Koszoruzas_Apor_Vilmos_szobranal_1

Koszorúzás Apor Vilmos szobránál

„Még egyszer üdvözlöm papságomat. Legyenek hűek az egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsenek romjaiból fölépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket!” – így búcsúzott híveitől és a földi léttől Apor Vilmos győri püspök 1945. április 2-án. Három nappal korábban, nagypénteken egy részeg orosz katona sebesítette meg őt három golyóval. Apor Vilmos megpróbálta megakadályozni, hogy nőket hurcoljanak el a Püspökvár és a Káptalandomb alatt húzódó pincékből, amik több száz embernek biztosítottak védelmet. Ekkor érte a halálos géppuskasorozat.
Boldoggá avatásának huszonnegyedik évfordulóján az idén is a vértanú egyházi ember szobránál tartott koszorúzást az Apor Vilmos Emlékbizottság. „Mindent a gondviselés irányít, nincsenek véletlenek” – fogalmazott az ünnepségen Pákozdi István, a Budapest-Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János plébánia plébánosa. Mint mondta, nem lehet véletlen az sem, hogy ezúttal éppen november 5-re esett a koszorúzás, amely egyben Szent Imre herceg ünnepnapja.Koszoruzas_Apor_Vilmos_szobranal_2Nagypénteken elmondjuk Jézus szenvedésének és halálának történetét – folytatta gondolatait az atya –, de az is fontos, hogy beszéljünk Apor Vilmosról, aki ugyanezen a napon halt vértanúhalált. Jobb kezét felemelve próbálta meg távol tartani a gyengéktől az esztelen katonákat, ezt a pillanatot örökíti meg hegyvidéki szobra. A kórházban megbocsátott gyilkosának, és ami még több ennél, életét, püspöki szolgálatát, kereszténységét felajánlotta a szenvedő magyarság üdvéért.
Nem szabad felednünk, hogy Apor Vilmos értünk áldozta fel az életét – intett mindannyiunkat Pákozdi István. Hozzátette, hogy Apor Vilmos volt az első magyar, akit a szabaddá vált Magyarországról boldoggá avattak.
„Talán arra is gondolhatunk, hogy egyszer a szentek közé kerül. Mert szükség van a megerősítésre, a példára, hogy Magyarország Szent István óta az evangélium útját járja, és erről nem szabad lemondanunk. Fohászkodjunk, hogy térjen észre a magyar nép, és a biztosabb jövő reményében hozzon majd döntést, amikor eljön az idő” – tekintett előre Pákozdi István.
A beszédet követő koszorúzáson a Hegyvidéki Önkormányzat nevében Csepreginé Volosinovszki Mária, az oktatási és közművelődési iroda vezetője, valamint Gonda Attila közművelődési referens helyezte el az emlékezés virágait a szobor talapzatán.

M.