Egy sokoldalú művész jubileumi kiállítása
Kecskeméti Kálmán tavaly ünnepelte a 80. születésnapját, de a koronavírus-járvány miatt csak most kerülhetett sor a köszöntésére a Galéria 12 Kávézó és Borbárban. Természetesen egy kiállítással egybekötve: a képzőművész festményeiből és grafikáiból látható válogatás június 10-ig.
Megkülönböztetett figyelemmel támogatja a Hegyvidéki Önkormányzat a kerületi kötődésű alkotók bemutatkozását. Nem titkolt szándék, hogy a különböző rendezvények alkalmat adjanak a hegyvidéki polgároknak a közösségépítésre, valamint arra is, hogy kulturális élményekkel gazdagodjanak – mondta Csepreginé Volosinovszki Mária, a polgármesteri hivatal oktatási és közművelődési irodájának vezetője Kecskeméti Kálmán új kiállításának megnyitóján a Galéria 12 Kávézó és Borbárban.
„Válassz úgy szakmát, hogy szeresd, amit csinálsz, és akkor az életedben nem kell dolgozni” – ezt az ezeréves kínai bölcsességet idézte viccesen beszédében Krassó László újságíró, televíziós szerkesztő. Nem véletlenül ő köszöntötte a képzőművészt, ugyanis az együtt töltött pályakezdő éveik – 1962–65-ig – ugyanahhoz a helyhez kötődnek: Pécs Kecskeméti Kálmán választott városa, Krassó Lászlónak pedig a szülővárosa.
„Olyan légkör volt a városban, ami annak idején párját ritkította az országban” – fogalmazott az újságíró, majd felsorolt néhány művészt, akiknek a társaságában a diktatúra ellenére is boldogan élték a húszas éveiket. Sajnos az említettek közül sokan már nincsenek köztünk: Galambosi László költő, Kós Lajos bábművész, Kézdy György, Végvári Tamás, Karikás Péter színművészek, Bécsy Tamás színháztörténész, valamint Martyn Ferenc – Kecskeméti Kálmán mestere –, Dombay Győző, Lantos Ferenc, Kürtös György képzőművészek.
A tavaly a 80. életévét betöltő Kecskeméti Kálmán több művészeti ágat művel magas fokon, festő, grafikus, fotós, filmes és író is. Most a festményeiből és a grafikáiból látható válogatás a Galéria 12 Egyesület kiállítóhelyén. Csak néhány cím: Falusi utca, Ház és fa, Árnyak, Két fa, Lázár Ervin könyvborító, Szigliget, Önarckép, Esteledik, A komédiás magánya, Dimbes-dombos, Téli táj, Táj este, Kisvárosi geometria, Utolsó ablak a faluban, Győri háztetők, Pesti Dunapart. Krassó László felhívta a figyelmet a tájképekre, amiknek a szemlélésekor ő népdalokat vél hallani, és a városi képekre, amikhez a valamikori pécsi dzsesszkoncerteken hallott finom szövésű muzsikát asszociálja.
Szepesi Dóra
Kecskeméti Kálmánnal kétszer is készítettünk interjút a közelmúltban: 2021 márciusában a koronavírus-járvánnyal járó bezártság nehézségeiről, tavaly karácsonykor pedig a 80. születésnapja alkalmából. Ezekből a beszélgetésekből idézünk fel néhány gondolatot.
„– Fontosnak tartja az emlékeket, az emlékezést?
– […] Fiatalon az ember nem emlékezik, hanem él. Nem gondolkodtam emlékeken. De hát fiatal mindenki lehet, öregember pedig nem, meg kell érni azt a kort. A korral pedig egyre több olyan jó vagy rossz történetünk van, ami formált, és ami fontos az életben. A múltba nézés tehát egyre fontosabb számomra is, és hát jócskán vannak emlékeim.
[…]
– Csendesek és líraiak a festményei. Tájak, épületek, város- vagy falurészek – minden nagyon nyugodt. Fontos önnek ez a nyugalom?
– Nagyon fontos. Sajnos most halt meg Kernács Gabriella művészettörténész, aki megnyitotta a kiállításomat a Hegyvidék Galériában két éve, ő is ezt a nyugalmat és derűt hangsúlyozta. Valóban ezeket igyekszem megfogalmazni. Nem a drámaiság foglalkoztat, mert úgy érzem, az embereknek vigasztalásra van szükségük. Ahogy körülnézek, azt látom, hogy mindenkinek van valamilyen személyes problémája, drámája. Én megpróbálok segíteni a képeimmel. Egyébként is nyugodt, szemlélődő típus vagyok, nem keresem a konfliktusokat, szép csendben élem az életemet.
– A pécsi időszak mit jelentett önnek?
– Rendkívül fontos öt év volt! Először is a saját lábamra álltam, elszakadtam a szülői háztól, megmérettem, hogyan tudok önálló életet élni. Persze ez mindenféle nehézséggel is együtt járt, megélhetési és egyéb problémákkal, de ma már ezekre mint szép emlékekre gondolok vissza. Martyn Ferenctől pedig nagyon sokat kaptam. Ő volt az én főiskolám, merthogy oda annak idején nem vettek fel helyhiány miatt. Nemcsak szellemi segítőm volt, hanem anyagi is, hiszen odaadta a műtermét, nem kért érte pénzt. Amolyan igazi patrónus volt. Tulajdonképpen azt kaptam vissza tőle, azt a segítséget, amit ő is kapott fiatalkorában Rippl-Rónaitól, akinek a fogadott fia volt.
– Hosszú ideje már a Hegyvidéken él, lokálpatrióta hírében áll.
– Nagyon kedves, hogy ezt mondja, mindent megteszünk a feleségemmel, hogy védjük a környezetünket. Harminc éve lakom a kerületben, egy emberöltőt itt töltöttem. Bár nem fent, a természet közelében élünk, ez is nagyon csendes, kedves kis budai utca. Sokszor csendesebb is, mint kellene. Szerencsére a házunk aljában van egy kis bolt, ami mindennel ellát bennünket. Nagyon kedvelem ezt a környéket.”
Kecskeméti Kálmán kiállítása megtekinthető: június 10-ig, naponta 16.00–22.00 óráig (szerda és vasárnap kivételével). Cím: Galéria 12 Kávézó és Borbár – Hajnóczy József utca 21. Weboldal: galeria12.hu