„Higgyetek bennük, mert ők élni akarnak!”

– Nem volt könnyű... – jegyezte meg Szandra, miközben az ikergyermekeiről készült fotót néztük. – A gerincemen feküdtek, otthon csak négykézláb bírtam közlekedni. Enni és inni sem tudtam. Szörnyű fájdalmaim voltak, a legnehezebbnek mégis az bizonyult, amikor kiderült, a kicsik között nincs elválasztóburok. Kevés volt az esély arra, hogy mindketten életben maradnak. „Túléljük!” – ezért adtam ezt a címet a képnek. Sikerült nekik, túlélték! Remélem, a történetünk másoknak is erőt ad majd.
Csak röviden tudtunk beszélgetni az édesanyával, mert a kislánya – ahogy ő fogalmazott, „az izgágább” – már hiányolta az apukáját és a testvérét. „Szétválaszthatatlanok...” – tette hozzá.
2011 óta november 17-én világszerte a koraszülöttek életéért vívott küzdelemre összpontosul a figyelem. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint a 37. hét előtt világra jött gyerekek koraszülöttnek számítanak. A statisztikai adatok alapján csak Európában 5 millió terhesség fejeződik be idő előtt.„Azt gondolom, a csoda azé, aki hisz benne, és most itt, ezen a napon mind a kezükben tarthatnak egyet” – kezdte köszöntőbeszédét dr. Tory Vera, a Szent János Kórház gyermek-, koraszülött és csecsemőosztályát vezető főorvos az intézményben mostantól látható fotókiállítás megnyitóján. Egy különleges történetet is felidézett: „Zeusz egyik fia, Dionüszosz is koraszülött volt, ezért egy olyan speciális barlangba vitték, ahol minden adott volt a gyermek ellátásához: a hőmérséklet és a páratartalom megfelelő volt, a levegőt a barlang elé telepített fákkal szűrték. A kicsit nimfák gondozták, természetesen anyatejjel táplálták. Óvták, vigyázták őt mindaddig, amíg el nem érte az ideális testsúlyt. Vannak dolgok, amik nem változnak: most is óvjuk, szeretjük a koraszülöttjeinket.”

Dr. Tory Vera

A főorvos a legújabb módszerekről is szólt: „Mivel a gyermekek az élmények útján tanulnak, ezért már ebben a korban is fontos, hogy használjuk az érzékszervek erejét. Sok más mellett a tapintást, a kenguruzást, a zenét, az anya által elmondott mondókákat vagy a kontrasztos ábrák mutatását is azért alkalmazzuk, hogy a kicsik számára olyan idilli környezetet teremtsünk, ami az anyaméh nyugalmát idézi. Ma már a szülők aktív részesei a gondozásnak. A baba-mama szoba és a babalesprogram, ami lehetővé teszi, hogy kamerán keresztül bárhonnan láthassák a csecsemőt, szintén hatékony.”
Tory Vera arra is emlékeztetett, hogy többek között Newton, Einstein és Stevie Wonder is koraszülött volt. „Bárkiből lehet bármi, ám a legfontosabb mégis gyermekeink egészsége” – zárta gondolatait.

– Nem lehet könnyű dolguk, nagyon hasonlítanak egymásra! – szólítottuk meg Annát, aki szintén ikreknek adott életet.

– Olivia és Liza – mutatta be gyermekeit. – Még jó, hogy lányok! Így a fülbevalók színe alapján tudjuk megkülönböztetni őket. Olyanok, mint két tojás.

– „Soha ne fogyjon el a hit, ahogyan ezekben a pici hősökben sem fogy el a küzdés és az élni akarás. Csodák vagytok-vagyunk mindannyian” – ezt a címet adta a lányairól készült fotónak...

– Az ő történetük június 10-én kezdődött. Toxémiám volt, ezért császármetszéssel, a 30. hétre kellett megszülnöm őket. Mindketten 41 centivel és 1300 grammal érkeztek. Sokat szenvedtünk. Fájó volt az inkubátorban, csövekre kötve látni őket. De hittünk bennük! Tudtuk, éreztük, minden rendben lesz velük. Szinte végig mellettük lehettünk, a kenguruzás például sok erőt adott nekünk.

– Mesélne erről a főorvos által is említett módszerről?

­– A kenguruzás során a babáinkat a mellkasunkra fektetjük, így érezhetjük egymás szívverését.

– Mit üzen azoknak a szülőknek, akik szintén koraszülött gyerekeknek adnak életet?

– Tudom, nem egyszerű, de próbáljátok meg elengedni a rossz érzéseket. Higgyetek bennük, mert ők élni akarnak! Igazi hősök, és sokkal erősebbek, mint azt gondolnánk.

*

A kiállításmegnyitó után a Szent János Kórház Perinatális Intenzív Centrumába (PIC) is ellátogattunk, ahol évente mintegy háromszáz koraszülött ellátásáról gondoskodnak a szakemberek.

– Most három baba van itt. Magyarországon a terhességek közel tíz százaléka fejeződik be a kelleténél korábban. Mi lehet ennek az oka? – kérdeztük dr. Princzkel Erzsébet osztályvezető főorvost.

– Régebben a nehéz szociális helyzet volt a leggyakoribb ok, ma már azért más időket élünk. A koraszülés hátterében sok minden állhat, ilyen például a méhen belüli fertőzés, az ikerterhesség vagy az anyai alapbetegség.

Dr. Princzkel Erzsébet

– Közvetlenül a szülőszoba mellett vannak. Mi történik azokkal a gyerekekkel, akiket ide hoznak?

– A kis súllyal születettek esetében a legfontosabb feladatunk a légzéstámogatás; miután sikerült stabilizálni az állapotukat, megkezdjük a megfelelő kezeléseket. Folyamatosan monitorozzuk az életfunkciókat, hiszen egyik pillanatról a másikra romolhat az állapotuk. Szerencsére az ehhez szükséges eszközeink is megvannak.

– „Csoda” – ez volt az a szó, amit a legtöbbször hallottunk a koraszülött gyerekek szüleitől. Milyen gyakoriak a csodák itt, a PIC-ben?

– Az elmúlt években jelentősen javult a várandós nők ellátása. Harminc-negyven évvel ezelőtt háromszáz koraszülöttből százat is elveszítettünk, napjainkban évente hatot-nyolcat. A kormány családbarát támogatásainak köszönhetően ráadásul a felettünk található tetőteret is beépíthetjük, ahol ötágyas kórtermet kapnak az édesanyák, így a babák mellett lehetnek.

– Mikor készül el a bővítés?

– A célegyenesben vagyunk, apróbb simítások vannak hátra. Már várjuk! Lesz egy társalgó is, ahol az egész család együtt lehet, ami sokat segít a nehéz időkben.

– Ön közel negyven éve küzd a csecsemők életéért. Vannak olyan emlékei, amiket soha nem felejt el?

– Rengeteg. Három hónappal ezelőtt egy édesanya járt nálunk, aki elveszítette a babáját, ma már viszont három teljesen egészséges gyermeke van. Ezért is mondjuk: hinni kell a csodákban, mert léteznek!

B. M.