Meg kell őriznünk mindazt, amit örökségül kaptunk

„Mit őseink egy ezredév előtt tevének, azt kell tenni most tinektek (...). Egy új hazát, mely szebb a réginél, és tartósabb is, kell alkotnotok” – Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter Petőfi Sándor A nemzetgyűléshez című költeményével idézte fel az először megválasztott országgyűlési képviselők küldetését a hegyvidéki megemlékezésen március 15-én a MOM Kulturális Központban. Mint emlékeztetett, az első felelős minisztérium és az áprilisi törvények alapján létrejövő nemzetgyűlés hatalmas lendülettel látott munkához, hogy megvalósítsa a március 15-i tizenkét pontot és a reformkor célkitűzéseit.
„A rendelkezésükre álló rövid idő alatt máig ható munkát végeztek. Magyarország újra a saját kezébe vehette a sorsát, nagy erővel fogott hozzá, hogy új államot és – amint Petőfi fogalmazott – új hazát teremtsen. Ám rövidesen rá kellett döbbennie, nem elég szabad országot megkísérelnie felépíteni, ha rákényszerítik, a szabadságért harcolni is kell” – tette hozzá. Kiemelte: Magyarország 1989–90-ben vált szabaddá, és ma örülhetünk annak, hogy mi döntünk arról, merre haladjunk, mi döntünk szabadon az ország sorsáról.
A politikus kitért arra is, hogy ma béke van, bár soha az elmúlt huszonöt évben olyan közel nem éreztük a háború fenyegetettségét, mint most. „Az országnak nem lehet más célja, mint hogy béke legyen” – húzta alá, hangsúlyozva, hogy most is különösen fontos elismerni azokat a kiemelkedő teljesítményeket, amik hozzátesznek az ország, egy város és egy kerület életéhez.„A nemzeti ünnep a közösséget működtető teljesítmények elismerése, a köszönetmondás ideje is. A kerületet is az egymásra figyelő emberek összehangolt munkája működteti. Ma a feladat tehát az, hogy miközben az országban meg kell őrizni a békét, a nemzet függetlenségét százhetvennégy év után is megőrizzük, s közben ismerjük meg azokat, akik sokat tesznek azért, hogy a mindennapok értékesebbek, tartalmasabbak és biztonságosak legyenek. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor büszkék lehetünk arra, hogy a saját időnkben mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy az ország teljesedjen, fejlődjön, és megőrizzük mindazt, amit örökségül kaptunk: a szabadságot, a függetlenséget és a békét” – zárta gondolatait a miniszter.
Az ünnepi programban Dankó Richard zeneszerző, zongoraművész, karmester és Janszo Orsolya operaénekesnő közreműködésével a Nemzeti Dalt hallhattuk, a Németvölgyi Általános Iskola 4. a osztályos tanulói pedig a forradalom legfontosabb történéseit elevenítették fel. Sörregi Anna és kísérőzenekara kalotaszegi dallamokat és legényes táncokat adott elő.A hagyományokhoz híven díjátadásokra is alkalmat adott a március 15-i megemlékezés. Székely Csaba tűzoltó törzsmester és Takács Bálint rendőr százados a Hegyvidék Közbiztonságáért díjat vehette át Pokorni Zoltán polgármestertől, Sztanyó István rendőr alezredestől és Veres Péter tűzoltó ezredestől, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Észak-budai Kirendeltségének vezetőjétől.
James Atkins vállalkozó, a biológiai sokféleség lelkes képviselője, a „Kertjeinkben a természet” című pályázat ötletgazdája, a Szent János Kórház terápiás kertjével kapcsolatos fejlesztések egyik megvalósítója, valamint Császy Alice helytörténeti kutató, a Ha a házunk mesélni tudna és a Történetek a Böszörményi út 6–8. életéből című helytörténeti kiadványok szerkesztője a Hegyvidéki Közösségépítő díjat kapta meg, amelyet Pokorni Zoltán és Fonti Krisztina alpolgármester adott át nekik. „Érdekes belegondolni abba, hogy hétéves koromban is itt énekeltem, ezen a deszkán, most, sok-sok évtizeddel később pedig ennek a csodálatos elismerésnek köszönhetően léphettem ismét a MOM Kulturális Központ színpadára” – mondta lapunknak Császy Alice.A „XII. kerület Sportjáért” „A” kategóriájában a Hegyvidéken élő, tanuló vagy dolgozó diákok, sportolók, edzők, sportvezetők és testnevelők munkáját ismerték el a díj adományozói. Szalay Júliát (aerobik), Balogh Mátét (tájékozódási futás), Bánkuti Alexandrát (szinkronúszás), Bársony Ottília Esztert (kajak-kenu), Gulyás Milán Balázst (torna), Horváth-Terták Júliát (Fit-kid), Kobela Kírát (akrobatikus rock and roll), Komoróczy Lora Fannit (úszás), Nagy Marcell Ádámot (atlétika, rúdugrás), Sági Nikolettet (judo), Szabó-Seri Lillát (műugrás és toronyugrás), Szórádi-Varga Lillát (sportmászás), Tajta Sárát (öttusa) és Zimányi Líviát (úszás) díjazták kiemelkedő sportteljesítményükért. A XII. kerületben tanuló vagy dolgozó fogyatékossággal élő sportolók kategóriájában Kőrösi-Fehér Nándor műkorcsolyázó vehette át elismerését.
