A Ziegler-palota különös története

A Széll Kálmán tér fölé bástyaként magasodó Krisztina körút 2–4. számú bérpalota felépítését a tévhit szerint a Ganz-féle Villamossági Rt. finanszírozta, holott a cég neve fel sem merült a heves vitákkal tarkított különös történet folyamán, amelyet egy felszólalás váltott ki.
Dr. Bódy Tivadar tanácsnok Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1908. november 25-én tartott rendes közgyűlésén a fővárosi tisztviselők alakulóban levő bérházépítő szövetkezetének nevében előterjesztést nyújtott be, hogy céljaikra engedjenek át haszontalan építési területeket ötvenéves futamidejű kölcsönre. Bár a közgyűlés pártolta a javaslatot, és hajlott a Mester utcai dupla telek és a Krisztina körút, a Csaba utca és a Várfok utca határolta, mindössze 259 négyszögöles, 120 korona/négyszögöl leltári értékű földterület kedvezményes értékesítésére, a képviselők mégis nyolc hónapig húzták-halasztották a jóváhagyást, aminek a telekeladó albizottság 1909. július 2-án tartott ülésén elnöklő dr. Vaszilievits János alpolgármester vetett véget, aki szóbeli árverést hirdetett.A_Ziegler-palota_kulonos_tortenete1Az öt jelentkező közül a legkedvezőbb ajánlatot Ziegler Géza (1869–1953) építőmester, építész, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag tette. A négyszögölenkénti 180 koronás kikiáltási árral szemben 251 koronát (összesen 65 ezer koronát) volt hajlandó fizetni a Krisztina körút 8–10. (ma 2–4.) számú telekért. Erre a Budai Napló úgy reagált, hogy a közgyűlés „megtagadta a tisztviselőket”, és „idegen kézre” játszotta az üres telket, ahol alig két esztendő múlva már állt is az Anna-udvar néven ismert „szellős ház”.
Ziegler szecessziós stílusú terve alapján a Walla József Cementárugyár Rt. kivitelezte a két lépcsőházas, ötemeletes és részben egy hatodik, három műteremnek, a mosókonyháknak és kamráknak helyet adó manzárdszinttel megtoldott bérpalotát. A földszinti üzletsor a hozzá tartozó átriummal Ziegler feleségéről, Nocker Annáról kapta a nevét.A_Ziegler-palota_kulonos_tortenete2A ház azonban nem csupán a vendéglősöket, Fábián József és Lukács Jenő textilkereskedők úri és női divatáruházát, Véri Károlyné cukrászt csábította oda, hanem a bajt is vonzotta. Már építkezés közben meghalt Fresanovszky János hatvanéves ácsmester, aki lepihent a falak szárításához használt egyik kályha mellé, és megölte őt a széngáz.
Egy másik, 1915. március 15-i incidensről a Budapesti Hírlap is beszámolt: „Ma este nyolc óra felé a Krisztina-körut elején teljesített szolgálatot Kövics Károly […] rendőr, a mikor egy ember szaladt hozzá és sürgős segítségét kérte, mert a […] 8-10. számú ház előtt egy kocsislegény késsel üldözi a feleségét és gyermekét. Mikor a rendőr a jelzett helyre ért […], még akkor is magából kikelve kiabált Steinfelder Károly bérkocsissegéd. […] majd mikor a tömegben újra megpillantotta a feleségét, kést rántott és üldözőbe vette. Az asszony gyermekével az Anna-udvarba menekült üldözője elől, a kit viszont a rendőr követett nyomon. […] átnyalábolta a kocsist és a falhoz vágta. A kocsis most már késével a rendőrre támadt […] Mivel azonban sehogy se bírt vele, figyelmeztette, hogy ha késével még egyszer rátámad, lelövi. A figyelmeztetés mit sem használt, mire a rendőr előrántotta revolverét és lőtt.”A_Ziegler-palota_kulonos_tortenete3Hat hónappal később, szeptember 10-én Máté Teréz tizennyolc éves cselédleány az ötödik emeletről a világítóudvarba ugrott, „haldokló állapotban” került a János kórházba. De nem ő volt az egyetlen, aki a lakók, vagy a lépcsőházban felsuhanó idegenek közül így végezte az életét.
