„Tovább visszük kisvonatunkat, egészen Hűvösvölgyig! Előre!”

A keskeny nyomtávú vasútvonalak eredetileg gazdasági célból, az áru- és anyagszállítás megkönnyítése érdekében jöttek létre. Hazánkban is a bányavidékeken és más ipari tevékenységek helyszínein alakították ki az első kisvasutakat. Budán például az Erzsébet-kilátó építésekor keskeny nyomtávú síneken szállították fel a János-hegy csúcsára az építési alapanyagokat, akkoriban ugyanis még nem volt kiépítve oda megfelelő minőségű kocsiút. Az építkezést követően azonban elbontották a síneket.Ezeken a vonalakon személyszállítás nem történt, ám a huszadik században az egyre nagyobb mértéket öltő idegenforgalom felfedezte magának a kisvasutakat, mivel olyan nehezen megközelíthető helyekre, természeti értékekhez is el lehetett jutni ezekkel, ahová más típusú közlekedési eszközzel nem. Így Európa-szerte egyre népszerűbbé váltak a turisták körében.
A mai Magyarország területén az első személyforgalmat is lebonyolító kisvasutak az első világháborút követően álltak üzembe. Lillafüreden és Debrecenben 1923-tól, a Mátrában 1926-tól utazhatott a közönség keskeny nyomtávú vasúton.
Az első fővárosi kisvasút a Széchenyi-hegyen, szovjet mintát követve épült meg a második világháborút követően, 1948-ban. A Szovjetunió területén ekkor már több tagköztársaságban működtek úgynevezett pionír-, más néven úttörővasútak, amiknek az üzemeltetését, felnőttek felügyelete mellett, gyerekek látták el. A fiatalok számára motiváló eszközül és gyakran propagandacélként szolgáltak.
A budapesti gyermekvasút terve 1947-ben készült el. Kezdetben nemcsak a budai hegyek, hanem a Margit-sziget mint a főváros szívében fekvő kedvelt zöld terület, valamint a hasonló funkciót betöltő, de a városból nehezebben megközelíthető Népliget, sőt még a gödöllői kastély környéke is felmerült lehetséges helyszínként. Végül azonban a Széchenyi-hegy és a Hűvösvölgy közötti vasútvonal kiépítése mellett döntött a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottsága 1948 februárjában.Ezzel egy időben a Csillebércen kialakítandó Úttörővárosról is határozat született, így a kisvasútnak fontos szerep jutott abban, hogy könnyebben megközelíthető legyen a helyszín a városból. Végállomását ezért a fogaskerekű Széchenyi-hegyi végállomásának közelében helyezték el, a Hegyhát út és a Golfpálya út találkozásánál. A vasút megépítése az első hároméves terv keretében, három ütemben valósult meg 1948 és 1950 között.
Az úttörők mellett eleinte cserkészek, egyetemisták és munkások is önkéntesmunkában vettek részt az építésben. Az első szakasz végállomása a terveken még Szent Anna kápolna megállóként szerepelt, ám végül Előre állomás lett a neve. Az első szakasz alig négy hónap alatt elkészült. A munkálatok nagy visszhangot kaptak a korabeli sajtóban, az éppen kiépülő államszocialista rendszer propagandájának fontos eleme volt a kisvasút. A Népszava Kiadó gondozásában még egy ifjúsági regény is megjelent, amely az építkezés hőstetteiről számolt be a gyerekek nyelvén.A kisvasút különlegessége, hogy az első olyan vasút volt hazánkban, amin felnőttek felügyelete mellett ugyan, de a teljes vonalon gyerekek teljesítettek szolgálatot. Bár a Gyermekvasút és az Úttörővasút kifejezés sokáig egymás mellett élt a közbeszédben, az átadás idejére már eldőlt, hogy az úttörők lesznek a vonal fenntartói, hiszen a szocialista ideológiai nevelés egyik eszközeként kívánták használni a vasutat. Miután a cserkészséget 1948-ban végleg betiltották, a csillebérci Úttörőköztársaság pedig a vonalon helyezkedett el, más megoldás nem is nagyon volt elképzelhető.
