A bizánci egyházzenétől a „pandeókon” át a Queenig

Húsz évvel ezelőtt alakult meg a Szent Efrém Férfikar. A kezdetekben csak liturgikus, pravoszláv, bizánci egyházzenét éneklő együttes az utóbbi években érdekes és izgalmas átiratokkal, előadásokkal is megörvendeztette a közönséget. Bár a repertoárt bővítették, és bátran hozzányúltak más stílusokhoz is, nem mondtak le eredeti vállalt missziójukról: továbbvinni a magyar férfikari hagyományokat, megismertetni a bizánci rítusú kereszténység zenéjét, és kialakítani a kultúrák közötti párbeszédet. Hamarosan – mintegy születésnapi ajándékként – új lemezt adnak ki, amelyből a MOMkult-ban mutatnak be ízelítőt március 12-én. Volt miről beszélgetni Bubnó Lőrinccel, a férfikar menedzserével, egyik vezetőjével.

  • Ugye, nem sértődik meg, ha azt mondom, bár világhírű együttes a Szent Efrém Férfikar, itthon nagyon sokan a karanténban készült videóik miatt ismerték meg igazán. A Pandémia, a Vakcina, valamint Mozart török indulóját és Tarkan híres cupp-cuppos dalát, a Şımarıkot ötvöző nótáik nagy feltűnést keltettek. Nem fáj ez önöknek?
  • Valóban ez a helyzet, és nem nevezném fájdalmasnak. Nyilván a húsz év alatt a Szent Efrém komoly repertoárt épített fel, sokan ismerik, szeretik, amit csinálunk, de azért nem jutottunk el a széles tömegekhez. Alapvetően egy nagyon specifikus, letisztult műsorral indultunk, és a bizánci pravoszláv egyházzene a mai napig az identitásunk részét képezi, ám egy ideje már másfajta dallamok is felcsendülnek a koncertjeinken. A járvány előtt megjelenő Wings című lemezünkön különböző népek szakrális zenéje hallható. Aztán jött a COVID, elkészítettük a pandémiás videókat, ahogyan mi hívjuk, a „pandeókat”, és tulajdonképpen ezekkel a felvételekkel három nap alatt elértük azt, amiért a megelőző tizennyolc esztendőben tettünk. Ha valaki emiatt meghallgat tőlünk másfajta zenéket is, amiket eddig nem, akkor már megérte.
  • Azért a korábbi években is kikacsintottak más műfajok felé. Hallottam önöket gospelt, vagy Bartók-népdalfeldolgozást is énekelni. Ez utóbbi videón látható felvételébe is belevittek egy kis humort, játékosságot, sőt, némi koreográfiának nevezhető mozgást is.
  • Igen, egy ideje már elmozdultunk a bizánci zenéktől, és feldolgoztuk Bartók, Liszt, Kodály és más magyar zeneszerzők férfikari munkásságát is. Ezt azért is tettük, mert nem nagyon teszi senki más, a Honvéd Férfikaron kívül. Megtaláltak bennünket kortárs zeneszerzők munkái, sőt a világzene és a könnyűzene felé szintúgy tettünk lépést. Igazából mindenevők vagyunk, és szeretnénk is azok maradni. Mindezek mellett számunkra mindig elsődleges cél volt, hogy kihozzuk a játékot a zenéből. Az említett Bartók In Motion, avagy Bartók mozgásban című előadásunkon – amely eddig még csak online valósult meg – valóban leképezzük a saját testünkkel is a zenében lévő mozgásokat. Jó kérdés, hogy ez most koreográfia-e, vagy sem, hiszen nem vagyunk táncosok, és nem is akarunk úgy tenni, mintha tudnánk táncolni, de amit az eszköztárunk megengedett, azt „hoztuk”. Bartókról sokan hiszik azt, hogy nehezen emészthető, komoly és komor zenét szerző zeneszerző volt. Ám mi azt láttuk, hogy rendkívül szellemes, játszik a formákkal, a színekkel, és ezt akarjuk megmutatni. Az együttesünk alapítója, édesapám, Bubnó Tamás mondja mindig, hogy „játszom a zenét”. Nagyon sok nyelvben valóban így is van, például az angolban play music, németül spielen, és szerintem ez az egész játékosság, a „pandeókban” is meglévő humor innen ered nálunk.A_bizanci_egyhazzenetol_a_pandeokon_at_a_Queenig1
  • És honnan ered az együttes neve, s hogyan jött létre? Bár 2002-ben ön még nem volt tagja, mégis testközelből élhette meg a történelmi pillanatot édesapja révén…
  • …valamint négy évvel idősebb bátyám révén, aki szintén alapító. Én 2002-ben tizenhat éves voltam, akkor még nem tűnt annyira történelminek az a pillanat. Egy ötlet volt, amiről senki sem hitte, hogy lesz folytatása. Apu Kárpátalján megtalálta Boksay János görögkatolikus lelkész és zeneszerző Aranyszájú Szent János liturgiáját. Ezt a különlegességet rögzíteni akarták, ezért kollégáival, tanítványaival a Hungarotonnál lemezre vették, és akkor jött a kérdés, milyen név szerepeljen a lemezborítón, kik az előadók. Szent Efrém negyedik századi himnuszköltő volt, a keleti egyház a mai napig tiszteli, ő lett a névadó. A felvételnek sikere lett, hívták őket koncertezni, és egyszer csak elindult minden a maga útján. Azt azért hozzátenném, nem véletlen, hogy pont a bizánci egyházzenével foglalkozunk. A Bubnó család ugyanis görögkatolikus. Itt a liturgiában a lelkiség mellett nagyon fontos a vokális zene, ugyanis a keleti egyházban tilos hangszereket használni. Rendkívül gazdag repertoár alakult ki az elmúlt kétezer évben, az életünk végéig találkozhatunk még újdonságokkal.
  • Ezek szerint az édesapja nem is gondolta, hogy ebből ilyen sikeres, világhírű kar lesz?
  • Mindig azt mondja, hogy nem hitte volna. Sőt, nem is gondolt rá, hogy egy férfikar vezetője legyen. Ugyan a Budapesti Énekes Iskolát és Gyermekkórust már Mezei Jánossal vezette húsz évvel ezelőtt, az volt a pedagógiai főművük. A Szent Efrémbe sokan kerültek be onnan, apu kollégái, tanítványai, az elején nagyon vegyes korosztály, állandó tagság nélkül. Aztán amikor egyre több meghívásnak kellett eleget tenni, és felmerült, hogyan folytatódjon a Szent Efrém, nagy ugrás következett. 2016-ban lett nyolctagúvá az együttes, a jelenlegi felállásban. Ráadásul gyakorlatilag ez már mindenkinek a munkahelye; ennek feltételeit és anyagi körülményeit megteremteni óriási kihívás volt, és az a mai napig.
  • Van még itthon olyan együttes, ami keleti egyházi zenét ad elő?
  • Vannak egészen kiváló kórusok Magyarországon is, és nagyon jó kántorok, akik vezetik a keleti liturgiákat. Professzionális szinten azonban, tehát képzett zenészként, főállásban senki sem foglalkozik azzal, hogy feltárja és a közönségnek megmutassa ezt a zenei kincset.
  • A hagyományra visszatérve: eddig csak a hangjukkal zenéltek, az utóbbi időben viszont előkerültek hangszerek is.
