Új sportág született a Hegyvidéken

• A csatárjáték ötlete adta, hogy legyen egy vadonatúj magyar sportág, vagy pont fordítva történt?
• Az ötletet, hogy kitaláljunk egy új sportágat, a sportmúltam adta. Éveken keresztül játszottam különböző csapatjátékokat, emellett rengeteget sportoltam egyénileg is. Azt figyeltem meg, amit tudományos kutatásokkal is meg tudtam erősíteni, hogy a csapatsportok sokkal népszerűbbek az egyénieknél. A számomra is fontos hagyományos küzdőtevékenységek, a vívás, íjászat, birkózás sportpalettáján nem létezik csapatküzdelem, olyan verseny, amin több ellenfél van egyszerre a küzdőtéren. Ezt a „hiányterületet” próbálja meg kitölteni a csatárjáték.
• Milyen gyökerei vannak a csatárjátéknak?
• Léteznek hasonló játékok, amiknek az elemeit felhasználtam a szabályok kialakításakor, például a barantás íjászpárbaj, vagy a hagyományőrzőknél is látható szivacsszablyacsaták, birkózós-dzsúdós földharcjátékok. Éveken keresztül Vukics Ferenc volt az edzőm, és én is az általa létrehozott baranta mozgalmat erősítettem. Hosszas vívódás után azonban beláttam, hogy modern sportot nem lehet felépíteni egy hagyományőrző közösségre. Ezért 2021 nyarától önállóan szervezem a csatárjáték sportágat. A jó kapcsolat megmaradt Vukics Ferenccel, a mai napig támogat, amit jól mutat, hogy a név is tőle származik.
• Elmondaná röviden, hogyan játsszák a csatárjátékot?
• Egy-egy mérkőzés 11 fordulóból áll. Az első 5 fordulóban egy 6 fős csapat tagjai szivacsfegyverekkel – szablya, pajzs, lándzsa, íj és szivacshegyű nyílvessző – támadják egymást és védik a „célt”. Ezt követi 6 fordulóban a birkózó-akadálypálya, amin hírvivő futárként kell eljuttatni az üzenetet pacsival a következő emberig. Ezt az ellenfelek igyekeznek megakadályozni azzal, hogy elfogják a futárt és „lekopogtatják” egy perc alatt.
• Ezt a lekopogtatást elmagyarázná?
• Az ellenfelet a küzdelem feladására kényszerítik valamilyen befejező technikával: ez lehet fojtás, feszítés, préselés, amiket a dzsúdóban, grapplingben is használnak. Ha valaki feladja a küzdelmet, ütemesen a talajon vagy az ellenfélen „kopog” a tenyerével, vagy akár a lábával. Ekkor véget ér a küzdelem.
• Milyen kvalitásokat igényel a sportág?
• Kiemelkedően fontos az együttműködési képesség, a magas koncentrációs és készültségi szint fenntartásának képessége, az egyéni küzdelmek megvívásában a gyors helyváltoztatás és a mozdulatgyorsaság, valamint a térlátás. A birkózófordulókban már lényeges az erő, a kitartás és az ízületi hajlékonyság is.
• Mennyire nehéz elsajátítani az ismereteket?
• A csatárjáték mindenféle előképzettség nélkül is örömet és sikerélményt tud adni. Rendszeres edzéssel azonban biztosítható az amatőrökkel szembeni fölény. Az egyes elemek kiművelésével éveket töltenek el az íjászok, a vívók, a birkózók, így a csatárjátékban is hosszú ideig lehet tökéletesíteni a képességeket.
• Tavaly novemberben közel százan már meg is mutathatták a tudásukat. Mesélne erről a történelmi napról?
• Valóban történelmi, vagyis sporttörténeti napról van szó. November első vasárnapján zajlott le hazánk első csatárjátékversenye a XII. kerületben, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen. A TFSE által szervezett TF Kupán mintegy 90 versenyző 13 csapattal, három kategóriában mérkőzött meg egymással.
• Megsüvegelendő, hogy már néhány hónap után ilyen sokan voltak. Honnan érkeztek a résztvevők?
• A versenyzők nagy része az egyetem hallgatói közül került ki, többen voltak, akik most találkoztak először ezzel a sportjátékkal. Muszáj volt gyorsan alkalmazkodni, megtanulni pajzzsal védekezni és futás közben íjjal lőni, a többiekkel együtt dolgozni. A végső erőpróbán pedig „Dávid és Góliát”-szerű küzdelmeket láthattak a nézők, amikor két ember próbálta elkapni és leküzdeni a futárt, sokszor „Dávid” fél győzelmével.
• Apropó! Azt már tudjuk, hogy izgalmas, sokrétű sportág, de mennyire látványos a nézők számára?
• A csatárjáték létrehozásakor ez volt az egyik kiemelt szempont. A szabályok egyszerűek, könnyen érthetők és gyorsan alkalmazhatók. A győzelem látványos, nem számít, ki hány embert veszít, csak az, hogy a támadó csapat elérje a „célt”. Ha valaki megnéz egy mérkőzést, akkor egy középkori lovagi tornán érezheti magát, amin kardokkal és pajzsokkal vívnak, nyílvesszők repülnek az ellenfelek irányába, és test-test ellen küzdenek a résztvevők.
• Mik a közeljövő tervei?
• Célunk, hogy minél többen megismerjék a csatárjátékot, ennek érdekében járjuk az országot. Bízom abban, hogy sokan kedvet kapnak egyesületek, szakosztályok létrehozására. Az idén már Ausztriában és Erdélyben is szervezünk bemutatót és közös edzéseket olyan sportágakkal, amik akár alkalomszerűen megjelenhetnének a versenyeinken. Szeretnénk saját sporteszközöket gyártani, hogy kiszolgáljuk a sportolók igényeit.
• Távolabbi tervek? Nemrég azt mondta, huszonöt év múlva olimpiai sportág lesz a csatárjáték!
• Arra törekszünk, hogy a világ minden pontjára eljusson a sportág. Jelenleg még magyarországi szakszövetség sincs, ettől függetlenül hiszünk abban, hogy a világnak szüksége van egy eszközös csapatküzdősportra. Miért ne lehetne ez magyar eredetű? És miért ne küzdhetnének a nemzetek ebben a versenyszámban is az első helyért a 2048-as olimpián? Tudunk olyat adni a világnak, mint a japán dzsúdó vagy karate, a kínai vusu, az amerikai kick-box, az angol boksz vagy a koreai taekwondo. Lehet, ehhez szükség lesz egy budapesti olimpiára is.

sm.

Honlap: csatarjatek.hu. Facebook-oldal: www.facebook.com/csatarjatek. YouTube: www.youtube.com/@csatarjatek9050. E-mail-cím: csatarjatek@gmail.com.