A normafai két kőpad

A Normafánál, közel a síházhoz található két kőoszlop, amin Márkus József és Halmos János arcdomborművei láthatók. Ezek eredetileg két kőpad részei voltak, amelyeket Glück Frigyes állíttatott 1906-ban. A korabeli lapok megemlítik, hogy mindkettőt virágtartó díszítette, így lehetséges, hogy az oszlopok közelében álló, ma is látható kőváza szintén a padokhoz tartozott.

A Pesti Napló 1906. szeptember 11-én írt az emlékhelyről: „Márkus- és Halmos-pad. Márkus Józsefet és Halmos Jánost, Budapest nyugalomba vonult két polgármesterét megajándékozta valaki, aki inkognitóban kíván maradni. Ez a valaki a két nyugalomba vonult polgármester számára a Svábhegyen, a Normafa közelében, díszes kőpadot csináltatott s a kőpad támlájába bevésette Márkus József és Halmos János képmását.”

Két év sem telt el, és valaki máris megrongálta a padokat. Erről ugyancsak a Pesti Napló számolt be 1908. április 3-án: „A Svábhegyen lévő Normafa mellett van két kőpad, az egyikben Márkus József volt főpolgármesternek, a másikban pedig Halmos János volt polgármesternek bronzból készült 30-35 centiméter hosszú és 20-25 centiméter széles reliefje van beleillesztve. Az arra járó őr ma délután észrevette, hogy mind a két reliefet kifeszítették és ellopták. A rendőrség megindította a nyomozást.” Más lapok azt is megemlítették, hogy Kolpászky Gyula erdőőr jelentette az esetet.

Arra, hogy az inkognitóban maradó ember Glück Frigyes volt, 1926-ban derült fény, amikor az újságok megírták, miket adományozott Glück a fővárosnak. Ekkor említik meg több helyen, hogy „a Normafánál pedig két virágtartóval díszített műkőpadot”, máshol úgy fogalmaztak, hogy „a Normafánál két díszes kőpadot állíttatott fel és mindezeket a fővárosnak ajándékozta”.

Néhány évvel később, 1933-ban jelent meg Liber Endre Budapest szobrai és emléktáblái című munkája. Ebben már a „kőoszlopon bronz domborművű képmás” leírás olvasható, valamint az is, hogy a készítő ifj. Pelzmann Ferenc volt.

A „Budai-hegység füzetek: Eladó e táj?” című könyvben található egy 1931-es felvétel, amin szintén egy kőoszlop látható, előtte pedig egy gyönyörű, díszes kőpad. Lehetséges, hogy ez utóbbi Glück Frigyesé 1906-ból, de a később ellopott domborműveket valószínűleg újra elkészítették, és már nem a háttámlára helyezték el, hanem kőoszlopra erősítették. Így talán a pad funkcióját is védték, és elvinni is nehezebb volt.

Arról nincs információnk, hogy mikor pusztultak el a kőpadok, mindenesetre az 1950-es években már egy rozoga fapad volt a két kőoszlop között. Az oszlopok még ma is állnak, sőt pad is van közöttük – még ha ez utóbbi már nem is említhető egy lapon a korábbi műalkotással.

Földváry Gergely