Családi emlékek a diktatúrák áldozatairól

„Kovács Béla egykori kisgazda képviselőt 1947-ben ezen a napon tartóztatták le, és hurcolták el a Szovjetunióba a kommunistákkal szembeni kiállása miatt. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy megszűnt a jogállam, olyan diktatúra épült ki Magyarországon, ami egy szemernyit sem tartja tiszteletben az emberi jogokat” – mondta Pokorni Zoltán, aki Fürjes Balázzsal, a Miniszterelnökség Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkárával közösen emlékezett a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, február 25-én a Gesztenyés kerti Esterházy-szobornál.
A polgármester arra biztat mindenkit, idézze fel saját családja történetét a gyermekeinek, unokáinak, hogy a mai fiatalok ne csak a dátumokat, adatokat lássák a történelmünkből, hanem „az emberi sorsokat, amiket a kommunizmus eszméje sárba tiport”. Ez különösen fontos most, hogy itt van a nyakunkon az orosz–ukrán háború – tette hozzá.
„Az édesapám kilencvenhárom éves, ő kiskamasz volt a második világháború idején. A mostani hatvan- és hetvenévesek már nem láttak háborút, tehát kezd meghatározó lenni azoknak a nemzedékeknek a kultúrája, akiknek a háború csak egy szó. És ez nagyon veszélyes, mert a lózungok, a nagy szavak, a nagy odamondogatások könnyebben hatnak. A háború nem egy hősies dolog, hanem borzalmas, ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljük” – nyomatékosította Pokorni Zoltán.
„A huszadik században óriási károkat okozott Magyarországnak, nemzetünknek a fasiszta és a kommunista diktatúra. Rengetegen veszítették életüket, családok mentek tönkre, életek törtek derékba, miközben egyetlenegy elveszített vagy derékba tört emberélet is felbecsülhetetlen kár” – jelentette ki Fürjes Balázs, aki arra is emlékeztetett, hogy 1990-ben a kommunista elnyomással szemben harcoltuk ki a magyar szabadságot, amit meg kell őriznünk, hogy soha többé ne térhessen vissza se a kommunista, se a fasiszta diktatúra.Csaladi_emlekek_a_diktaturak_aldozatairolAz államtitkár felidézte, hogy apai nagyapja a nyilas megszállás idején antifasiszta ellenállási mozgalmat szervezett, alig úszta meg a kivégzést, a háború után pedig a kisgazdapártban küzdött a kommunistákkal szemben. 1947-ben, egy békés délutánon hazafelé sétált az Akácfa utcában, amikor elfogták és betuszkolták egy fekete autóba. A család soha többé nem látta, bírósági tárgyalás és ítélet nélkül hurcolták el Szibériába, ahol munkatáborban halt meg. Csak a rendszerváltás éveiben érkezett egy levél arról, hogy ártatlanul vitték el, „tévedés” történt.
A polgármester és az államtitkár által megkoszorúzott szobor gróf Esterházy Jánosnak állít emléket. A felvidéki magyar politikust, aki a második világháború idején a fasiszta Szlovákiában a magyar kisebbség és a zsidóság védelmében egyaránt felszólalt, a szovjet csapatok bevonulását követően elfogták, és szibériai kényszermunkatáborba küldték. 1949-ben adták ki Csehszlovákiának, ahol a fasiszta szlovák kormánnyal való „együttműködése” miatt halálra ítélték, de elnöki „kegyelemmel” az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1957-ben, a morvaországi Mírov börtönében halt meg 55 évesen.

 

k.