Ennek megfelelően a Szabad Nép című lap 1948 júniusában már Úttörővasútként említi rövid beszámolójában, amelyből az első kisvasutasok számát és életkorát is megismerhetjük: „A SZÉCHÉNYI-HEGYI ÚTTÖRŐVASÚT építésével egyidejűleg folyik az úttörővasutasok kiképzése is. A második tanfolyam is megkezdődött és azon ötvennyolc 17 éves úttörő vesz részt. Az első tanfolyam 55 gyakorlatilag is kiképzett növendéke lesz az úttörővasút első személyzete. Harmadik tanfolyam július 15-én kezdődik.” (Szabad Nép, 1948. június 23.)
A Világosság három héttel később már arról számolt be, hogy befejeződött az építkezés, és az állomásépületek díszítése zajlik: „Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint az Úttörő vasút építkezése befejeződött Az épületei, a vasútvonal készen állnak és jelenleg már csak díszítési munkálatok folynak. Az állomásépületekre neves művészek festenek az Úttörő vasútról szemléltető freskókat. Az Úttörő vasút július 31-én indul meg.” (Világosság, 1948. július 15.)Egy másik cikkből megismerhetjük a csillebérci állomást díszítő művészeket, valamint az építészeti tervek és a kivitelezés eltérése miatt felmerülő nehézségeket: „Gács György és Lampert András iparrajziskolai tanárok lendülettel, tudással és szeretettel naphosszat festenek, maltert kevernek és a kicsinyekkel vitatkoznak […] Beck Judit, Berdo, Klivovszky Gizi, Kampis Margit, Szántó Piri, Czene Béla, Fenyő Endre kartonokat rajzolnak, festéstechnikáról vitatkoznak és azon bosszankodnak, hogy a fal másfél centivel kisebb, mint amekkorára ők az öt-hatméteres képeket tervezték. – Rettenetesek ezek az építészek – panaszkodik Berdáné – oly rossz méretet adtak meg, hogy az én képem több mint két centivel nagyobb lett, mint amennyi hely van a falon és emiatt két, vagy három búzakalász lemarad a kompozícióból, de majd csak segítek valahogy rajta.”Az elsőként átadott három kilométeres szakaszon 1948. július 31-én indult meg a forgalom, a már említett Széchenyi-hegyi végállomás és a Virágvölgy (Előre állomás) között, a Normafa és Csillebérc (Úttörőváros állomás) érintésével. Csanádi György – későbbi közlekedés- és postaügyi miniszter – megnyitóbeszédében arra is kitért, miért kapta az elsőként megépülő szakasz végállomása az Előre nevet: „Magyarországon még senki sem épített úttörővasutat. […] És íme készen áll a kisvasút. A vasút végállomásának neve: Előre. Nem véletlen, hogy éppen erre kereszteltük. Tovább akarunk és tovább fogunk menni! Tovább visszük kisvonatunkat, egészen Hűvösvölgyig! Előre! […] ”A miniszter ígéretének megfelelően a vasút további szakaszai is elkészültek a következő években, és 1950. augusztus 20-án a teljes vonalon elindult a forgalom. Azt, hogy az ötvenes években milyen népszerű volt, jól reprezentálja a Kossuth-díjas költő, Kónya Lajos 1953-ban született Úttörővasút című verse. Ebből egy részlet:

