Kós Károly hagyatéka nyomában

Kós Károly halálának 45. évfordulója alkalmából életmű-előadást szervezett a Budapesti Városvédő Egyesület XII. kerületi csoportja és a Hegyvidék Galéria. Az „Október az Építészet Hónapja” című sorozat részeként megvalósuló programon szakemberek mutatták be a neves építész legfontosabb munkáit, máig élő hatását.
Beöthy Mária építész, a Budapesti Városvédő Egyesület elnökségi tagja elmondta, hogy Kós Károly 1883-ban Kolozsvárott született. 1902-ben iratkozott be a budapesti József Nádor Műegyetem mérnöki szakára, de két év múlva átment az építész szakra, ahol 1907-ben szerzett diplomát. Egyetemistaként az egyik alapítója volt a magyar népies nemzeti szecessziónak, amely egész későbbi munkásságát meghatározta. Igazi reneszánsz ember volt: politikai szerepet is vállalt, említést érdemel szépirodalmi munkássága, de tipográfusként, grafikusként, tanárként és lapszerkesztőként is maradandót alkotott.

Melocco Miklós Kós Károly-emlékműve

Beöthy Mária részletesen beszélt Kós Károly budapesti állatkertben végzett munkájáról. Ennek előzménye, hogy 1896-ban, a millennium évében ott is óriási beruházások indultak, utána viszont csökkent a hely látogatottsága. Ezért egy állatkertépítő bizottság alakult, amely a felújítás mellett döntött. Végh Gyula építész állította össze a koncepciót, három fiatal építész, Kós Károly, Neuschloss Kornél és Zrumeczky Dezső pedig a megvalósítással foglalkozott. Hamburgba küldték ki őket, az ottani állatkert tanulmányozására. Ekkor írta Kós Károly, hogy kőből és fából olyan kertet szeretnének építeni, amiben az állatok is viszonylag jól érezhetik magukat.
Zrumeczky és Kós bátran alkalmazták az erdélyi építészet hagyományait. Kettejük stílusa annyira közel állt egymáshoz, hogy amit egyikük reggel elkezdett, azt a másik minden további nélkül folytatni tudta este.

A kispesti Wekerletelep épületei erőt és méltóságot sugároznak

A napjainkban is látható állatkerti parasztudvar az erdélyi gazdaságok mintájára épült, meredek és változatos tetőidomok jellemzik. Nincs már meg a struccház, amelyet afrikai motívumai tettek különlegessé. A nagy madárház központi része, a hatalmas, égbe törő torony a kalotaszegi toronykialakítás hangulatát idézi.
Szintén erdélyi jellegzetességeket mutat a fácánház, amelyet a magasba szökő tornyok és tetőidomok mellett a fatornác határoz meg. Az egzotikus krokodilház az indiai építészet elemeit alkalmazza, nagy, karakteres tetőidom és bambusznád oszlopok jellemzik. Skandináv stílusú a Norvég-ház, míg a majomház szimmetrikus, szigorú alaprajzú, amit old a tető változatossága. Boronafából épült a bölényház, amely akár egy havasi ház is lehetne.

Kós Károly téri ház a Wekerletelepen

A kenguruház egy kereszt alakú, kisebb épület, festett fehér falak és zsindelyfedés uralják. A rágcsálóház is hasonló stílusú, bár ott van egy íves térgörbület, ezzel szemben a nagyragadozók háza szigorú szerkesztettségével tűnik ki a pavilonok közül. A tornác árkádsorral zárul, a sarkokon megjelenik a karcsú toronymotívum.
A zsiráfház kicsit egy prériházra emlékeztet, akkoriban ezek nagy népszerűségnek örvendtek Amerikában. A szarvasház kisebb, ám emblematikus épület, tömör terméskő lábazata felett boronafás szerkezetet kapott. Neuschloss Kornél munkája a főkapu és az elefántház, ez utóbbit a Zsolnay kerámiagyár díszei teszik egyedivé.
Beöthy Mária szerint elmondható, hogy az állatkerti pavilonok tervezésekor az erdélyi, szűkebben a kalotaszegi, valamint a skandináv iskolát követték a készítők, ezekből hoztak létre valami teljesen újat. Az összes épület hasonlít ugyan egymásra motívumaiban, mégis teljesen önálló alkotás.

