Pénzmúzeum az egykori Postapalotában
A Széll Kálmán tér és a Krisztina körút között, az egykori Budai Postapalota épületében március 15-én megnyílt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Pénzmúzeuma. Postapalotaként említem, mivel a mi generációnk számára ennek a hatalmas és csodálatosan szép épületnek a neve közel egy évszázad óta ez volt, és valószínűleg már ez is marad, hiába keresztelték át „Buda Palotára”. Mielőtt rátérnék az új múzeumra, fel kell frissíteni a ház évszázadnyi történetét.
Öt évvel az első világháború befejezése után az akkor még rendezetlen Széll Kálmán tér és BBTE-sportpálya mellett kezdődött el a Magyar Királyi Posta új vezérigazgatóságának és a III. számú távbeszélőközpontnak az építése. A Hauszmann Alajos javaslatára kiírt pályázatra 25 pályamű érkezett be. Az I. díjas tervet Sándy Gyula építész készítette, aki már 1902-ben elnyerte társával a Zágrábi Postapalota tervezését. Az ugyanilyen díszített, téglasávos vázas, vakolatos épület volt, mint az új budai postaépület. Sándyt 1923-ban bízták meg a tervezéssel, és az építkezés három évvel később már be is fejeződött. 1926. március 13-án itt tartották az első igazgatósági ülést.
A kivitelezés során tudatosan törekedtek magyar építőanyagok és berendezések használatára, és a külső homlokzati díszítésben is megjelentek a kor szecessziós épületeinél alkalmazott magyaros motívumok, a sgrafittóknál, a fakapuk faragványainál, a korlátok és kerítések rácsozatainál. A ház az első világháborút követő nehéz években született, ennek köszönhetők a szerény homlokzati anyagok és a belső terek praktikus egyszerűsége.
A hatalmas hasábformájú épülettömeg mégsem hat unalmas vagy sivár kolosszusnak. A homlokzatfelületet oldják a szépen tagolt sgrafittós díszítések, a felső pártázatos lezárás és a budai vár felőli sarkon álló impozáns, köralaprajzú torony. Az eklektikus stíluskeveredés (art dekós, felvidéki reneszánsz, szecessziós, funkcionalista modern szerkezetek) ellenére az épület tökéletesen egységes képet mutat.
A belső terek rendkívül visszafogottak voltak, csak a lépcsőházi korlátok kaptak némi díszítettséget. Itt készült az ország egyik legelső páternosztere (folyamatosan körforgó liftje). Szerencsére ezek az elemek a most befejeződő felújításkor is megmaradtak.
A második világháború idején, Buda ostroma során súlyos harcok színtere volt a hely. Szintről szintre folyt a harc a bennszoruló magyar honvédek és a szovjet katonák között (az erre emlékeztető emléktáblát a felújítás után visszahelyezték).
1945 februárjában, a kitöréskor olyan sok belövést kapott az épület, hogy a korabeli fotókon egy hatalmas ementáli sajtra hasonlított. Ekkor pusztult el a Krisztina körút–Csaba utca sarkán Bory Jenő földgömbös „Világposta” domborműve és a főhomlokzat oromzatán az angyalos magyar címer, Nádler Róbert alkotása. Az 1947-es helyreállítás után kilenc évvel, 1956 novemberében újra az orosz tüzérség lőtte az épületet a Kis-Gellérthegyről, a Széna téri forradalmár csoportokat támadva.
A Csaba utcai sarok felőli épületrészben fél évszázadon át működtek a kerület máig hiányzó legnagyobb és legforgalmasabb postahivatala és a posta vezérigazgatási irodái. 1955-től itt volt a posta bélyegmúzeuma, a Várfok utca felől nyíló bejárattal.
A Postapalota épületét, a nemzeti örökség jelentős értékeként, 2009-ben műemléki védettség alá helyezte az Országos Műemlék Felügyelőség. A ház történetében 2004-ben kezdődött egy hosszan tartó, sokat vitatott, perektől sem mentes, nehéz időszak, amikor az Állami Privatizációs és Vagyonügynökség a Postapalota eladását javasolta (helyette a XIII. kerületben kellett volna új irodaházat bérelni). 2008-ban vette meg a Wallis csoport projektcége, a Wing Zrt., amely 2016-ban továbbadta az MNB Pallas Athéné alapítványokat kezelő Optima Befektetési Kft.-nek. 2018-ban az épület már szerkezetkész állapotban volt, bár addig szállodává és bérirodákká akarták átalakítani.
