Útsorfákat ültetett a FŐKERT a Hegyvidéken

A XII. kerületi fák egészségi állapotát folyamatosan vizsgálja a kertészeti feladatokat ellátó FŐKERT, és intézkedik a meggyengült, elöregedett példányok kivágásáról. Egy-egy látszólag kifogástalan állapotú fa eltávolítása gyakran lakossági panaszokat is szül, ezért örömteli, hogy most a növények pótlásáról és az esetenként sok éve üresen álló helyek beültetéséről írhatunk.
A legnagyobb változás a Zugligeti úton történt, ahol összesen 110 gesztenyefa (Aesculus x carnea 'Brioti') talált remélhetőleg hosszú időre lakhelyet. A korábbi fasor foghíjait kitölteni hivatottak mellett sok növény olyan helyre került, ahol eddig nem volt fa. Ezzel jelentősen meghosszabbodott és folyamatossá vált a fasor, amely helyenként talán túl sűrű is lett. Persze nem a most idekerülő, mintegy 4 méter magas csemeték zavarják egymást, hanem a fajtára jellemző, gömbölydedre terebélyesedő koronák érnek majd össze. Ez a piros virágú vadgesztenye egyébként ellenállóbb a városi viszontagságokkal és a gesztenyéket fenyegető kártevőkkel szemben is.Gazdagodott a Kútvölgyi út állománya, oda 70 ezüst hársat (Tilia tomentosa) telepített a FŐKERT. Az útsorfák mellett két egymagában érvényesülő kislevelű hárs (Tilia cordata 'Greenspire') is helyet kapott a 20–22-es számú házak előtt. Ez a fajta a szabályos kúp alakú koronájáról ismerhető fel. Világoszöld leveleivel, júliusban nyíló virágaival és városi környezetben legfeljebb tízméteres magasságával kifejezetten tetszetős fa, amelyet virágzási időben a beporzó rovarok is szívesen látogatnak.
A méhek körében kivívott megbecsülés szempontjából hasonló az Istenhegyi útra ültetett 30 közönséges japánakác (Styphnolobium japonicum 'Regent') is. Ez a páratlanul szárnyasan összetett levelekből álló, nyitottabb koronát nevelő fa akár 20-25 méter magasra is megnőhet. Nyár közepétől őszig nyíló, fehér vagy krémszínű virágait laza bugában neveli. Lehulló terméshüvelyei nyálkásak, hátránya tehát, hogy nagy tömegben és elázva csúszóssá tehetik a járdát. Pillangós növényként képes hasznosítani a levegő nitrogéntartalmát, ezért tápanyagban szegény talajon is jól fejlődik. Két japánakác a Fodor utcába is került.
Magas kőrisnek (Fraxinus excelsior 'Althena') hívják, pedig messze nem a legnagyobb az említett fajták között, csak 15 méterre magasodik – a Szilágyi Erzsébet fasorban egy, a Budakeszi út páros oldalán pedig 17 példány kapott helyet ebből a fajtából. Ugyanott további 7 magyar vagy pannon kőrist (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) is elültettek a cég munkatársai. A kőris a hazai erdőkben is elterjedt fafaj, így okkal remélhető, hogy a most kihelyezett csemeték tolerálják a klimatikus viszonyokat, és a nehezített városi környezetben is hosszú életűek lesznek.A nagyobb létszámban telepített fajokon kívül a Virányos út elejére került egy korai juhar (Acer platanoides), a Szarvas Gábor útra nyolc, a Németvölgyi útra pedig négy oszlopos korai juhar (Acer platanoides 'Olmstedt'), a Hegyalja útra két gömbakác (Robinia pseudoacacia 'Umbraculifera'), a Diós árok elejére két bugás csörgőfa (Koelreuteria paniculata), a Mártonhegyi útra két kínai díszkörte (Pyrus calleryana 'Chanticleer'), a Krisztina körútra pedig egy déli ostorfa (Celtis australis).
Reméljük, ezek a fák még gyerekeink és unokáink életében is gazdagítják majd a Hegyvidéket, szűrik a levegőt, hűs árnyat adnak, akár az ablakból rájuk nézve örömöt okoznak, és lakóhelyet biztosítanak a kerületet velünk megosztó kisebb-nagyobb állatoknak. Ehhez mi is hozzájárulhatunk, ha a szűk betonkalodába zárt növényekre – különösen nyáron – naponta egy vödör vizet öntünk. Higgyék el, meghálálják!

-bi-