A Városmajori Óvoda gyönyörű műemlék épülete

A magyar nemzeti szecesszió páratlan épületegyüttese a kispesti Wekerletelep. Ennek szellemi atyjai Bárczi István főpolgármester és Wekerle Sándor pénzügyminiszter voltak, akik elhatározták, hogy egy munkás- és tisztviselőtelepet építenek, kertvárosi jelleggel. Fleischl Róbert építész javaslatát fogadták el, majd 1908-ban nyilvános tervpályázatot írtak ki a telepítési koncepcióra és külön pályázatot az épületek kialakítására. Az előkép az angol kertváros-építészeti mozgalom volt, amit Ebenezer Howard indított el 1898-ban.
Kós Károly kapta a főtér és az ehhez kapcsolódó házsor megvalósításának lehetőségét. A legenda szerint egy táblára krétával rajzolta fel koncepcióját a zsűri előtt, így nyerte el a munkát. Az ő javaslata volt a zárt sorú beépítés. Előírásához alkalmazkodtak az őt követő, általa meghívott építészek. Noha a terve szerint épült meg a tér, ő maga azonban sohasem látta megvalósulva.
Sokan tévesen azt hiszik, hogy az egész Wekerletelepet Kós tervezte, de az ő zsenialitását a téren álló 2. és 3. számú házak, valamint a köztük feszülő kapu dicsérik. Kós határozta meg az építendő házak legfontosabb építészeti paramétereit. Tömegformálásukra az erdélyi gótika lehetett a legnagyobb hatással. Építészeti világukat festői tömeg, hatalmas tetők, „nyomott” arányok jellemzik. Viszonylag kevés díszítést használtak a tervezők. Az épületekből erő és méltóság sugárzik. Sokkal gazdagabb formakincs jellemzi ezeket, mint a telep többi lakóházát.
A főtér építési munkálatait Kós után Tornallyay Zoltán irányította. A főtéri házak többségét az a „Fiatalok” nevű csoport tervezte, amely Kós Károly egyetemi társaiból szerveződött. A zárt sorú beépítésnek köszönhetően igazi városi tér alakult ki. Először a keleti és a nyugati, majd jóval az első világháború után az északi és a déli oldal épült meg.

Erdélyi jellegzetességeket mutat az állatkerti fácánház

A Városmajor utcai iskola és óvoda együttesének terveit Kós Károly Györgyi Dénessel közösen készítette el magyar nemzeti szecessziós stílusban 1910-ben, és az építkezés két évvel később már be is fejeződött. Pavilonrendszerben gondolkodtak; az iskolaszárnyat tornác köti össze egy hajdani lakással, ami folytatódik az óvodával. Változatos a kialakítás, nagy tömeggel indul, majd a park felé egyre alacsonyabb az épület, amely belesimul a zöldbe. A terméskő lábazat felett a nagy méretű, fehér, vakolt falfelületeket ablaknyílások bontják meg, meredek hajlású, változatos tetőidomokkal fedve.
A faszerkezetek, nyílászárók színe egységesen jellegzetes, úgynevezett „Kós-kék”. Ezt a színezést talán Kós Károly használta először. Beöthy Mária elmondta, hogy létezik egy terv a tornaterem bővítésére, amely a tetőterasz alatt, a földbe süllyesztve helyezkedne el, viszont a Maros utca felé már kiemelkedne, és ennek köszönhetően elegendő ablakkal rendelkezne.
Az iskola és óvoda megépülése centenáriumának időszakában az iskolavezetés kezdeményezésére – az épületegyüttes melletti, elhanyagolt Temes lépcső és a kapcsolódó parkolóterület rendezésével – közösségi funkciók befogadására is alkalmas, körkörös agora készült Kós Károly emlékművének elhelyezése céljából. Az emlékművet Melocco Miklós szobrászművész tervezte.

Különleges, boronafás szerkezete van az állatkerti szarvasháznak

Bálint Imre, a Szecessziós Magazin főszerkesztője arról beszélt előadásában, hogy Kós Károly polihisztorsága tette lehetővé összművészeti alkotásait. Jánszky Bélával közösen tervezték meg a zebegényi templomot, amin például az üvegablakok is az ő munkáját dicsérik. Később Körösfői-Kriesch Aladár festette meg a templombelsőt. Kós Károly írta, hogy rengeteget tanult ebből az épületből, hiszen az Angliából induló szecessziós összművészet szülőbábái is festők voltak.
A Wekerletelepen, a templomokban mind tetten érhető, hogy Kós mennyire a részletekbe menően foglalkozott az épületeivel. Hozzá kötjük a nemzeti architektúra összművészeti megközelítését a népi vonatkozások kiemelésével.
Kós Károly emberi példáját mutatta be saját művészetében Erhardt Gábor. Az építész elmondta, hogy Makovecz Imre folyamatosan hivatkozott Kós országépítő hitvallására. Szerinte valódi kortárs építész volt, egyetemes, egyben lokálisan kalotaszegi. Hatása a falurombolásokra válaszoló falumentés idején is megmutatkozott, majd a faluházak építésekor bontakozott ki igazán.

MM.