„Még közelebb kerültem az álmomhoz”

• Mondhatjuk, hogy újra berobbantál a karate világába?
• Talán igen, így is fogalmazhatunk. Mindenesetre ez volt a célom, és úgy tűnik, jó úton járok.
• Néhány éve még nagyon másképpen nézett ki a pályafutásod.
• Ígéretes versenyzőnek tartottak kadétkoromban, vezettem a World Karate Federation világranglistáját. Aztán magánéleti okok miatt a felnőttlét küszöbén abbahagytam a sportolást, és valóban, akkor nem gondoltam, hogy egyszer még ott leszek egy világversenyen a dobogón.
• Mi történt?
• Győzött a karate! Négy évre elszakadtam a sportágtól, de óriási hiányérzet volt bennem. Mindennap azon tűnődtem, hogy valahogyan vissza kellene térni, hiszen hatéves korom óta a karateterem a második otthonom. Aztán 2020 februárjában kimentem szurkolni a hazai rendezésű korosztályos Európa-bajnokságra, és akkor már tudtam, hogy nekem itt a helyem. Onnan ment minden a maga útján.
• Pedig éppen a koronavírus-járvány kellős közepén voltunk.
• Az biztos, hogy a COVID nem segítette a visszatérésemet, például az első hullám idején csak online edzések voltak. Később kicsit könnyebb dolgunk lett, igazolt versenyzőként engedélyezték a személyes jelenlétet, sőt, versenyezni is tudtunk. Csupa apró lépés és kapaszkodó, amik nagyon fontosak voltak számomra. És még valami, pontosabban valaki kellett ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön: véletlenül összetalálkoztam korábbi edzőmmel, Klima Zsuzsannával. Tulajdonképpen ő vitt vissza az edzőterembe.
• Ez olyan jól sikerült, hogy azonnal felnőtt magyar bajnok lettél.
• Borzasztóan boldog voltam, leírhatatlan érzés a felnőttek között ott állni a dobogó legfelső fokán, ráadásul magyar bajnokként! Ami talán még fontosabb, hogy végig jól éreztem magam a tatamin.
• Hogyan alakult ezt követően a sportkarriered?
• Volt megint egy kisebb szünet a versenyzésben, igazából most januárban álltam neki újra komolyabban. Korábban inkább arra törekedtem, hogy visszaszerezzem a versenyrutint; hogy megnézzük, mi a helyzet velem, hol tartok a nemzetközi mezőnyben. Ahhoz, hogy elindulhassak az Európa-bajnokságon, három kvalifikációs versenyen kellett jól teljesítenem. Az első az idei magyar bajnokság volt, ezt követte egy lengyel és egy szlovák verseny. Itthon ezüstérmet szereztem, a két külföldi megméretésről pedig bronzzal tértem haza, ezzel én lettem a legtöbb pontot szerző magyar versenyző, így készülhettem az Európa-bajnokságra.
• Hogy ment a felkészülés?
• Így az Eb után, persze, könnyű kijelenteni, hogy jól. De egyébként sem mondanék mást. A válogatott edzőtáborában jól mentek az edzések, kiegyensúlyozott voltam, nagyszerű hangulatban készülhettünk. Mindenki támogatott mindenkit, igazi csapattá értünk. Ez nagy lendületet adott.
• Hogyan alakult a törökországi verseny?
• Nem tartoztam az éremesélyesek közé, úgy álltunk hozzá, hogy jussak minél tovább, mert így lehet tapasztalatot szerezni a nemzetközi mezőnyben. Mindenféle nyomás nélkül versenyezhettem, és csak a következő meccsre koncentráltam. Nehéz volt a sorsolásom, mondhatni, a legnehezebb ellenfeleket kaptam. Mindjárt az első meccsen a korábbi Európa-bajnok osztrák lánnyal kerültem össze, és 4–3-ra nyertem. A nyolcaddöntőben a hazai favorittal versenyeztem, bírói döntéssel győztem 3–2-re. Utána a skót lányt két ponttal vertem, a döntőbe jutásért a francián az utolsó másodpercekben hoztam a győzelmet jelentő pontot. Ők mindannyian korábbi Eb- és vb-érmesek, úgyhogy én már azzal maximálisan elégedett voltam, hogy rajtuk túljutottam.
• Majd jött a döntő…
• Újra meg kell szoknom, hogy nyomás alatt teljesítsek. Sajnos a döntőben nem tudtam hozni a selejtezőkön produkált formámat. Az edzőm azt mondta, próbáljam meg, de nem elvárás a győzelem. Egyébként ez sporttörténeti pillanat is volt, mert magyar karatés még nem jutott be a World Karate Federation Eb-döntőjébe. Egy–nullára kikaptam a szerb lánytól, szóval nemigen lehetett volna szorosabb. Sokat tanultam belőle; most úgy érzem, ha legközelebb találkozunk, más lesz az eredmény.
• Mi a következő lépés?
• Jön a nyár, ez nálunk az edzőtáborok időszaka. Motivált vagyok, az Eb bebizonyította, hogy ott a helyem a legjobbak között. Óriási lökést adott. Még inkább hiszek abban, hogy ha beleteszem a munkát, annak meglesz a gyümölcse. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sokan állnak mögöttem. Az edzőm, Klima Zsuzsanna a kezdetektől fogta a kezem, biztatott, hajtott előre. A munkahelyemen, a Hegyvidék lap szerkesztőségében mindenben támogatnak. Az is óriási segítség, hogy a kerületi Fecskeházban, önkormányzati lakásban élhetek, másképpen nagyon nehezen tudnám megoldani az edzésre járást. Most úgy érzem, minden összeállt az életemben, és még közelebb kerültem az álmomhoz, a felnőttvilágbajnoki cím megszerzéséhez.

sm.