Kozos_emlekezes_az_ostrom_aldozataira

Közös emlékezés az ostrom áldozataira

Hetvenhét évvel ezelőtt ért véget Budapest második világháborús ostroma, amiben több mint százezer ember, köztük közel negyvenezer civil vesztette életét. Az évfordulón ismét közösen emlékezett az áldozatokra az I., a II. és a XII. kerületi önkormányzat.

Immár harmadik éve emlékezik közösen Budapest 1944–45-ös ostromának katonai és civil áldozataira Váradiné Naszályi Márta, Őrsi Gergely és Pokorni Zoltán polgármester a Budavári, a II. Kerületi és a Hegyvidéki Önkormányzat képviseletében. Pokorni Zoltán a Kapisztrán téri rendezvényen arról beszélt, hogy a fővárosi ütközet – amiben a huszadik század két leggonoszabb európai diktátora, Hitler és Sztálin hadserege csapott össze – a világtörténelem egyik legvéresebb, legszörnyűbb városostroma volt.

„Tízezrek estek áldozatul, katonák és civilek, magyarok, németek és oroszok, nők és férfiak, gyermekek és aggastyánok, zsidók és nem zsidók. Meghaltak olyanok, akik maguk is bűnösei voltak a pusztításnak, és olyanok, akiknek ártatlan életén átgázolt a történelem” – mondta a Hegyvidék polgármestere, hozzátéve, hogy nem csak a halottak az ostrom áldozatai: „idesorolhatók a százezrek, akiket elhurcoltak, megerőszakoltak, akik testileg vagy lelkileg megrokkantak, akik elvesztették szüleiket, gyermekeiket, szeretteiket, vagy akiknek az életük munkája vált semmivé”.

Pokorni Zoltán szerint „mi, magyarok, ebben a történelmi összecsapásban a rossz oldalra kerültünk; a várvédők rossz ügyért küzdöttek és haltak meg, ilyenformán ők is áldozatok lettek, akár a sok ezernyi civil, akikkel bomba, terror vagy az éhség végzett”. Ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy az apokaliptikus napokban „nemcsak az önzés, a vérszomj és a gonoszság tombolhatott, hanem a bátorságnak, az önfeláldozásnak és a bajtársiasságnak is számtalan megnyilvánulását őrizzük”.Kozos_emlekezes_az_ostrom_aldozataira1

A polgármesterek február 11-i megemlékezését követően a Kapisztrán téri Magdolna-toronyra vetített fényfestés képei idézték fel Budapest ostromának mérhetetlen pusztítását. Két nappal később a budavári Városháza épülete alatt található természetes barlangtermek mesterséges összekötésével 1939 és 1942 között kiépített légvédelmi óvóhelyet járhatták be az érdeklődők, akik Ungváry Krisztián vezetésével a kitörés eseményeit és személyes tragédiáit felelevenítő történelmi sétán vehettek részt a várban.

Az 1945. február 11-én este elindított kitörés öt nap alatt nagyjából annyi áldozatot követelt, mint a mohácsi csata – 20 ezer ember tűnt el ez idő alatt. Mint a történész fogalmazott, ez volt a második világháború egyik legértelmetlenebb hadművelete, amiben a körülbelül 30-40 ezer rosszul ellátott, részben sebesült német és magyar katonára majdnem százezer szovjet harcos várt kipihent állapotban, jól megépített állásokban. A szovjetek számítottak az akcióra, a németek ugyanis majdnem mindenhol próbálkoztak a kitöréssel.

Akik meghaltak, hősök vagy áldozatok? Ungváry Krisztián úgy véli, a védők oldalán voltak hősiesen harcoló német és magyar katonák, csakhogy Budapest védői „nem a művelt Nyugatot védték, hanem a Harmadik Birodalmat, Szálasi Ferenc hungarista munkaállamát, a koncentrációs táborokat és a halálmeneteket, akár akarták, akár nem. Erről nem az egyszerű katonák tehetnek, hanem az a rendszer, ami vágóhídra hajtotta őket. Épp ezért aki Budapest hős védőiről beszél, olyan értelmet kíván adni a pusztulásuknak, ami valójában nincs meg.”

A kitörésnek abból a szempontból sem volt értelme, hogy egy percre sem állította meg a szovjet hadigépezetet, a hadműveletben egy halott szovjet katonára harminc-ötven halott német katona jutott. „Ami itt történt, nem volt más, mint egy szervezett, felülről elrendelt, értelmetlen tömeggyilkosság” – jelentette ki a történész.

Kitoresnapja.hu címen Ungváry Krisztián egy virtuális emléktúrát hozott létre, ahol kevésbé ismert történelmi tényeket és személyes sorsokat mutat be a látogatóknak. A budai vártól a Komárom-Esztergom megyei Szomorig tartó emléktúrának a XII. kerületben a Szent János Kórháznál, a Széchenyi-emlékműnél, a Normafa és Budakeszi között található Csacsi-rétnél, valamint a János-hegyen vannak állomásai. Az egyes helyszíneken mobiltelefonos QR-kódok irányítják az érdeklődőket a honlapon is olvasható életrajzokhoz, visszaemlékezésekhez.

z.