A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria által meghirdetett, 1848. március 15-i eseményekhez kapcsolódó pályázaton az óvodások közül John-Szabó Lora Franciska, Győri Bella, Ábrahám Dániel, Oberajter Máté (I. helyezés – Normafa Óvoda), Koródi Emili, Beutum Elza, Polgár Vilmos, Manninger Johanna (II. helyezés – Táltos Óvoda), Cvijanovic Katarina, Espinola Lilianna, Molnár Fülöp, Vargyas János (III. helyezés – Mackós Óvoda), Győrfi Mira, Tóth-Gáti Hédi, Homoki Noémi és Irsay-Nagy Tünde (különdíj – Süni Óvodák) alkotott kiemelkedőt.
A XII. kerületi általános iskolák alsó tagozatos diákjainak kiírt „1848-as történelmi magyar zászló” pályázaton Jónás Márk, Subák Gábor, Verebes Róbert (I. helyezés – Virányos Általános Iskola), Darabánt Zalán, Mohácsi-Tornyai Barnabás (II. helyezés – Nyitott Világ Fejlesztő Iskola), a Németvölgyi Általános Iskola 3. a osztályos tanulói (III. helyezés), valamint Herbák Dóri, Szőnyi Boróka és Tóth Borbála (különdíj – Zugligeti Általános Iskola) munkáit díjazta a zsűri.
A felső tagozatosok esszéíró pályázatán Hayashi Erika (Zugligeti Általános Iskola) első, Hild Janka (Virányos Általános Iskola) második, Erdei-Király Dániel (Németvölgyi Általános Iskola) harmadik helyezést ért el. A Nyitott Világ Fejlesztő Iskola 7. osztályos tanulói különdíjban részesültek.A kitüntetések átadása után Székely Csabát kérdeztük, aki egységével többször is jelentős szerepet vállalt az életveszélyes természeti katasztrófák és tűzesetek elhárításában. „Minden káreset más, ezért is választottam ezt a szakmát hivatásomul. Még mindig emlékszem a Testnevelési Egyetem tűzesetére, ahová mi értünk ki elsőként, hiszen mi voltunk hozzá a legközelebb. Óriási kihívás volt! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy tíz év után ezzel a díjjal ismerik el a munkámat” – mondta el nekünk a tűzoltó törzsmester.
Az ünnepség a Gesztenyés kertben, az 1848-as obeliszknél ért véget, ahol a nemzetiségek, egyházak, hagyományőrző és bajtársi szervezetek, a helyi közösségek, a kulturális és oktatási intézmények, a rendőrség és a pártok képviselői helyezték el koszorúikat.
„Ha megkérdezzük ismerőseinktől, hogy tudják-e a szüleik nevét, csodálkozva válaszolnak: persze, tudjuk! Ha megkérdezzük tőlük, tudják-e a nagyszüleik nevét, valószínűleg ugyanígy felelnek. A dédszülőkkel azonban már lehet, hogy zavarban vagyunk. A személyes történetünk általában egy évszázadra nyúlik vissza. A magyarok múltbéli koordinátarendszerét Petőfi Sándor, Széchenyi István, Kossuth Lajos, Jókai Mór alkotják – nagyszülők és felmenők helyett rajtuk keresztül tájékozódunk az időben. Ők a mi magyar mitológiánk” – fogalmazott Pokorni Zoltán, aki arról is beszélt, hogy a március 15-i megemlékezéshez hasonló ünnepek tartják össze a magyar közösséget.
A polgármester szerint nem könnyű eldönteni, hogy a történelmi eseménysorból mi az, ami leginkább segít a ma problémáinak megoldásában. „Jelenleg háború dúl a szomszédunkban. Hogy ebben tud-e segítséget nyújtani ’48 emléke, nehéz megmondani. Én azt látom, hogy a Hegyvidéken élő közösség nagyon jól vizsgázott az elmúlt hetekben. Gyönyörű példáit látjuk a segítőkészségnek: az itt élők sok más mellett szállást, ételt, jó szót vagy fuvart ajánlottak fel – függetlenül attól, hogy a bajbajutottak magyarul vagy ukránul beszélnek” – emelte ki Pokorni Zoltán, aki a Hegyvidéki Önkormányzat nevében Fonti Krisztina alpolgármesterrel közösen rótta le tiszteletét az emlékműnél.

Boussebaa Mimi