A vb-re készül a Normafánál edző maratoni futó

• Emlékszik még, milyen volt az idei „Előzd meg a fogaskerekűt!” verseny, amit elsőre sikerült megnyernie?
• Persze hogy emlékszem, azt a kemény hegymenetet nehéz elfelejteni! Őszintén szólva nem készültem rá, a februári maratonim után eddig a versenyig csak síkon edzettem, de bíztam abban, hogy a lábam nem felejti el a néhány hónappal korábbi emelkedős edzéseket, és megy majd a taposás. Úgy tűnik, így volt, hiszen megnyertem a versenyt. Bár ez csak az utolsó 300-350 méteren dőlt el.
• Azért kérdeztem, mert akkor azt mondta nekünk, hogy reméli, ott lesz a budapesti atlétikai világbajnokságon. Ez sikerült – amihez ezúton is gratulálunk –, de mi kellett ahhoz, hogy elérje a célját?
• Köszönöm szépen a gratulációt! Elsősorban sok-sok kemény edzés, kitartás, szorgalom, hit, akaraterő, valamint természetesen egy – a legjobb – edző, Berkovics Imre! Valójában a ranglista szerint már a februárban futott maratoni országos csúcsommal (2:28:25) szinte biztosra vehető volt a kijutásom, de én csak a ranglista lezárása után, május 31-én lettem nyugodt. A 74. helyen kvalifikáltam magam, a maratoni számban egyedüli magyarként.
• Ez lesz az első világbajnoksága. Más ez, mint a korábbi nagy versenyek, amiken elindult?
• Valóban ez lesz az első, bár a tavalyi eugene-i világbajnokságra is kvalifikáltam, de sajnos túl közel volt a müncheni Európa-bajnoksághoz, amin végül 17. lettem. Nem is tudom, össze lehet-e hasonlítani bármelyik eddigi versenyt a hazai rendezésű vb-vel. El sem tudom képzelni, milyen érzés lehet majd itt futni, sok ezer – de remélhetőleg még annál is több – hazai sportrajongóval az útvonal mentén, hallani azt, ahogy nekem drukkolnak, az én nevemet kiabálják a családom, a barátaim, az ismerőseim, a szurkolóim. Már a gondolatától is libabőrös vagyok!
• Hogyan készül a nagy megméretésre?
• Az utóbbi két hónap nagyon-nagyon sűrű volt, mert nekem nem a sport a főállásom, nem vagyok profi futó, nem ebből élek. Dolgozom, naponta egyszer edzem, és éppen az első évet fejezem be pszichológia szakon. Sajnos semmi időm sem jut a regenerációra, de majd ha június végén végzek a vizsgákkal, már „csak” a munka és az edzések maradnak. Azonban egyáltalán nem panaszkodom, sőt! Én választottam, én döntöttem úgy, hogy újra elkezdek tanulni, és nem bántam meg.
• A mostani felkészülésében is fontos helyszín a Normafa?
• Természetesen „normafás” edzés nélkül nincs felkészülés! Most már negyedik éve minden vasárnap ott vagyok, koptatom az aszfaltot, és minden alkalommal rá kell jönnöm, hogy a János-hegy, bizony, nem lesz „síkabb”… Nagyon-nagyon szeretek ott edzeni. Jó felmenni egy kicsit, olyan, mintha egy másik világba csöppennék, tisztább a levegő, sok-sok fa van. Örömmel látom, mennyire sokan járnak oda sportolni, legyen az túrázás, nordic walking vagy kerékpározás.
• Pesten él, a Margitszigeti AC versenyzője, nem esik túl közel a Normafa. Miért választotta mégis állandó külső edzéshelyszínnek?
• Kultikus hely, régebben is sokan edzettek, készültek ott a hosszútávfutók közül. Hosszú futásra kiváló, mert a forgalomtól elzárt – én mindig az aszfaltos részen haladok –, és változatos edzéseket lehet végezni. Olyan, mint egy hullámvasút.
• Talán nem mindenki tudja önről, hogy 23 évesen azért húzott futócipőt, hogy lefogyjon. Gondolta volna, hogy ebből egyszer világbajnoki részvétel lesz?
• Amikor elkezdtem futni, valóban az motivált, hogy vékonyabb legyek, ami aztán hamar átalakult, és már azért húztam futócipőt, mert szerettem a futást, és ez a mai napig így van. Az, hogy egyszer világbajnokságon indulok, soha nem jutott az eszembe. Semmilyen komolyabb célom nem volt akkor, 2011 nyarán.
• Mire volt szükség a vb-részvétel eléréséhez?
• A futáshoz elsősorban az kell, hogy szeressük. A céljaink eléréséhez legalább ennyire fontos a kitartás és a szorgalom. Biztos számít a tehetség is, de a szorgalom többet ér. Kell az is, hogy higgyünk magunkban, higgyünk abban, hogy bármire képesek lehetünk, és csak pozitívan szabad gondolkodni, edzeni, rajthoz állni, mert a gondolatnak teremtő ereje van.
• Ahogy említette is, új maratoni országos csúcsot futott az idén februárban Sevillában. Lehet ezen tovább javítani?
• Akár sikerülhetett volna sokkal jobban is az a versenyem… A maratoni futás nem egy sprintszám, amit bármelyik héten le lehet futni, évente két, esetleg három esélye van az embernek arra, hogy jól teljesítsen. Azt gondolom, bőven lehet még javítani, ezen a szinten már a másodpercek is nagyon értékesek és sokat számítanak. A budapesti világbajnokságon augusztus 26-án reggel 7 órakor rajtol el a női maratoni mezőnye. Ki tudja megmondani, milyen időjárás lesz aznap? Azt, hogy ott milyen időt futok, ez is meghatározza majd.
• Milyen célokkal vág neki a nagy kalandnak, mivel lenne elégedett?
• Reális célokat tűztünk ki az edzőmmel. Szeretnék 2 óra 30 percen belül futni, de azt nehéz megmondani, hogy ez az eredmény milyen helyezést érhet majd. Nem tudni, kik állnak végül rajthoz, milyen lesz a mezőny, ez majd a verseny előtti napokban válik véglegessé.
• Az első vb-indulás tehát már megvan. Mi lehet a következő lépés, akár az olimpia?
• Szeretnék jól futni a vb-n, szeretnék elégedett lenni, miután célba értem, szeretném, ha az edzőm is elégedett lenne az eredményemmel. Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ez így legyen, nagyon motivált vagyok. Nagy álmom, hogy indulhassak az olimpián. A szintidő igen erős, 2:26:50 a nőknél. Ranglistapontokkal is ki lehet jutni, de az utóbbi években rengeteget fejlődött a maratoni futás, és már sokan meg is futották a szintet a jövő évi párizsi olimpiára. Teszek érte, hogy az én nevem is hamarosan ott lehessen a rajtlistán.

sm.