Írországot varázsolja a Hegyvidékre a Bran

• Kétszeres jubileumot ünnepelnek az idén. Harminc éve játszanak rendszeresen a Hegyvidéken, a Jókai Klubban, és harminc esztendeje alakult meg a zenekar.
• Igen, méghozzá Veszprémben, akkor még trióként. Volt a városban egy kultikus alternatív söröző, az Enyhe Fintor, minden kedden ír kocsmával. Egy idő után elterjedt a híre, és hívtak minket mindenfelé az országban. Aztán megtaláltuk egymást a Jókai Klubbal, és az lett a székhelyünk, a klubunk helyszíne, ahol nemcsak zenéltünk, de megpróbáltuk az ír kultúrát is megismertetni az érdeklődőkkel.
• Most viszont a Jókai Klub átmeneti bezárása miatt a Hegyvidéki Kulturális Szalonban lépnek fel. Nehéz volt elhagyni a megszokott helyet?
• Nyilván kicsit furcsa volt, de az első estünk kiválóan sikerült. Sokan jöttek el, nagyon jó és pezsgő volt a hangulat, úgy érzem, szerettek bennünket, remekül éreztük magunkat. Ez egy egészen másfajta hely, frekventált helyszínen, élő kulturális élettel. A változás talán egy kis felfrissülést is hozott.
• A Bran-klub nem változott? Miként a Jókai Klubban, itt sem csak koncerttel várják a közönséget?
• Igen, a diavetítés mellett ugyanúgy beszélek az ír kultúráról. Most éppen egy sorozat közepén járunk, amely a középkori mitológiai történetek legfontosabb részeiről szól. Utána pedig kezdődik a zenélés, de közben is mesélünk, hiszen kevesen értik, amikor írül éneklünk. Átélhetőbbé válik minden dal, ha elmondjuk, miről szól, miből fakad, hogyan élik meg az írek, hogyan változott az idők során a mondanivalója.
• Sokan minden ír népzenét kocsmazenének neveznek. Valóban az? A Bran is kocsmazenét játszik?
• A kocsmazene tényleg népzene, és Írországban ez a fajta muzsika még mindig élő, ma is születnek új dalok. Ezt ott inkább folkzenének hívják, és rengetegféle lehet, minden belefér. Mi viszont nemcsak tradicionális népzenét játszunk, hanem feldolgozásokat is. Talán azt lehet mondani, hogy a Brannak saját zenéje van, ami ír alapú, de van benne sok minden más hangzás is, ami hatással volt ránk: moldvai, balkáni zene, középkori zene. De nem világzene! Amikor kint jártunk Írországban, sokan rácsodálkoztak a dalainkra. Az egyik legizgalmasabb élmény akkor ért, amikor Dublinban egy ír nyelvű rádióban készült velünk interjú. Már az is érdekes volt számukra, hogy ír nyelven lehetett beszélgetni ír zenéről nem írekkel. Aztán amikor meghallották a dalainkat, azonnal barátok lettünk, eljöttek a koncertjeinkre, izgatta őket, hogy mi hogyan játszunk, és tetszett nekik, hogy van benne egy kis aszimmetria is, ami nem jellemző az ír zenére.
• Mi a helyzet a táncházzal? Régebben ennek is nagy híre volt!
• Most épp nincs táncházunk, viszont korábban nagy fesztiválokat is szerveztünk, hol a Jókai Klubban, hol a Fonóban, a Bárkában, a Merlin Színházban. Nemcsak íreket, hanem skótokat, walesieket, bretonokat is meghívtunk, hogy lehessen hallani élőben: bár mi itt, Magyarországon lelkesen játsszuk ezt a zenét, de azért az az igazi, amit ők csinálnak. Tehát ez egyfajta ismeretterjesztés, ami mindig is a szívügyünk volt. Nekünk is fontos, hogy táplálkozzunk abból a kultúrából, újat tanuljunk, ezért rendszeresen járunk ki Írországba, Skóciába, időnként Bretagne-ba.
• Ha már mondák, hagyományok, akkor essék szó a Szent Patrik-napról is, amelyet március 17-én minden ír megünnepel a világon! Mi ennek az eredete? Önök készülnek rá valamivel a Hegyvidéken?
• Szent Patrik térítő szent volt. Valamikor az ötödik században élt, tizennégy évesen ír kalózok rabolták el őt Walesből vagy Cornwallból. A római légiók akkor vonultak ki a Brit-szigetről, védtelenül maradtak a partvidékek. A fiú büszkén római polgárnak, azaz Patríciusnak hívta magát, ebből ered a neve. Írországban rabszolgaként élt, majd megszökött, és Dél-Franciaországban tanult, egy kolostorban. Ezután visszament Írországba, kolostort alapított, terjesztette a kereszténységet. A 6. században Írország már a kereszténység egyik legnagyobb központjának számított Európában. A 12. századtól ünneplik őt mint a legfontosabb szentjüket. Amikor az írek eljutottak Amerikába, nagyon összetartó csoportot alkottak, ragaszkodtak a katolikus vallásukhoz, megemlékeztek Szent Patrikról is. Ám amíg az óhazában ez templomi alkalom volt, az amerikai írek úgy kezdtek ünnepelni, hogy azt mások is lássák: parádés felvonulásokat szerveztek, katonazenekarral. Ez egy kis erőfitogtatás is volt a protestánsok felé. Írországban a vallásos emberek a mai napig a templomokban emlékeznek Szent Patrikra, ez az egyetlen nagy nemzeti ünnepük. Az 1990-es évekre azonban az óhazába is átterjedt a fesztiválozás. A nagy parádé után az emberek beülnek kocsmázni, ami régen is így volt, csak akkor a mise után mentek. Énekelnek, zenélnek, sört isznak. Szent Patrik napjáról természetesen mi is megemlékezünk. Március 17-én lesz a Ráth György utcai Nyitott Műhelyben a következő Ószirmi mesék és dalok előadás, Császár Róberttel. Itt is biztosan szó esik Szent Patrikról, ahogy a két koncertünkön is: március 18-án a Fonóban, március 25-én pedig a Hegyvidéki Kulturális Szalonban.

K. A.

A legközelebbi Bran-klub időpontja a Hegyvidéki Kulturális Szalonban: február 18. 18.00.