradt. Balogh idegei felmondták a szolgálatot és az igazgató nagy katonai Steyr pisztolyával agyonlőtte magát. Tizennyolc búcsúlevelet hagyott hátra.” (Magyarország, 1932. május 28.)

Az építkezést tehát mások fejezték be. A földszint utcafrontjain számos üzlethelyiség jött létre, volt itt az idők folyamán cipészet, órás, tejüzlet, húsbolt, kalapkészítő, egyenruha-, sapka- és ruházatifelszerelés-bolt, vasüzlet, papírbolt, drogéria, rendelőintézet, bank, könyvtár, festékek és háztartási cikkek üzlete, és még sorolhatnánk.

Budapest ostroma idején a ház pincéje óvóhelyként üzemelt, és bár folytak itt harcok, az épület nem szenvedett komolyabb károsodásokat. Nem tudni, ekkor sérültek-e meg a toronysisakok, de az biztos, hogy megváltoztak. Az épület tetőszerkezete 2000-ben felújításon esett át, a kivitelező kicserélte a régi palafedést. Mindenesetre – sok más budapesti épülettel ellentétben – a Böszörményi út 13–15. alatti házon jelenleg is megtekinthető a közel százéves dísz. (Folytatjuk)

F. G.

 

Ha Önnek is van élménye, története, fényképe a Böszörményi útról vagy az út bármelyik épületéről, esetleg itt lakott, vagy ismer olyat, aki itt lakott, kérjük, vegye fel a kapcsolatot a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjteménnyel! Köszönjük!

Cím: hegytortenet@gmail.com

Telefonszám: 06-70/426-9807