Akinek a Vígszínház volt a családja

„Jó volt vele játszani. Hány emberről elmondjuk ezt, de általában üresen cseng ez a mondat. Börcsi esetében azonban tényleg volt valami plusz…” – jellemezte Rudolf Péter egykori kollégáját és barátját, Börcsök Enikőt a fájdalmasan fiatalon elhunyt színésznő életét bemutató kiállítás finisszázsán a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Az esemény díszvendége a Vígszínház igazgatója mellett Hegyi Barbara volt, őket a kiállítás kurátora, Somogyi Zsolt kérdezte.
Rudolf Péter már a beszélgetés elején leszögezte, csak „Börcsiként” emlegetik barátjukat, hozzátéve, hogy egy ilyen kedveskedő becenév sokat elárul annak viselőjéről. Az emlékek felidézését videós bejátszások segítették. A szép számban összegyűlő érdeklődők nemcsak Börcsök Enikő egy-egy népszerű alakításából láthattak részleteket, de előkerült egy Csáki Judittal folytatott interjú töredéke is, amiben a színésznő arról beszélt, miért nem szerződött a Radnótiba, amikor lehetősége lett volna rá: „Olyan lennék ott, mint krokodil egy befőttesüvegben. A Vígszínház az én családom.”
Szó esett Hegyi Barbara és Börcsök Enikő egyik legkedvesebb közös előadásáról, a Sógornőkről is. A Hegedűs D. Géza által rendezett komédia az évek folyamán a Vígszínház repertoárjának igazi klasszikusává vált, a benne szereplő művészeket pedig az életben is közel hozta egymáshoz. A barátnők évente egyszer „sógornős” összejövetelt is tartottak, ahová ugyan rendre meghívták Hegedűs D. Gézát is, ő azonban sosem ment el, nehogy megzavarja a lányos bulit…Rudolf Péter felidézte Popper Péter egyik gondolatát, miszerint kétféle színésztípus létezik: a varázsló és a komédiás. Szerinte „Börcsi” alaposan összezavarta ezt a felosztást, hiszen ugyanolyan jól játszott drámai és könnyed szerepeket is. Egy-egy nevetését fel lehetett volna írni depresszió ellen – fogalmazott.
Börcsök Enikő nemcsak színésznek volt kiváló, de a társadalmi felelősségvállalás terén is élen járt. Párjával, Tóth Józseffel színjátszó táborokat szervezett őrségi gyerekeknek. A később végzetesnek bizonyuló vesebetegsége ugyancsak arra késztette, hogy másokért tegyen: a Transzplantációs Alapítvány munkáját segítette, emellett a Vese Program nagykövete volt.
Amikor az utolsó hónapjaira terelődött a szó, Hegyi Barbara és Rudolf Péter láthatóan elérzékenyültek. Börcsök Enikő nagybetegen is mindig a Vígszínházba vágyott, de a koronavírus-járvány egyre jobban elszigetelte szeretett közösségétől. Ötvenharmadik születésnapján távozott az élők sorából.
A beszélgetés végén a közönség tagjai kérdezhették a két meghívott színművészt, akik kifejezték hálájukat, amiért ilyen sokan összegyűltek „Börcsi” emlékére.

W. Á.