Kertekből, rétekről a bögrébe

A felső légúti megbetegedések időszakát éljük. Ilyenkor érdemes elővenni a nyáron gyűjtött gyógynövényeket, és főzni egy jó nagy adag forró italt. Az íze miatt kevesen szoknak rá, de a hatása sokszor vetekszik a pirulákéval!

Vannak, akik esküsznek a gyógyteákra, mást nem is használnak nátha, meghűlés esetén. Mások viszont csak legyintve utasítják vissza nagyszüleink gőzölgő italait. A háttérben valószínűleg a személyes érzékenységünk (is) áll, mert akikre markánsan hatnak a gyógynövények hatóanyagai, azok lelkesednek e természetes gyógymód iránt. Aki igazán sosem próbálta, nem tartja összemérhetőnek a modern gyógyászat tablettákba zárt vegyszereivel, és nem is reagál jól a növényi anyagokra, attól viszont nehéz őszinte odaadást várni.
Pedig a gyógynövényes készítményeknél a csomagoláson gyakran látható „hatását népgyógyászati tapasztalatok igazolják” felirat nem üres marketingfogás. Különösen a betegség első tüneteinek megjelenésekor egy bögre gyógynövényes tea nagyon sokat segíthet. Ha pedig jó tapasztalatokat szerzünk a „bolti” gyógyteák fogyasztásával kapcsolatban, az bizonyosan lendületet ad a saját gyógynövénytermesztés vagy -gyűjtés megkezdéséhez. Lássuk, miket érdemes a főzetbe tenni!

Kakukkfű

A fűszerként ismert és kedvelt mediterrán növény a felső légúti fertőzések és a tüdőgyulladás régen ismert ellenszere is. Egy kávéskanálnyi szárított kakukkfűlevelet tegyünk másfél-két deci langyos vízbe, és hagyjuk ázni legalább negyedórát! A leszűrés után zöldes színű folyadék elfogyasztása nem tartozik a kulináris élvezetek közé, amit javíthatunk, ha citromfüvet is áztatunk a vízbe, vagy mézet keverünk a kész teába.
A kakukkfű termesztése nem tartozik a kertészeti kihívások közé. A kertészetekben és tavasszal gyakran élelmiszerboltokban is bárhol beszerezhető tövek egy nagyobb edényben, vagy a kert napos részén megerősödnek, és gyorsan bokrosodnak. Nyáron, amikor a friss hajtások már elég erősek, szedjük le az ágait, és szárítsuk meg szellős helyen. Az apró leveleket kicsit körülményes lemorzsolni az ágakról, de megéri, mert a kakukkfűszárítmánynak nagy hasznát vehetjük akár egy nyári hússütés, akár téli teázás alkalmával. Kertekrol_retekrol1

Pettyegetett tüdőfű

Neve alapján nem nehéz kitalálni, hogy a tüdő betegségei és különösen a köhögés ellen ajánlható, de a torok panaszait is enyhíti. Egy csapott teáskanálnyit érdemes leforrázni, majd lassan – akár egész napra elosztva – meginni. A szórt, világos pöttyökkel mintázott levelek főzete viszonylag sok hatóanyagot tartalmaz, ezért ne adjuk gyerekeknek, és ne igyunk belőle nagyobb mennyiséget!
Az orvosinak is nevezett tüdőfű a lombos erdők növénye, amely kerületünkben is viszonylag gyakori. Kis, kék virágai és világoszöld levelei miatt könnyű felismerni, de annyit ritkán lehet találni, hogy érdemes lenne gyűjteni. Marad a vadon látott tövek megcsodálása és a szárított levelek drogériában, gyógyszertárban történő beszerzése.

Csipkebogyó

Régen a hecsedlilekvár alapanyagául szolgált az úton-útfélen tömegesen gyűjthető piros termés. Ma kevésre becsüljük, mert – bármilyen ízletes is a végeredmény – a gyűjtése és a befőzés munkaigényes, körülményes.
A fagy által megcsípett bogyókat a téli kirándulások alkalmával érdemes begyűjteni, hazavinni és leöblíteni. Ezután kicsit roppantsuk meg a terméseket, és áztassuk hideg vagy legfeljebb kézmeleg vízbe! Másnap leszűrhetjük a bogyókat, és megihatjuk a híg szörpre emlékeztető ízű italt, amely rengeteg C-vitamint is tartalmaz.
Csipkét senki sem ültet, hiszen a hegyvidéki kertekbe maguktól jönnek a vadrózsabokrok… Általában madarak hozzák a magokat, amelyek kikelve gyors fejlődésnek indulnak, és néhány év alatt termetes, de kusza hajtásokat nevelő bokorrá cseperednek. A kertben nem is mindig szívesen látott növény a kellemetlenül tüskés rózsa, ám nem is kell feltétlenül saját magunknak nevelni, ha csipketeára vágyunk, mert például a Szabadság-hegy rétjein rengeteg vadon termő tőről lehet szüretelni.

Kamilla

Ki ne ismerné ezt a gyógynövényt?! A náthás időszakokban a szárított, fehér virágokból főzött, sárgás, kicsit nyálkás tea a gyulladáscsökkentő hatása miatt kedvelt. Minden más gyógyteához hasonlóan a kamilla használatánál is érdemes kerülni a sok szempontból praktikus fém teaszűrőt.
A kamilla, azaz orvosi székfű különösen az alföldi szikes réteken tenyészik hatalmas tömegben. Gyűjteni ilyen helyen gyerekjáték, a betakarítására speciális, fésűszerű gereblyét fejlesztettek ki, amely csak az apró virágfejeket aratja le. A Hegyvidék rétjein szórványosan előforduló példányokból viszont nehéz számottevő mennyiséget szedni. Nem is érdemes néhány kanálnyi teáért vesződni, inkább hagyjuk meg a bájos virágokat a beporzóknak!
Bár a magja beszerezhető, és a nevelése sem igényel szakértelmet, mégis ritkán látni kertbe ültetett kamillatöveket. A hegyvidéki meszes talajok alapvetően nem kedveznek neki, de ládába, edénybe ültetve gazdag virágtömeggel vonzza a tekintetet a teraszon vagy az ablakpárkányon.Kertekrol_retekrol

(Barta)