Világsztárok parádéjával folytatódott a hegyvidéki jazzősz
Ismét két világhírű zenekar lépett fel a MOM Kulturális Központban néhány napon belül. Előbb Antonio Sánchez Bad Hombre elnevezésű új formációja, majd Richard Bona kubai szextettje szórakoztatta a jó jazz-zenére éhes hazai közönséget.
A kortárs jazz dobművészeinek egyik legnagyobb mestere, a többszörös Grammy-díjas, mexikói-amerikai Antonio Sánchez együttesében horvát származású felesége, Thana Alexa énekelt és kezelte a loop stationt, sőt alkalmanként dobolt is. A billentyűs hangszereket a japán-amerikai Masayuki Hirano kezelte, aki már évek óta szerényen csak a „nagy Yuki” néven szerepel, nagybetűkkel, egybeírva: „BIGYUKI”. Basszusgitáron és szintetizátoros basszuson (bass keyboard) az ausztrál Lex Sadler játszott.
Olyan fergeteges indítással lepték meg a közönséget, amit elképzelni sem tudtunk négy muzsikustól, bár a színpadot zsúfolásig megtöltő hangszerek látványa megelőlegezte a frenetikus hangzást. Persze ebben oroszlánrésze volt annak az elképesztő ritmusorgiának is, amit a zenekarvezető diktált. Szóltak a szintetizátorok, az énekesnő loop effektjei és a kolosszális basszuskíséret.
Azért megmutatták, hogy szebbnél szebb balladák előadására is képesek, ezekben megcsodálhattuk Alexa spanyol és angol nyelvű, máskor pedig különleges, szöveg nélküli énekét. Nem a hagyományos értelemben vett jazzt hallottunk, inkább olyan eklektikus zenét, ami egyedülálló a maga nemében. Nem csoda, hogy Sánchez sokoldalú művészetébe még a filmzeneírás is beletartozik, ő szerezte az Oscar-díjas Birdman zenéjét.
Az est csúcspontja a zenekarvezető több mint tíz perces dobszólója volt. Az ma már közhelynek számít, hogy a dobosok nem csupán kísérőszerepre kárhoztattak, játékuk önálló hangszeres művészetté fejlődött. A mostani, hihetetlen technikával előadott produkcióból szinte dramaturgiával felépített, harmonikus dallamvilágú zenekari mű bontakozott ki.
Richard Bona neve – miként korábban már többször – ezúttal is tömegeket mozgatott meg. A zsúfolt nézőtéren még a Budapesten élő spanyol ajkú közösség képviselői is megjelentek, a kubaiaktól az argentinokig. Nem véletlenül, hiszen a kameruni származású, sokoldalú zenész ezúttal kifejezetten latin programmal érkezett hozzánk. Állandó zongorista kísérője, Alfredo Rodriguez klasszikus alapokon nyugvó, mély átéléssel, máskor nagy virtuozitással elővezetett játéka az afro-kubai és az amerikai jazz legjobb hagyományait idézte.
A koncertnek a jó értelemben vett eklektikus repertoár volt a titka, amit változatos felállásokban adtak elő a hatos tagjai. A komplett szextett vérbő latin zenét játszott. A legjobb kubai trombitás, Carlos Sarduy és Denis Cuni Rodriguez pozános külön-külön is kitűnő szólókkal varázsolta el a közönséget, de amikor együtt zenéltek, szinte egy fúvóskórus hangzását produkálták. Énekükkel és összehangolt tánclépéseikkel csak fokozták a forró hangulatot.
Ludwig Alfonso dobos mellett José Montana kongadobokkal és más ritmusketyerékkel erősítette a latin érzést. Volt konvencionális zongoratrió is, meg Bona és Alfredo Rodriguez duettje, mindkettőjük énekével fűszerezve. Sőt, miután a mindvégig szellemesen konferáló zenekarvezető „pálinka break”-re vonult el társaival, a zongorista szédületes szólóval kápráztatott el minket.
Megható volt, amikor Bona megénekeltette a közönséget a „Kis kece lányom”-mal. Amúgy kifejezetten nagy teret engedett társainak, szimpatikus módon egy volt az egyenlők között. Ez az új projektje a jazzbarátoknak éppúgy a megelégedésére szolgálhatott, mint akár a popzene híveinek.
A vérpezsdítő ritmusok hatására a program vége valóságos népünnepéllyé változott, a nézők állva tapsoltak, többen táncra perdültek, és mivel senki sem akart hazaindulni, több ráadásszámot is kaptunk. Végül Richard Bona és Alfredo Rodriguez egy érzelmes dallal búcsúzott el tőlünk.
Érdemes lapunk programajánlóját figyelni, mert még számos nagyszerűnek ígérkező koncert vár ránk karácsony előtt a GetCloser Concerts szervezésében!
Márton Attila