Képzőművészet, irodalom és zene ünnepi fényben

A Hegyvidéken mindig megkülönböztetett figyelmet szentelnek az ünnepköröknek, az adventi időszakban is rengeteg program segíti az ünnepre hangolódást. Gyerekek, felnőttek örömére karácsonyi vásárt, műsorokat, koncerteket rendeznek. Tárlatukkal a kerületi alkotóművészek is rendszeresen kapcsolódnak a programkínálathoz – kezdte köszöntőjét Borza Teréz, a Galéria 12 Egyesület elnöke az idei utolsó kiállításuk megnyitóján. Az ünnep fénye című tárlatra huszonhét művész hozta el az alkotását. „Ennyien még nem állítottak ki egyszerre az egyesület tizenöt éves fennállása alatt” – tette hozzá.

Két új művészt is köszöntött Borza Teréz a tagjaik között: Felsmann Tamás tervezőgrafikust – aki az idei Miskolci Grafikai Triennálén a város önkormányzatának nagydíját nyerte el –, valamint Juhász M. Miklóst, aki saját tervezésű karácsonyi CD-borítókat mutat be a kiállításon. Illusztrálásul ünnepi muzsika is megszólalt.

Az alkotókat és a rácsodálkozókat – „megszólítókat és megszólítottakat” – Meskó Bánk előadóművész üdvözölte. A megszólítók a művészek, akik vették a fáradságot, elkészítették és elhozták a műveiket, a megszólítottak pedig befogadják és élvezik e munka gyümölcsét, s emlékként elviszik magukkal lelkükben az élményt – fogalmazott. A művész összetett tevékenységét elemezve arról is beszélt, hogy az alkotó hányszor kezdi újra, hányszor dobja félre a művet, mennyi időt, energiát fektet bele, mire elkészül a munka, amelyre a szemlélő azt mondhatja: „Jaj, de szép!”
Példaként hozta fel kedvenc szobrásza, Francesco Queirolo egyetlen sziklatömbből kifaragott, hálóban vergődő halászt ábrázoló szobrát, ami a nápolyi Sansevero-kápolnában látható. Hét évig faragta, hiába mondták neki közben, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Mert a művész mindenképpen meg akarja mutatni, ami benne van, amit elgondol.Erről a küzdelemről ír Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című versében: „De jaj, nem tudok így maradni,/Szeretném magam megmutatni,/Hogy látva lássanak,/Hogy látva lássanak.//Ezért minden: önkínzás, ének:/Szeretném, hogyha szeretnének/S lennék valakié,/Lennék valakié” – idézte a költeményt az előadóművész, hozzátéve, hogy Ady istenes verseivel kapcsolatban úgy érzi, a költő valóban találkozott Istennel. A Karácsony című meghitt verset is elszavalta Meskó Bánk, amelynek sorai, különösen a vége – „Karácsonyi rege/Ha valóra válna,/Igazi boldogság/Szállna a világra...” –, sokak lelkében elevenen élnek.
A fiatal József Attila Csöndes estéli zsoltárjából is gondolatokat sorolt az előadóművész. A költemények nyomán felmerül a kérdés: vajon miért csak az ünnepekhez kapcsolódó időszakokban keresi a legtöbb ember Istent, miért csak ilyenkor érezzük úgy, hogy szeretteinket és az egész világot a szívünkre tudnánk ölelni? Valóban mélyről, a lélekből ered, hogy ilyenkor mindenki jó akar lenni, jónak akar látszani? Vagy csak az ünnep hangulata tesz ilyenné minket?Meg kell tanulni tisztán, őszintén, önzetlenül szeretni a másik embert, és akkor talán – Ady versére utalva – a szeretet feloldana mindent, nem lennének háborúk… „Hál’ Istennek, ezen a kis szigeten együtt vagyunk békében, szeretetben, és csodáljuk a fényt, amit a művészek alkotásaikban ide elhoztak” – folytatta Meskó Bánk, az alkotás lényegét Weöres Sándor szavaival jellemezve: „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” Irodalmi megnyitója végén, az ünnepi hangulatot fokozva, Fekete Istvántól a Roráté című karácsonyi novellát olvasta fel.A kiállítók nevei és alkotásaik címe: Angyal Júlia: Ünnep; Beregi Edina: Úton; Borza Teréz: Ünnepi Fények; Donáth Lajos: Csipkebokor; Fábry Tímea: Fény az éjszakában; Felsmann Tamás: Natalis Domini (Adventus No. 331.); Hayde Tibor: Ünnep fénye; Juhász M. Miklós: CD-borítók; Kádár Katalin: Ünnep; Kecskeméti Kálmán: Szigliget; Láng-Miticzky Katalin: és világosság jött a sötétségbe…; Maczkó Erzsébet: Fényspirál; Németh Andrea: Karácsony fénye; Orient Enikő: Közelebb-közelebb; Pázmány Ágnes: „A Titok Fénye közöttünk és bennünk van…”; Rainer Péter: Lajtorja-mandorla 2023; Szabó Endre: Fény; Szamos Márton: Fénygyümölcs; Széchy Beáta: Karácsony; Székács Zoltán: Fény-játék; Szél Ágnes: „…aranyszálon feszül…”; Tóth József Füles és Szamos Iván: Magdi karácsonyfája; Véghseő Klára: „Szent család”; Vida Zsuzsa: Ünnep fénye I.; Vizy László: Dévény fényei; Vörös Valéria: Gyertyafénynél.

Sz. D.

A kiállítás megtekinthető: 2024. január 6-ig, vasárnap és szerda kivételével mindennap 16.00–22.00 óráig. Cím: Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbár – Hajnóczy József utca 21. Weblap: galeria12.hu