„Kalauz a jegyet kéri.

Kati irigykedve nézi:

Ugye, hogyha nagyobb leszek,

én is kalauz lehetek?

A kalauz – vidám lányka –

hátralép, Katit mustrálja:

Ha jó lesz a bizonyítvány,

három-négy év múlva, kislány!”

Amint a vers is érzékelteti, kizárólag jó tanulmányi átlaggal rendelkező úttörők nyerhettek felvételt a Széchenyi-hegyi vasútra, emiatt komoly presztízst jelentett odakerülni. Közepes tanulók vagy rossz magaviseletűek elől az út el volt zárva. Habár a propaganda, a szocialista nevelés ideológiája hívta létre, az Úttörővasút nem tartozik az államszocializmus időszakának terhes örökségei közé. Az eredeti elképzelés szerint is a „játszva tanítás”, valamint – a gyerekek szórakoztatása mellett – a vasutas-utánpótlás kinevelése volt a cél. Annak ellenére, hogy a kisvasutat teljes egészében gyerekek irányítják, a mozdonyvezetők felnőttek.
A vasút fennállásának 25. évfordulóján, 1973-ban jelentős fejlesztések történtek. A korábbi mozdonyokat dízelmozdonyok váltották fel, és modernizálták egyes állomások műszaki berendezéseit. Az egykori gőzmozdonyok napjainkban is közlekednek, nosztalgiajáratként.
Az 1980-as évek végére igen rossz állapotba kerültek a sínek, így az is felmerült, hogy bezár a vonal. A rendszerváltás után azonban örömmel számoltak be a lapok arról, hogy újra jár az immár Gyermekvasútnak nevezett kisvonat.A Mai Nap így írt az 1990. július 6-i számában: „Évekig tartó huzavona, sőt rémhírek után ma délelőtt kilenc órakor a MÁV Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásán ünnepélyesen felavatják és átadják a forgalomnak a teljes hosszban átépített kisvasutat. Ebből az alkalomból különvonatot közlekedtetnek Széchenyi-hegy és Hűvösvölgy állomások között. Az április elsejétől már Gyermekvasútnak nevezett, több mint negyven évvel ezelőtt épített Úttörővasút vágányzatát a budapesti vasútigazgatóság Keleti pályafenntartási főnöksége varázsolta újjá. A szeptemberben kezdődő gyermekvasutas-tanfolyamra várják a budapesti és a környékbeli általános iskolák legalább 3,7-es tanulmányi átlagot elért tanulóinak jelentkezését; feltétel még, hogy az iskola írásban is javasolja őket.”Habár az úttörőmozgalom már a múlté, a vasút működtetésének lehetősége napjainkban is vonzó a fiatalok számára. A rendszerváltás után a hivatalos név Széchenyi-hegyi Gyermekvasútra változott, ezzel megnyílt a lehetőség szélesebb rétegek számára is, hogy kipróbálják magukat gyermekvasutasként. Mentesítették minden ideológiától és külső jelképtől, a gyerekek visszakapták az eredeti, világoskék (nem „kisdobos”) nyakkendőjüket és jelvényüket.
Sajnos az idők során a régi állomásnév-feliratokat a mai MÁV-os szabványtáblákra kellett lecserélni. A pálya kicsit több mint 11 kilométer hosszú, körülbelül 45 perc alatt teszi meg az utat a szerelvény, maximum 20 km/h sebességgel. Érdekesség, hogy 2015 óta Guiness-rekorder: ez a világ leghosszabb keskeny nyomtávú vasútja, amin kizárólag gyerekek végzik a forgalmi és a kereskedelmi feladatokat. A kisvasút fennállásának 75 éve alatt több mint 16 000 gyerek dolgozott rajta önkéntesként, és annak ellenére, hogy a 2010-es évektől rekordszámú fiatal állhat szolgálatba, a mai napig folyamatos a túljelentkezés.
Mindez azt mutatja, hogy kisvasutasnak lenni napjainkban is népszerű szerep. A nevelési funkció mellett közösséget is épít, amire most legalább olyan nagy szükség van, mint az elmúlt évtizedekben. Remélhetőleg a 100 éves évfordulóját is megünnepelhetjük majd ennek az igazán különleges közlekedéstörténeti vasútnak.

Tüske Tamás