  • Szinte mindannyian felsőfokú zenei végzettséggel rendelkezünk, és majdnem mindenkinek van hangszeres tudása. Az egyik kollégánk trombitaművész, apunak a karvezetési diplomája mellett van ütőhangszeres művész végzettsége is, a bátyám tíz évig dobolt az Anna and the Barbiesban, én pedig – bár végzettségem szerint egyházzenész karvezető vagyok – játszok zongorán, gitáron, furulyán. Ahogy egyre többet dolgoztunk fel, vagy írtunk át műveket, úgy gondoltuk, ha valami nem liturgikus zene, miért ne tehetnénk bele hangszereket, amikor megkívánja ezt egy feldolgozás. Izgalmas dolog ez egy énekegyüttestől.A_bizanci_egyhazzenetol_a_pandeokon_at_a_Queenig2
  • Ha egy családban ennyi a zenész, mindig jön a megszokott újságírói kérdés: vannak otthon családi örömzenélések? Vagy az már sok lenne a jóból?
  • Nem tudom, a válasz mennyire lesz szokványos, de nem igazán, az már tényleg sok lenne a jóból. Heti háromszor-négyszer próbálunk négy órán át együtt, plusz átlagban hetente két koncertet adunk. Átlagban, mert van, hogy három hétig nem lépünk fel, de utána hatszor egymás után. Egy évben vagy százhúsz koncertünk van, itthon is, külföldön is. Amikor tehát együtt vagyunk, inkább egymással foglalkozunk. Nehéz, mert nekem „nullahuszonnégyben” azon kattog az agyam, hogy mit vagy hogyan kellene másképpen csinálni a Szent Efrémben. Álmodozni szeretünk közösen apuval, mind a mai napig. A munkát meghagyjuk a munkaidőre.
  • Azok között, akik ennyi időt töltenek együtt, és el bírják viselni egymást, több kell legyen pusztán kollegiális viszonynál, nem?
  • Abszolút! És kihívás, hogy ez meg is maradjon. Egy zenei formáció hosszú távú működése, sőt sikere nem attól függ, ki mennyire jó zenész, hanem hogy ismerje, elismerje a másikat, elfogadja olyannak, amilyen. Nekünk emberileg is jóban kell lenni, hiszen sok időt töltünk együtt. Ezt nem lehet úgy kibírni, hogy például ne foglalkozzunk egymás lelkivilágával. Úgyhogy mi rendszeresen szoktunk kibeszélő, megbeszélő alkalmakat tartani, ami független a zenéléstől, a próbálástól. Ráadásul most, a járvány idején – ahogyan sok más szakmában – a zeneiparban dolgozók mentális egészsége is megsínylette a bizonytalanságot. A csoportdinamika sérülékenyebb nálunk, mindenki másképpen kezeli a nehézségeket. Csapatban kell tudni együttműködnünk, tehát muszáj foglalkozni egymással.
  • Ahogy a közönséggel is – amelynek melyik arcát mutatja meg a Szent Efrém a március 12-i koncerten a MOMkult-ban?
  • Tulajdonképpen mindegyiket! A Kings And Queens (Királyok és királynők) lemezünkből adunk ízelítőt, és olyan anyagot állítottunk össze, aminek minden tétele utal a címre. Például a King a Bölcs Alfonz király által írt egyik cantigára, vagy VIII. Henrik egy középkori társasági énekére. Megjelenhet mint Krisztus király, vagy épp a görögkatolikusok Mennyei király című kezdőénekében is. A Queen pedig utalhat Szűz Máriára mint a mennyek királynőjére, de azon se lepődjön meg senki, ha a Queen zenekartól hall majd egy feldolgozást. Bízunk abban, hogy nem csak zeneileg lesz különleges ez a koncert. Most először dolgozunk együtt egy kiváló médiaművésszel, Sztojanovits Andreával, aki olyan látványelemeket varázsol a színpadra, amik követik a zene mozgását. Mivel számunkra mindig nagyon fontos volt, hogyan néz ki, amit a színpadon csinálunk, reméljük, ez most új szintre emeli a Szent Efrém előadását.A_bizanci_egyhazzenetol_a_pandeokon_at_a_Queenig3

K. A.