Lelki támasz a nehéz napokban
A Szent János Kórház extrém kis súlyú, nagyon korán világra jött babákat ellátó Perinatális Intenzív Centruma a hasonló hazai intézmények jó részével együtt élen jár az Európa-szerte tendenciává váló családközpontú ellátásban. Itt pszichológus mellett már perinatális tanácsadó is segíti az édesanyákat a koraszüléssel járó sokk feldolgozásában. A tetőtérben készülő családi szobák hamarosan már az édesapákat is várják, ahol jelenlétükkel ők is hozzájárulhatnak koraszülött babájuk fejlődéséhez.
– A világ egyre inkább a családközpontú ellátás felé halad a koraszülött osztályokon – mondja Nagy Ildikó, az egyik olyan szakember, aki segít az édesanyák lelki gondozásában a Szent János Kórház Perinatális Intenzív Centrumában (PIC). Korábban évekig sorstárs szülőként állt a többiek mellett. Az osztályt vezető főorvos, dr. Princzkel Erzsébet már régóta támogatja az anyák bevonását az intenzív osztályon inkubátorban fekvő babák ápolásában.
Ezt a szemléletet segíti a FINE (Family and Infant Neurodevelopmental Education, azaz A család és a csecsemő idegrendszeri fejlődése oktatóprogram) is, amely 2018-ban érkezett meg Magyarországra. Először a vidéki nagyvárosokban működő PIC-k, az idén pedig a budapesti kórházak koraszülött osztályainak munkatársai is részt vehettek az Inga Warren által vezetett képzésen, köztük a Szent János Kórház PIC harminc szakdolgozója (orvosok és ápolók). A képzés lényege a személyre szabott, családközpontú, idegrendszeri fejlődést támogató, érzékeny koraszülött-ellátás.
– A PIC high-tech orvosi környezetében az orvosok és az ápolók az extrém kis súllyal, nagyon korán született kisbabák életének megmentésére fókuszálnak, majd arra, hogy minél kevesebb sérüléssel segítsék ki őket ebből a helyzetből. Az édesanyák néha úgy érzik, hogy egyedül maradnak ilyenkor – folytatja Nagy Ildikó, akit annak idején nagy szeretettel fogadott dr. Princzkel Erzsébet, amikor felajánlotta, hogy önkéntes sorstárs anyaként látogatná a koraszülő édesanyákat. Saját tapasztalataira támaszkodva akarta megosztani velük a fényt, ami az alagút végén várja őket, és amit ebben a kétségbeesett lelkiállapotban, amibe a történtek miatt kerültek, ők még nemigen látnak ezekben a napokban.
– A koraszülés mindenkit derült égből villámcsapásként ér, még azt is, akinek az orvosa már a várandósság alatt jelzi, hogy ez is egy lehetséges forgatókönyv. Ez a helyzet a várakozással mindig ellentétben áll, hiszen kislánykorunktól nem így gondolunk az anyává válásra – mondja a perinatális tanácsadó. – Azt reméljük, hogy természetes úton, időben szüljük meg jó súlyban lévő, tökéletes babánkat, aki úgy néz ki, mint akiket a magazinokban látunk. Ezzel szemben a „korababák" nem is hasonlítanak három-négy kilós társaikra, ráadásul ahelyett, hogy hazavihetnénk őket, intenzív osztályra kerülnek. Ez a szó önmagában is nagyon ijesztő, de az orvosok már az elején elég nyíltan el is mondják, hogy mi mindenre lehet számítani vele kapcsolatban. Minden kisbaba más, és másképpen reagál a gyógymódokra.
Nagy Ildikó szerint a legjellemzőbb anyai reakció ebben a helyzetben az elveszettség, a kontrollvesztettség érzése.
– Ilyenkor egyszerűen kicsúszik a talaj az ember lába alól – magyarázza. – Sok az önvád, azon gondolkodnak az édesanyák, mit kellett volna másképp csinálniuk, hogyan lehetett volna ezt elkerülniük. Még az sem zökkenti ki őket ebből a gondolatmenetből, hogy a legtöbb esetben nincs is orvosi magyarázat a koraszülésre. Az anyák a kórházban maradnak, úgy érezhetik, hogy a kisbabájuk élet és halál között lebeg, az apa nem lehet mindig velük, a család nem tud segíteni.
A perinatális tanácsadó lelki támaszt nyújt az édesanyáknak ezekben a nehéz napokban, hetekben, esetenként hónapokban. A Szent János Kórházban a koraszülő anyukákat közös szobában helyezik el, akik már itt sorstársi közösséget alkotnak, később pedig internetes csoportokhoz is kapcsolódhatnak, amelyekben tanácsokkal segítik őket a hasonló nehézségeket korábban átvészelő anyatársaik.
– Általában mindenki örül, hogy a kórházban, a kisbabája közelében maradhat ebben az időszakban. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy minél több időt tölt együtt a szülő a babával, annál gyorsabb a fejlődés – említi a tanácsadó. Az inkubátornál való éneklést is kiemeli, továbbá a napi bőr-bőr kontaktust, amit a „kenguruzás" tesz lehetővé, amikor akár órákra az édesanya mellkasára fektetik a kisbabát. – Ez nagyon jó hatással van a légzés, a megfelelő pulzusszám kialakulására és az anyatej képződésére is.
Nagy Ildikó a kórházból kikerülő szülőkkel is tartja a kapcsolatot. Igyekszik őket összekötni frissen szülő sorstársaikkal, akiknek segítséget nyújthatnak saját tapasztalataik átadásával.
– Nehéz időszak ez. Az anya egyfelől úgy érzi, örülnie kellene, mert kisbabája született, másfelől szinte gyászol, mert szembe kell néznie a koraszülésével járó sokrétű veszteséggel – mondja. – Ha az egészségügyi személyzet megértő, gondoskodó támaszt tud nyújtani a veszteségét gyászoló, ugyanakkor a babájához egyre kompetensebben fordulni vágyó kismamának, és felhívja a figyelmét a jelenleg csak online, de jól működő sorstárscsoportokra, akkor ez is hozzájárulhat a bűntudat, az önvád, a szorongás, a félelem és a magány oldásához.
S. Zs.