Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

A Hegyvidék képzőművészeti múltja

A Hegyvidék Galéria, a Budapest 150 emlékév részeként, először szervezett művészettörténeti konferenciát a XII. kerület gazdag képzőművészeti múltjának szakmai feldolgozása és bemutatása céljából. A budai hegyek, Zugliget és a Normafa lejtői számos alkotó számára jelentettek inspirációt, és többen hosszabb vagy rövidebb időre otthonukra is leltek a kerületben. A konferencia, vagy inkább konferenciasorozat – mert a következő években is tervezik a folytatást – azokat a képzőművészeket kívánja bemutatni, akik valamilyen szállal kötődtek a Hegyvidékhez.

Egy ilyen szakmai fórum által egyrészt egyre több információt, érdekességet tudhatunk meg ezekről a művészi közösségekről, amelyek az évszázadok, évtizedek során alakultak a XII. kerületben, másrészt a tárgyalt képzőművészek életművei is jelentős adalékokkal egészülhetnek ki. A Hegyvidék Galéria elsősorban kortárs képzőművészeti kiállításokkal várja az érdeklődőket, de fontosnak tartja olyan programok, művészettörténeti előadások megvalósítását is, amik a múlttal, más korszakokkal is foglalkoznak, teljesebb képet adva a képzőművészetről és annak folyamatos változásairól, átalakulásairól, hatásairól.

A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény már régóta szervez helytörténeti konferenciákat a XII. kerület múltjának feldolgozása és bemutatása céljából. 2010-ben megvalósult egy Barabás Miklós-konferencia a festőművész születésének 200. évfordulója alkalmából, de a kerület képzőművészeti vonatkozásait szélesebb körűen, átfogóbban összefoglaló szimpózium most először valósulhatott meg. A Hegyvidék Galériába meghívott előadók mind a művészettörténész szakma jeles képviselői, a tárgyalt képzőművészek kutatói, ismerői voltak. A Barabás-konferenciához hasonlóan a galéria szeretné majd egy konferenciakötetben megjelentetni az elhangzó előadásokat, amelyek hamarosan online is megtekinthetők, visszanézhetők lesznek.

A konferencia programja Földváry Gergely történész, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének előadásával kezdődött, aki helytörténeti kutatásai során több kerületi kötődésű képzőművésszel is foglalkozott. Röviden ismertette, hogy kik éltek és/vagy alkottak a XII. kerületben, valamint hogy a kerület egyes részleteit hogyan ábrázolták, jelenítették meg, választ keresve arra is, hogy a Hegyvidék miért lehetett vonzó az alkotók számára.A_Hegyvidek_kepzomuveszeti_multja1

Az első szekció a továbbiakban az egykor a Városmajor utca 44. szám alatti villában élő Barabás Miklóssal és művészetével foglalkozott részletesebben. Dr. Basics Beatrix, Hessky Orsolya és Szegedy-Maszák Zsuzsanna művészettörténészek az életmű egy-egy területét – a festőművész portréművészetét, utazásait és a fényképészet Barabás festészetére gyakorolt hatását – mutatták be, Barabás Miklós halálának 125. évfordulójához is kapcsolódva.

A második szekció a 20. század első felében a kerületbe költöző képzőművészeket ismertette. A Nyolcak művészcsoport két jelentős alkotójának, Berény Róbertnek (Városmajor utca 36.), valamint Márffy Ödönnek (Szamóca utca 12.) és múzsáinak, hitveseinek (Csinszka, Rácz Klára, Cseszka) kerületi kötődéseiről mesélt Barki Gergely és Rockenbauer Zoltán művészettörténész. Glatz Oszkár (Városmajor utca 32.) művészetéről – annak is elsősorban a népművészeti összefüggéseit kiemelve – Benedek Katalin művészettörténész beszélt. A festőművész fiának özvegye, Glatz Henrikné által a Hegyvidéki Önkormányzatnak adományozott Glatz-képgyűjteményből két alkotás a konferencia ideje alatt megtekinthető volt a Hegyvidék Galéria kiállítóterében.A_Hegyvidek_kepzomuveszeti_multja2

A harmadik szekció az 1945 után a kerületben letelepedő képzőművészeket tárgyalta. Az előadó betegsége miatt a Fekete Nagy Béláról (Vöröskő utca 9.) szóló előadás elmaradt, így Konkoly Ágnes és Bodonyi Emőke művészettörténészek a Schaár Erzsébet–Vilt Tibor szobrászművész házaspár (Városmajor utca 46/b) művészetét bemutató előadásaival zárult a konferencia. Konkoly Ágnes Schaár Erzsébet tereiről, műtermeinek jelentőségéről mesélt, Bodonyi Emőke pedig Vilt Tibor 1973-as, Változatok című összegző alkotásán keresztül elemezte a szobrászművész sokrétű és egyedülálló életművét.

KJ.