Ekkor kezdődött meg a Postapalota intenzív felújítása, aminek a befejezését 2020-ra tervezték, de csak 2022-re sikerült lezárni. A 18 500 négyzetméteres műemlék épület rekonstrukcióját mintaszerűen végezték el, Szalay Tihamér építészmérnök (MD Stúdió építésziroda) és munkatársai tervei alapján. A tervek 2013–18 között készültek, míg a kivitelezés 2016–22 között zajlott a MARKET Építő Zrt. közreműködésével.
A felújítás során megőrizték a patinás műemlék minden lényeges elemét, a gazdag homlokzatképzést, az eredeti páternosztert, a lépcsőkorlátok, erkélykorlátok, fakapuk magyaros motívumú díszítését. 2016-ra helyreállították a torony sgrafittós címerét és a homlokzat oromzatán a Zsolnay kerámiából készült, angyalok tartotta, színes, koronás magyar címert, valamint a kertben álló garázs ikonikus épületét. Mindezek mellett számos új elem került az épületbe. Ezek egy része, sajnos, a bankfunkciók miatt láthatatlan marad a nagyközönség számára.
A régi, magas, ipari jellegű kémény elbontását követően a belső udvart elegáns üvegtetővel fedték le az I. és a II. emelet között. Az üvegtetős aula acéltartó szerkezetének aranyra festett pillérei elágazó fatörzseket imitálnak, Somlai Tibor belsőépítész tervei alapján. Az üvegfal mintái Konok Tamás rajzai szerint készültek. A belső terekben a hajlított, látható eredeti vasbeton tartószerkezetekkel, az elegáns új berendezési tárgyakkal és a padlóburkolatokkal a Bankfelügyeleti Központ reprezentatív tereit hozták létre. Az irodák kiszolgálására készült a füvesített, terepszint alá süllyesztett teremgarázs is.
A nagyközönség számára viszont létrejött a Pénzmúzeum az egykori postahivatal tércsoportja helyén, a Csaba utca sarkán. Valószínűleg sokan jártak már annak idején a Magyar Nemzeti Bank Szabadság téri épületében, a pénztörténeti látogatóközpontban. Az ottani gyűjteményt kibővítve és korszerűsítve alkották újjá most. A múzeum a pénz történetét, értékmegőrző, forgalmi, fizetési, világpénz- és kincsképzési funkcióját, a pénzgazdálkodást mutatja be.
Az újonnan kialakított kávézón átlépve megtekinthető az MNB gazdag, 60 000 darabból álló érmegyűjteménye, ami a Magyar Nemzeti Múzeum éremtára után az ország második legnagyobb ilyen anyaga. A több mint 200 projektor és kijelző, 54 eredeti installáció, 133 kisfilm, számtalan grafika, makett valamennyi korosztály számára élményt nyújtó ismereteket közvetít látványos, interaktív formában. Célközönségnek elsősorban a fiatalabb iskolás csoportokat célozták meg a készítők a pénzügyi köznevelés központjaként, de azért az idősebb numizmatikusoknak is sok élményt kínál a hely.
A Pénzmúzeum bejárata a Széll Kálmán tér új elemének tekinthető aluljáró felől közelíthető meg. A Várfok utca alatt, a tér szintjén kiépített rövid átjárót – a Postapalota egykori építész tervezőjéről – Sándy Gyula köznek nevezték el. A falfelületeit és mennyezetét csillogó, rozsdamentes acéllemezzel burkolták. Az egyik oldalfalát kitöltő üvegfal mögött hatalmas, aranyszínű szobor vonja magára a figyelmet: Szőke Gábor Miklós szobrászművész alkotása a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének visszaszállítására emlékeztet. A jelképes, aranyrudakból épített mozdony másik vége a Pénzmúzeum kiállítótermébe nyúlik át.
A múzeum átadása alkalmából a Magyar Nemzeti Bank 100 forintos emlékérmét bocsátott ki. A forgalomba kerülő bikolor érme hátoldalán a Postapalota ikonikus része, a sgrafittós torony látható.
Rosch Gábor