Négynapos jazztavasz a MOM Kulturális Központban

Sikeresen átvészelte a vírusjárvány okozta „kulturális zárlatot” az immár hagyományos GetCloser Jazz Fest: 2020-ban éppen befejeződött a szigorítások előtt, tavaly ősszel pedig sikerült néhány dupla koncertet lebonyolítani. Az idén végre a megszokott időben, március első hétvégéjén, három estén át egy-egy magyar és külföldi együttes lépett fel, zárásként pedig – különleges session keretében – két hazai sztár és három külhoni vendégművész szórakoztatta a közönséget a MOM Kulturális Központban.

A Hajdu Klára Quartet indította az idei GetCloser jazzfesztivált, a nagyméretű helyszín ellenére igazi klubhangulatot teremtve. A bátran jazzdívának nevezhető énekesnő a vokális jazz minden szépségét felvonultatta az őt kísérő remek modern jazzt játszó trióval, amelyben Cseke Gábor zongorázott, Soós Márton bőgőzött és Richter Ambrus dobolt.

Saját szerzemények éppúgy helyet kaptak a repertoárban, mint más hazai jazzmuzsikusok kompozíciói. Elhangzott a Love of My Life, Freddie Mercury gyönyörű dala, valamint két magyar szám is, a Zápor és a Nyár, amik szervesen illeszkedtek az előadásba, jóllehet az anyanyelvünkön szólaltak meg. A programot záró Pünkösdi rózsa egyben ősbemutató is volt, ez a dal is rajta lesz ugyanis a négyes Fúvom az énekem címmel áprilisban megjelenő, magyar népdalfeldolgozásokat bemutató lemezén.

Nagy várakozás előzte meg napjaink egyik vezető amerikai zenei személyisége, José James fellépését. Nem véletlen a titulus, mert nem pusztán énekesről van szó (bár annak is elsőrangú): az előadásmódja, a közönséggel és a zenésztársaival való kommunikációja teljesen szokatlan és egyedülálló. A jazztől indult, majd az R&B, a soul, a fekete-pop és a hiphop stílusokban talált otthonra, és ez a sokszínűség megmutatkozott a koncerten is, amelyen korábbi albumairól idézett, a Blackmagictől a Love in a Time of Madnessig. Érces baritonján néhány szép ballada is felcsendült, több dalt pedig a 2020-ban elhunyt nagy afro-amerikai dalszerző, Bill Withers emlékének szentelt (Ain’t No Sunshine, Grandma’s Hand, Lean on Me). James kísérői, Ashley Henry billentyűs, Yves Fernandez basszusgitáros és Richard Spaven dobos is kimagasló teljesítményt nyújtottak.Negynapos_jazztavasz_a_MOM_Kulturalis_Kozpontban1

Párniczky András gitárművész kvartettje különleges muzsikával lepte meg a zenebarátokat. A járványhelyzet erősen korlátozta a négyest a nemzetközi színtéren is nagy figyelmet keltő Bartók Electrified című albumuk szélesebb megismertetésében, így a mostani fellépés egyben lemezbemutató is volt.

Mint a cím is utal rá, Bartók-műveket dolgoztak fel, de nem „jazzesítették” azokat, hanem kellő tisztelettel és művészi alázattal merítettek a tiszta forrásból, azaz a maguk eszközeivel mutatták be nagy zeneszerzőnk improvizációra ösztökélő zenéjét. Elhangzott a tízrészes Mikrokozmosz, a Medvetánc, valamint a Kontrasztok harmadik tétele, amelyet Bartók annak idején Benny Goodman és Szigeti József társaságában vett lemezre Amerikában. A transzcendens varázslat létrehozásában az altszaxofonon és tárogatón játszó Bede Péter, a fiatal bőgős, Gyányi Marcell és a veterán dobos, Baló István közreműködött.

A Christian McBride Quintet a fesztivál alighanem legjobban várt vendége volt. A jazz leginkább időtálló stílusának mai változatát, a kortárs modern hard-bop irányzatot művelő ötösfogat különlegessége abban nyilvánul meg, hogy a szokásos kétfúvós felállás helyett a rendkívül ritkán használt vibrafont szólaltatja meg egy fiatal virtuóz, Warren Wolf. A másik frontember, Jaleel Shaw alt- és szopránszaxofon-játéka a műfaj nagy ikonjait idézte. A névadó-zenekarvezető amerikai basszusfenomén sem kárhoztatott kísérőszerepre, nemcsak remek szólóit élvezhettük, de például Duke Ellington örökzöldjét, a Sophisticated Ladyt trió felállással mutatta be, csodás vonós játékkal kísérve.

