Madách Imre, a legvilágiasabb alkotó
Az idén ünnepeljük Petőfi Sándor és Madách Imre születésének bicentenáriumát. Sohasem találkoztak; Petőfi életműve lezárult, mire Madách írói hírnevet szerzett. Az ember tragédiája szerzőjének életéről és fő művéről tartott előadást Tamáska Jánosné magyartanár a Hegyvidéki Kulturális Szalonban zajló Irodalmi Szalonban.
Madách Imre, akinek a nemesi családfája a 13. századig vezethető vissza, hat nyelven beszélt. Húszéves korára ügyvéd, majd táblabíró lett. Kora nagy szellemei közé tartozott, elsősorban íróként, költőként határozta meg magát. Verseskötetét Lant-virágok címmel jelentette meg.
Fráter Erzsébettel kötött házassága édesanyja elleni lázadás volt. Csesztvére költöztek, a ma emlékházként működő kúriába. Madách ekkor még a vidéki élet egyhangúságáról és a nők hűtlenségéről írt… Az 1848-as év jelentette a vízválasztót: gyenge egészségi állapota miatt civil tisztviselőként vett részt a forradalomban, négy családtagját elveszítette. A szabadságharc bukása után Kossuth titkárát rejtegette, a házassága romokban hevert, elváltak.
Minderről Tamáska Jánosné magyartanár beszélt a Hegyvidéki Kulturális Szalonban zajló Irodalmi Szalon legutóbbi előadásában, aminek a középpontjában Madách Imre állt. Mint elhangzott, az író fő műve már a Civilizátor című szatírájában érlelődött. Az ember tragédiáját sztregovai dolgozószobájában, az „oroszlánbarlangban” egy év alatt, 1860-ban fejezte be, majd Arany Jánosnak küldte el, aki belelapozva Faust-utánzatnak gondolta, ám végigolvasva megállapította, hogy ilyen nagyszerű és eredeti nyelven Petőfi óta nem írt senki.
A szerzőt köszöntő Arany-sorokat Hutter Franciska olvasta fel: „Az ember tragédiája úgy koncepcióban, mint kompozícióban igen jeles mű. Csak itt-ott a verselésben meg a nyelvben találok némi nehézkességet, különösen a lírai részek nem eléggé zengők. De így is, amint van, egy kevés külsimítással irodalmunk legjelesb termékei közt foglalhat az helyet. […] Fogadja leghőbb üdvözletemet a gyönyörért, melyet nekem műve által okozott, a fényért, melyre költészetünket derítni hivatva van!”
Madách szabad kezet adott Aranynak a javításhoz. Sok találgatás született, vajon a költő átírta-e a négyezer soros Tragédiát, vagy sem. Alapos vizsgálat során kiderül, hogy csak a magyar helyesírást, a szóhasználatot és a verselést javította, mivel Madách még a régi nyelvtani szabályokhoz tartotta magát, tájnyelvi fordulatokat használt, az idegen eredetű szavakat idegen fonetikával írta le.
A Kisfaludy Társaság lapja részleteket közölt a műből, ami felvillanyozta a szerzőt, és készült a következő drámájára. Mózes című új darabját nagy érdeklődés mellett játszották a Nemzeti Színházban. Sajnos a sikert nem élvezhette sokáig, mert 1864-ben szívbajban meghalt.
A Tragédia – amelyet eredetileg nem is színpadra szánt – csak jóval később, 1883. szeptember 21-én kezdte meg karrierjét a magyar színpadokon. Közel negyven nyelvre fordították le, játsszák külföldön is. A gazdag, filozofikus szöveg minden korban megihleti az alkotókat, mint például Jankovics Marcellt, aki nagyszabású animációs filmet készített a műből.
A drámai költemény bonyolult szerkezetéről is szó esett a szalonban, amit egy ábrán szemléltetett és Zichy Mihály metszeteivel illusztrált az előadó. Az ember tragédiája tizenöt színből áll, keretszínnel, Ádám és az Úr konfliktusával indul, álomban folytatódik. Ádámot Lucifer különböző történelmi korszakokon át vezeti, és a színekben felbukkanó eszmék sorra elbuknak.
A reménytelenség a londoni színben éri el csúcspontját, ez Madách jelen ideje: a szereplők nagy, közös sírt ásnak, és abba egyedül Éva – az örök nő szimbóluma – nem ugrik bele, túléli a pusztulást. Az sem véletlen, hogy a darab végén elhangzó mondatot – „Anyának érzem, óh Ádám, magam” – Éva mondja ki, az ember jövőbe vetett hitét jelezve. Ádám az űrjelenetben elborzadva rájön, hogy: „A cél halál, az élet küzdelem,/S az ember célja e küzdés maga.”
Az űrben és az eszkimóknál játszódó szín kapcsán Madách jövőt megsejtő képességét is megemlítette Tamáska Jánosné, aki a Tragédia jelentőségét abban látja, hogy szerzője újra felfedezte a filozófiát a magyar irodalom számára. Európai gondolkodó volt, Hegel dialektikája nyomán szintetizálta a különböző karakterek nézőpontjait. Lucifer Hegel, Ádám Rousseau szócsöve, de mindketten Madách vívódásait jelenítik meg. Az író olvasmányaiból, élettapasztalatából és zseniális gondolataiból minden benne van a műben, ami az embert foglalkoztatta a 19. század második felében, a válságkorszakban – és napjainkban is aktuális.
A Tragédia a földi élet értelmére, az ember szerepére kérdez rá. „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” – feleli végül az Úr Ádámnak, ám nem ad konkrét választ, hiszen a jövő alakulását nem tudhatjuk, de haladni kell, és bízni. Lucifer mindig ártani fog, az ember mindig vétkezik, de az Úr megsegíti.
„A magyar irodalom művei közül ezt ismeri és ezt fogadja el leginkább a világirodalom. Madách a legvilágiasabb alkotó” – summázta előadását Tamáska Jánosné, aki a végén a következő programot is beharangozta: június 20-án Karinthy Frigyesről lesz szó az Irodalmi Szalonban.
SzD