Tehetség, áldozathozatal és kitartás

• Talán nincs is olyan gyerek, aki ne szeretne futkározni. Te is a „rohangálók” népes táborába tartoztál?
• Eleinte egyáltalán nem! Olyannyira, hogy úszással kezdtem a Budapesti Honvéd SE-ben, utána „jöttem ki” a szárazföldre. Tíz éve sportolok. A családban mindenki honvédos volt, így én sem maradhattam ki. Hálás vagyok az egyesületnek és az edzői csapatnak, hogy támogatnak nemcsak a sportolásban, hanem a hétköznapi nehézségek leküzdésében is.
• Hogyan lett mindebből céltudatos futás?
• Úgy fogalmaznám meg, hogy amikor fejben is felnőttem a sportoláshoz, és megértettem, mit jelent ez számomra, akkor kezdtem el tudatosan csinálni. Könye Irma, a későbbi edzőm, amikor még úsztam, mindig mondta nekem, hogy belőlem atléta lesz. Persze ő azt is tudta, hogy édesapám és édesanyám is atletizált, szóval a jó példa megvolt. Ugyanakkor a sportágválasztás a saját döntésem volt, senki sem erőltette rám. Egyszer csak rátaláltam.
• Ha jól tudom, eleinte nem szakosodnak az atléták, azaz, mondjuk, nem csak a futással foglalkoznak.
• Igen, ez így van, edzője válogatja, ki hogyan ismerteti meg ezt a szerteágazó sportágat a tanítványaival. Eleinte engem inkább az ügyességi számok vonzottak, sok mindent kipróbáltam, de később az adottságaim egyértelművé tették, hogy főleg a sprintekben leszek eredményes. Tulajdonképpen hamar eldőlt, hogy ez lesz a fő vonalam, mert robbanékony vagyok, és hamar savasodom.
• Azt szokták mondani, hogy a rövidtávhoz nem kell más, csak mindent beleadni. Eddig érthető, de hogyan lehet gyorsan futni?
• Valóban, gyakran halljuk ezt a mondatot. Pedig nagyon fontos, hogy legyen valami alapod, tehetséged, amit tudsz formálni. Mert ugyan a távok rövidek, viszont annál technikásabbak, lépésről lépésre ki kell alakítani a megfelelő izomzatot és technikát. Az edzőnek is meg kell ismernie a tanítványát, hogy mi az az edzésterv, ami végül a sikerhez vezethet. Szerintem egy sprinter akkor lesz eredményes, ha van némi tehetsége, képes sokat dolgozni, áldozatot hozni a sportért, és leginkább – mint az élet egyéb területein is – nem adja fel egykönnyen. Talán a kitartás a kulcsszó!
• Van példaképed?
• Nincs egyetlen példaképem, több futót is szeretek, de inkább próbálom mindenki erősségét ellesni, és ezáltal létrehozni egy ideált, amit követhetek.
• Mióta versenyzel?
• Atlétikában hat éve. Sajnos az első versenyemre már nem emlékszem, de azt tudom, hogy a pörgés, izgulás és a sportágat körülvevő közösség átitatta a szívemet.
• Mi az eddigi legjobb és legkedvesebb eredményed?
• A sprinttávokon belül elsősorban 100 és 200 méteren versenyzem. A legjobb eredményeim az országos bajnokságokon születtek, talán az idei harmadik helynek örülök a leginkább, mert nagyon kicsin múlott a jobb helyezés, izgalmas volt. A legkedvesebb eredményeim mégis a váltókhoz kötődnek. Az atlétika ugyan alapvetően egyéni sportág, amikor viszont összejön egy csapat a váltóra, az leírhatatlan élmény. Ezért is annyira jó visszaemlékezni a 2021-es, a BHSE váltójával elért egyesületi rekordunkra az U20-as korosztályban.
• Mennyi munka van ebben? Hogyan tudod összeegyeztetni a sportolást a tanulással?
• Leírhatatlanul sok! Néha nehéz mindent a helyére tenni, és kitalálni, hogyan tudnék egyszerre megfelelően teljesíteni az iskolapadban és a futópályán. Szerencsére a tanáraim mindenben támogatnak, nélkülük nem tudnám megtartani az egészséges egyensúlyt a tanulás és a sportolás között.
• Hogyan tovább, mi a következő célod az egyikben és a másikban?
• Az U20-as válogatottal megyünk külföldre, remélem, sikerül egy jót versenyezni, és az sem lenne baj, ha ez valamilyen szép eredménnyel párosulna. Ami a tanulást illeti, jövőre érettségizem, arra koncentrálok, hogy minél jobban sikerüljön a vizsga. Távolabbi célokat egyelőre nem tűztem ki magam elé. Most elég annyi, hogy szeretem, amit csinálok, élvezem a sikereket, folyamatosan fejlődök. Ez így rendben van. Persze nagy élmény lenne kijutni egy komolyabb világversenyre, de enélkül is boldog vagyok a futással.

-os