Az év fajai – hegyvidéki szemmel

A szürke alapszínű barkóscinege lett az idei év madara. Ez az 50 ezer forint eszmei értékű kis szárnyas a nádasok lakója. Nem vonul, egész évben nálunk él mintegy 5-6 ezer párra becsült állománya. A tavalyihoz hasonló száraz, meleg évek és a nádasok pusztulása nem kedveznek a terjedésének, de a költőhelyek védelmével stabilizálható a populáció.
A Magyar Madártani Egyesület által megválasztott fajok között évente felváltva szerepel egy-egy hüllő és kétéltű. Most az utóbbi éve van, amely csoportot az alpesi gőte képviseli. Bár kerületünkben is élnek gőték, ez a faj nem fordul elő itt, a magasabb hegyvidéket és a zavartalan vizes élőhelyeket kedveli. Kifejezetten ritka, eszmei értéke 100 ezer forint. Leginkább élőhelyének pusztulása veszélyezteti, valamint az egyre jobban terjedő gombabetegsége, ami szerencsére még nem jutott el Magyarországra.A most először megválasztott év lepkéje a fecskefarkú pillangó lett, amely az egész országban elterjedt, a Hegyvidék zöldövezeti kertjeiben is gyakorinak mondható. Világállománya veszélyeztetett, ezért Magyarországon is védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint. Nagy méretű, tetszetős rovar, de könnyű összetéveszteni a kicsit fakóbb kardfarkú pillangóval, amelyik azonos élőhelyen fordul elő.
A fecskefarkú már az első meleg napokon, márciusban szárnyra kap. Évente három nemzedéke fejlődik, ezeket szeptemberig lehet megfigyelni. Hernyói nagyok, élénkzöldek, fekete-sárga mintásak. Előfordulhat, hogy kerti növényeinket rágják, de ne feledjük: a pillangó ebben a fejlődési stádiumában is védett!
Az Országos Erdészeti Egyesület szintén közönségszavazással döntött az év fafajáról, amely a vénic-szil lett. A szúnyogfa néven is ismert, közepes termetű fa őshonos, de főleg a sík vidéket kedveli. Márciusban, lombfakadás előtt virágzik, májusban termése hullani kezd. Akár száz évet is megél, és ritkán nő 25 méternél magasabbra.
A Vadonlesők Közössége választotta meg az év vadvirágát, a mészkedvelő borzas lent. A bájos, liláskék virágokat nevelő lenféle országszerte elterjedt, a Budai-hegységben is előfordul, főleg száraz gyepekben, sztyeppréteken, ritkábban száraz tölgyesekben. Akár 80 centiméter magasra is nyúlhatnak felálló szárai, amelyek csúcsán álfüzért alkotnak az ötszirmú virágocskák. Természetvédelmi értéke 5 ezer forint.
Szintén a Vadonlesők Közössége koordinálta az év emlősének kiválasztását, amely a vakond lett. Magával a fekete bundás rovarevővel kevesen találkoznak, de a túrásai sok kertbarátnak okoznak fejtörést, pedig százhúsz éve a mezőgazdaságilag hasznos állatok között lett védett. Természetvédelmi értéke ma 25 ezer forint. A szervezet honlapjának adatbázisa szerint a hegyvidéki kertekben is felbukkan, bár a talajadottságok nem teszik számára igazán vonzóvá a városi zöld területeket.A 2023-as év rovara – a Magyar Rovartani Társaság szavazásán – a nem túl bizalomkeltő nevű közönséges temetőbogár, amely főleg erdőségeinkben él. Az 1-2 centiméter nagyságú, sárga-fekete foltos szárnyfedelű faj éjszaka aktív, így ritkán kerül szem elé.
Többi rokonához hasonlóan petéit elhullott állatokba rakja, ezeket a szaglása segítségével gyorsan megtalálja. Ha több rovar is érkezik, akkor megküzdenek a tetemért, amely alól a győztes pár kikaparja a földet, ezzel ténylegesen eltemeti, majd földdel be is takarja. Ezután rakja le a nőstény a petéket a földbe vájt bölcsőkbe. A kikelő lárvákat ciripelő hanggal hívja a dög közepében kialakított fészekbe, ahol azok gyorsan gyarapodva fejlődnek ki. A faj köztisztasági szolgálatával hasznos tagja az erdők életközösségének.
A teljesség igénye nélkül megemlítjük, hogy az év hala a lápi póc, gombája a disznófülgomba, ásványa az antimonit, míg ősmaradványa a borostyánkő.

(B.)