Semmi sem az, aminek látszik

– Mindenki másképp látja – mondta Kusovszky Bea, miközben a Selected tones című festményeit tanulmányoztam.

– A terem végéből egy hatalmas gyűrött papírnak tűnt, ám közelebbről szemlélve egy arc rajzolódik ki a formákból. Háromdimenziós hatás, a felület mégis sík. Hogyan készült? – kérdeztem a festőművészt.

– A forma valóban egy összegyűrt papír képe, ez adta a kiindulási pontot és a teret – magyarázta. – A pozitív és a negatív formák, a tónusok és a csíkozások. A vastagabb csíkoknál sötétebb a tónus, ez teszi igazán játékossá.

– A Háromszögek is érdekesek – mutattam rá egy másik Kusovszky-műre. – Ha jól tudom, története is van...

– Éppen a Kecskeméti Művésztelepen voltam, amikor az egyik multinacionális cég épületéhez gyártották a konzolokat. Annyira megtetszettek a formák, hogy kértem párat belőlük. Összeillesztettem a darabokat; a háromszögek paralelogrammává álltak össze, de sokféleképpen lehetne rendezni az elemeket. Most ez a téma érdekel a leginkább.

Kóródi Zsuzsanna: Life exe II.

A Hegyvidék Galéria új kiállításán semmi sem az, aminek elsőre látszik. Somody Péter művei szintén álomszerű felfedezésre hívják a látogatót, ő a színek, a formák és a felületek viszonyrendszerét mutatja meg nekünk.
„Vannak olyan színek és felületek, amik egyszerűen jól állnak egy formának, változatosan, üdítően viszonyulnak egymáshoz. Egyfajta párbeszéd van köztük. A képeket emberi karakterként nézem, alkotás közben próbálom alakítani a személyiségüket vidámra, elgondolkodtatóra. Ez az egyik oka annak, hogy a biomorf, kicsit organikusabb formákat kedvelem” – mondta Somody Péter, aki azt is megemlítette, hogy a közös kiállítás ötlete örömteli meglepetés volt számára, hiszen a három művész régóta ismeri egymást, és bár különböző stílust képviselnek, mint fogalmazott, van köztük egy különleges összefűző erő.
Az op-artot optikai illúzióként újraértelmező Kóródi Zsuzsanna is megmozgatta a közönséget: művei minden irányból mást mutatnak. „Itt két sorozat jelenik meg. A tradicionális üveg- és a kortárs digitális technológiákat vegyítem. A színeket UV-festékkel hoztam létre, a kézzel csiszolt lencséket mintázatok elé ragasztottam. Az összkép úgy van kódolva, hogy ha a látogató mozog a mű előtt, akkor a színek változzanak, újak bukkanjanak elő” – beszélt az alkotás folyamatáról Kóródi Zsuzsanna.

Kusovszky Bea: Háromszögek VI.

„A művészek közti párbeszéd koncepciója az Európa Kiadó Tengerpart című dalából kiragadott sorok, amik az illúziót társadalmi kritikaként fogalmazzák meg. Abban az időszakban a rendszerváltás előtti és utáni magyar politikai helyzetre vonatkoztak, napjainkban viszont ez az új illúzió a kortárs művészetben is megjelenik. Az illúzió a fogyasztói kultúrára való társadalmi, elsődlegesen a digitalizációra történő reakció az alkotóktól” – fogalmazott köszöntőbeszédében Mészáros Flóra művészettörténész.
Szerinte mindhárom alkotó játékra hívja a közönséget. „Ez nem egy nonfiguratív kiállítás, hanem sokkal inkább kollektív művészeti alkotás, ahol a befogadó is performál – összegzett. – A néző közeledő, távolodó távolságot tart Somody Péter műveinél, Kóródi Zsuzsanna esetében az impresszionizmus óta létező optikai tudati látást és mozgást tapasztalhatunk, míg Kusovszky Bea művei másfajta mozgásra késztetnek: érinteni, látni és tudni akarjuk, hogy valóban hogyan működnek. Igazán izgalmas ez, nemcsak a mai fogyasztói kultúrának és az ingergazdag társadalomnak a lenyomataként, hanem a COVID-ra vonatkoztatva is, amikor a távolság-közeledés-érintés kérdésköre folyamatosan foglalkoztatott minket. De valójában a művek nem illuzionisztikusak, hiszen a realitás, ahogy egyébként Cruz Diaz is mondta, a befogadóban születik meg.”

Somody Péter: Kettős fény – kék

Boussebaa Mimi

A Nem valóság, de nem is álom című kiállítás április 29-ig látogatható a Hegyvidék Galériában (Királyhágó tér 10.).