A zsemlegombóc alternatívája

Halmi Nándor olvasónktól kaptuk az alábbi levelet, amelyben azt írta, hogy szeretné, ha egy-egy eltűnőben lévő remek konyhai fogás túlélné a generációját. Nagyon egyetértünk vele, ezért közreadjuk a receptet.

„Az idén ötven éve, hogy nincs közöttünk nagyanyánk, Szíjj Ferencné (Pyber Margit). Szenvedélyes családi szakács volt Nagyika, csallóközi lévén nagy »gombócfáni«, ahogy mi, unokái, kedveskedtünk neki. Szívesen megemlékeznék róla a rám maradt receptgyűjteménye egy jellegzetes ételével, egy szalvétagombóccal.

Az érdeklődők számára le szoktam egyszerűsíteni a receptet, hogy könnyű legyen megjegyezni. Íme, a gombóc képlete (bocs, mérnök vagyok): 3 + 3 + 3 + ½ (3 dl búzadara, 3 tojás, 3 zsemle, ½ liter tej).

A tejből és a grízből meglehetősen sűrű tejbegrízt főzünk. Ha meghűlt, sózzuk, elkeverjük benne a tojásokat és az apró kockákra vágott, zsíron kissé megpirított zsemléket. Egy tiszta damasztszalvétát vagy asztalkendőt zsírral bekenünk, a közepébe öntjük a gombócmasszát. A kendő két-két csücskét összecsomózzuk, a csomók alatt átvezetünk egy erős fakanalat, és egy mély fazékba lógatva forrásban lévő sós vízben legalább 1 óra hosszat főzzük. (Vigyázat, a gombóc ne érjen le az edény fenekéig, mert odaég!) Tűpróba. Tálra tottyantjuk, pirított zsemlemorzsával megszórjuk (ha úgy tetszik).

Sehol máshol nem találkoztam ezzel a liszt nélkül készülő szalvétagombóccal. Mióta rátaláltam, 6-8-szor is próbálkoztam, nem lehet elrontani, ha az adagolást betartjuk. (Természetesen nem főzhető kétszer ekkora gombóc, inkább kettőt kell csinálni.) Ideális vendégváró, mert a főzővízben melegen tartható, nem lehet túlfőzni. Gyermekkorunkban a zsemlegombóc alternatívája volt – akként is ajánlom.”

Pákozdi Judit