A tragédiákat azonban elhomályosította Ziegler Géza bérpalotájának híres vendéglője, a Pozsony étterem. Ennek elődjét Frank Ernő nyitotta meg 1914-ben a Csaba utcai oldalon, majd évekig Kékessy Sándor vezette, 1921 szeptemberében pedig: „Az Anna-udvar terraszos vendéglőjét megvette a nyitrai sörgyár menekült igazgatója, Plochmann Gyula, aki e téren is kiváló szakember és vele sokat nyer a budai vendéglősipar” – írta a Budai Napló.
A következő nyáron viszont már új tulajdonosról lelkendezett a hetilap: Amióta Bratiszlavára keresztelték a husziták Pozsonyt, onnan minden jóravaló vendéglős és kávés kénytelen kivándorolni és Budapestre érve, a budai oldal férkőzik jobban a szívükhöz. […] legújabban a volt Kékessy-féle vendéglőt vásárolta meg Chrobacsinsky János, pozsonyi jónevű vendéglős, aki a különben is jól menő vendéglőt alaposan restaurálta és »Pozsony« étterem címén vezeti tovább, belevéve az üzletbe Pozsonyban is elismert és kellően méltányolt szakképzettségét. Válogatott kitűnő borfajtákat vezetett be és konyhája kifogástalan. A helyiség régi vendégeit már az első napon meghódította és rövid időn belül Pesten is emlegetett vendéglő lesz…”A_Ziegler-palota_kulonos_tortenete41927 októberében az előkelő külföldi helyeken gyakorlatot szerző Pados József, az addigi fizetőpincér vásárolta meg a vendéglőt. Mindent változatlanul hagyott, csupán a csütörtök esti „pompás disznótoros” vacsorákkal bővítette a kínálatot. Egy 1934. december 20-án megjelenő hirdetés szerint Padostól a Pozsony étteremben már tíz éve főpincérként dolgozó Török József vette át a népszerű hely tulajdonjogát, és vezette tovább az addigi „szolid szellemben”.
A ház változatos foglalkozású lakói szintén gyakran cserélődtek az évtizedek során, keresztmetszetet adva koruk társadalmáról. Az Anna-udvarban élt többek között Kasics Péter nyugalmazott honvédelmi miniszteri tanácsos, Baross Miklós földbirtokos, Huzella Irén színésznő, Joó Lajos gyáros, Fény Albert belügyi népbiztosi alkalmazott, a három főgimnáziumi tanár testvér, Szentirmay Ottó, Izabella és Gizella, utóbbi a férjével, Frideczky Józseffel, aki szintén tanított, Székely Jenő részvénytársasági tisztviselő, Jovanovics Szvetozár nyugalmazott ezredes és felesége, Corcea Szidónia, Salamon Mária háztartási alkalmazott, dr. Reisz Ármin gyógyszerész és neje, Szőllősi Ida, dr. Hennyey Vilmos nyugalmazott helyettes államtitkár és felesége, Förster Irén, dr. Scholz Károlyné dr. Balló Magda orvos, Baintner György főhadnagy, Hoffmann Gyuláné Urai Lili, fuvaros hitvese, Szekszárdy Ede gépészmérnök, Szabó Kálmánné Schleser Alojzia házvezetőnő, vitéz Tardos Géza székesfővárosi főtiszt, Imreh Béla, a Budavidéki Villamossági Rt. igazgatója és Kaprinay Magdolna magánzónő is.
A kormányfőtanácsossá kinevezett Ziegler Géza mindvégig 7 szoba-hallos, első emeleti saroklakásában élt családjával. Már túl járt hatvanadik életévén, amikor fia 1931. szeptember 8-án elvette dr. Schandl Károly nyugalmazott földművelésügyi államtitkárnak, országgyűlési képviselőnek, az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatójának a lányát, Schandl Tesszát. Az eseményről a Magyar Távirati Iroda is beszámolt: „Ziegler Géza kir. főmérnök Kisasszony napján este 1/2 7 órakor tartotta esküvőjét a királyi palotában lévő várplébánia-templomban. Az esketési szertartást Hanauer István váci megyéspüspök végezte […] Az esküvőn fényes közönség vett részt, amelynek soraiban ott volt a magyar politikai, közgazdasági és társadalmi élet számos kitűnősége.”
1939-ben váratlanul elhunyt Nocker Anna, Ziegler Géza felesége. Az épület kisebb károkkal átvészelte a második világháborút. Ziegler, akinek életrajzi adatai még szakmai forrásokban is hiányosak vagy tévesek, ezután fiához költözött, az Érmelléki utca 11. számú villába. Itt érte a halál 1953. október 11-én, 84 éves korában.

Verrasztó Gábor