Ökoanyu, aki „sötétzölddé” vált

A Hegyvidéki Önkormányzat 2017 óta tartó Klímabarát Esték előadás-sorozatának célja, hogy a legkülönbözőbb szemszögből mutassa be a környezetvédelmi kérdéseket. Ennek a törekvésnek tökéletesen megfelelt Nagy Réka szerkesztő-újságíró előadása, aki a saját életpéldáján keresztül szemléltette, hogyan vált átlagos kerületi lakosból ökotudatos „sötétzölddé” – ahogyan magát kategorizálta.

Senki sem születik Ökoanyunak. Nagy Réka sem a gyerekkorában ébredt tudatára annak, hogy pazarlásmentes és egészséges életvitelt akar folytatni – kezdte önéletrajzi ihletésű előadását a Klímabarát Esték legutóbbi vendége.
Gasztro- és egészségügyi témákkal foglalkozó újságíróként pörgött egy multi szerkesztőségében. A párválasztás után magától értetődő volt a gyermekvállalás is, ám ekkor valami váratlan történt az utolsó pillanatig teljes erőbedobással dolgozó kismamával: a barátoktól ajándékba érkező babakelengye kapcsán felvetődött benne a kérdés, hogy mivel is mossa ki az apró rugdalózókat. A baba bőrét nem akarta kitenni a modern kemikáliák irritációjának, ezért elkezdett kutakodni az interneten, és belebotlott egy nagyon természetközelien élő „ökonagymamába”, akinek a radikális példájától rögtön vissza is hőkölt – ez azért már mégiscsak sok! Mára azonban majdnem pontosan úgy él, ahogy a távoli és ismeretlen asszony a rég látott videóban.
A mosás kérdése volt tehát a hógolyó, ami elindította a lavinát. A hozzátáplálás időszakában a kis család életében megjelentek és ott is maradtak a bioélelmiszerek. Nagyszüleink bölcsességei ma is megkérdőjelezhetetlenül tündökölnek: ne egyél meg semmit, aminek nem tudod kimondani a nevét, vagy öt összetevőnél többet tartalmaz, vagy eleid nem ismerték el ételként!OkoanyuÁm Nagy Réka senkit sem áltat azzal, hogy a „bio” védjegy megpillantása elég a felelős fogyasztói döntéshez. A sokezer kilométert utaztatott, műanyagba csomagolt biokesudió például hatalmas környezeti terhelése miatt kerülendő. Etikusan csak a lehető legközelebb termesztett és szezonális termékek elfogadhatók.
A mára már két általános iskolást nevelő család legújabb kísérlete a közösségi mezőgazdálkodás, aminek a keretében a vásárló egy egész évre elkötelezi magát a termelővel. Aztán minden hét adott napján érkezik egy csomag, amelyben meglepetésként az van, ami abban az időszakban épp elérhető. A háziasszony tehát megspórolja a kávékavargatás közbeni méla szakácskönyv-lapozgatást, hogy „mit is főzzek a hétvégén”, viszont cserébe megnyeri a „mit is kezdjek ennyi céklával” fejtörőt.
Réka energikus előadásából kitűnt, hogy a kihívás új, de nem leküzdhetetlen. Sok egyéb mellett az is kiderült például, hogy mindenből lehet krémlevest készíteni, a kiskamaszok pedig lelkesen eszik a kreatív fűszerezésű biozöldségételeket.
Fel sem kellett tenni a sokak számára vízválasztó húskérdést, mert Ökoanyu erre is kitért. A kiegyensúlyozott étrend részeként esznek húst, csak mértékkel. Ezen a ponton a családi életmód találkozik a menzával és korunk egyéb velejáróival, így a teljesen húsmentes élet nem is lenne könnyen kivitelezhető, és nem is cél. A Hegyvidéki Kulturális Szalon mintegy 30 fős hallgatósága megtanulhatta a kissé gyanús hangzású flexitáriánus kifejezést, amely Réka számára a szezonáliszöldség-alapú táplálkozást jelenti, alkalmi húsfogyasztással.
Az ökotudatos ruházkodásról is mesélt az előadó. A ruhásszekrényt kinyitva sokan megfeledkeznek a „zöld gondolkodásról”, pedig a textilipar a világ két-három legnagyobb szennyezője közé tartozik. Ráadásul kutatások szerint egy új ruha alig néhány másodpercnyi örömforrást biztosít. A megoldás tehát a turkáló, ahonnan – a pénztárcánk mellett – a lelkiismeretünk is nyugodtan távozhat. Minden használtan megvásárolt darabbal duplán védjük a környezetet: egy új terméket nem kellett legyártani, egy még használható pedig nem került a bántóan növekedő szeméthegyek tetejére.
Ökoanyu a tudatos vásárlás egyik sarokpontjaként mesélt az illatböjtről. Amikor a szülés után szerette volna megkímélni a kifinomult szaglással rendelkező csecsemőjét a mesterséges illatanyagoktól, érdekes felismerésre jutott. A korábban rajongásig kedvelt parfümök elhagyásával visszatért és kiélesedett a szaglása. Képessé vált előre megmondani, ha valamelyik családtagját betegség kerülgette. Amikor pedig egy társadalmi esemény miatt kénytelen volt hosszabb kihagyás után ismét illatfelhőbe burkolódzni, szervezete váratlan reakciók sorával juttatta kifejezésre nemtetszését. Így a trendi kölnisüvegek ma már a polcon porosodnak, a helyüket természetes illatok vették át.
Nagy Réka előadása jó kiindulópont, hogy elgondolkodjunk viselt dolgainkról. Szembenézzünk azzal, hogy a klímakérdést nem oldják meg a nagyhatalmak, és hogy minden vásárlásunkkal szavazunk. Ha a problémák szőnyeg alá söprése vagy másokra testálása helyett hajlandók vagyunk cselekedni, akkor a felelősen élők táborát erősítjük, és megtesszük azt, ami tőlünk, a saját élethelyzetünkben elvárható. Az előadóból áradó derűt látva nehéz lenne a kisebb-nagyobb lemondásokkal járó életmódot a boldogtalansággal azonosítani!

(Barta)

 

(Készült a KEHOP-1.2.1-18-2019-00242 „Helyi klímastratégia elkészítése, valamint klímatudatosságot erősítő szemléletformálás a Hegyvidéken” című program keretében.)