Elhangzott a többi között a Sweet Bread Warren Wolftól, Chick Coreára emlékezve a Tones for Joan’s Bones, ráadásként pedig a Theme for Kareem Freddie Hubbardtól. Peter Martin briliáns zongorajátékát és Carl Allen szenzitív dobolását sem hagyhatjuk említés nélkül. Csemege volt a vibrafonos és a zongorista, majd a szaxofonos és a dobos ízes zenei párbeszéde.

A szokásos „szombat esti lázat” a latin zene biztosította. Mind a magyar, mind a külföldi fellépő a sokak által olyannyira kedvelt vérpezsdítő ritmusokkal forrósította fel a hangulatot.

A Révész Richárd Latin Quartet voltaképpen Tar Gergely ütőhangszeressel „megerősített” zongoratrió. Révész évekig élt Kolumbiában, és az afro-karibi zene olyan ismeretére tett szert, ami egyedülálló előadóművésszé tette ebben a stílusirányzatban. Így született saját kompozíciói (Guaguanco Blues, Flamenca Espagna) mellett átdolgozást (Mozart Török indulóját, természetesen „latinosítva”) és a nagy kubai zeneszerző, Ernesto Lecuona La Comparsa című remekművét is hallhattuk. Basszusgitáron Fonay Tibor, a doboknál Molnár Mátyás brillírozott.

Omar Sosa AfroCubano Quartetje is sokakat vonzott, nálunk élő spanyolok és latin-amerikaiak is eljöttek érte a MOMkult-ba. A népszerű kubai zongorista volt két korábbi GetCloser fesztivál sztárvendége is.Negynapos_jazztavasz_a_MOM_Kulturalis_Kozpontban2

Már a színpadon elhelyezett hatalmas hangszerarzenál különleges élményt ígért. A zenekarvezető székét V-alakban vette körül az akusztikus zongora és az elektromos billentyűs hangszer klaviatúrája. Középen helyezkedett el a dallamos latin névre hallgató Leandro Saint-Hill Monteja, aki alt- és szopránszaxofonon játszott, de csodás fuvolaszólói is nagy ovációt váltottak ki. Ugyancsak régi ismerős volt a mozambiki basszusgitáros, Childo Tomas, a hatalmas dobfelszerelés és mindenféle ritmushangszerek mögül pedig alig látszott ki a zenekar motorja, Ernestino. A kétórás zenefolyam nemcsak akusztikus, hanem vizuális élményt is jelentett, az afro-kubai kultúra egzotikus jeleneteivel vegyítve.

A négynapos programot záró műsort bátran nevezhetjük világpremiernek. A Lamborghini csúcsautó után Sesto Elemento névre hallgató GetCloser Session remek zenei projekt volt magyar és külföldi zenészek részvételével – egymás kölcsönös megbecsülése jegyében. A muzsikusok egy héten át próbáltak, dolgoztak az egyedi produkción, ismerkedtek a többiekkel és a kompozíciókkal, méghozzá sikeresen, amit meggyőzően bizonyított elképesztően összecsiszolt játékuk.Negynapos_jazztavasz_a_MOM_Kulturalis_Kozpontban3

A hazai színeket a cimbalom mestere, Lukács Miklós és a ritmushangszerek koronázatlan királya, Mogyoró Kornél képviselte. (Utóbbi csaknem minden eddigi fesztiválon szerepelt, a legkülönfélébb formációkkal.) Az előző napi „latin vihar” után Omar Sosa és Childo Tomas is vállalta a nemzetközi csapatban való játékot, éppúgy, mint a Szardínia szigetéről érkező tenor- és szopránszaxofonos, Gavino Murgia, aki grandiózus szólókkal járult hozzá a ritmusorgiához.

Ismét kiderült: a jazzben nincsenek sem földrajzi, sem kulturális határok, műfaji korlátok. Együtt zenélt önfeledten kubai és magyar, szárd és mozambiki, olyan hangszeres és vokális csúcsokat ostromolva, amiket korábban elképzelni sem tudtunk. A tavaszi jazzünnepet mi más zárhatta, mint a Tavaszi szél vizet áraszt… kezdetű dal előadása, hosszú cimbalomszólóval, amit csak Omar Sosa halk zongora- és Mogyoró Kornél visszafogott dobjátéka kísért.

A Kleb Attila művészeti vezető által megálmodott fesztivál, nevéhez hűen, újfent közelebb hozta a zenészeket egymáshoz, a zenét a közönséghez és – ami legalább ennyire fontos – a zeneszerető embereket egymáshoz. Reméljük, ezt teszi a jövőben is, még hosszú ideig.

Márton Attila