Versekre hangolva – műalkotások a Petőfi-bicentenáriumra

Ez az esztendő kétszeresen is kivételes: 2023-ban ünnepeljük az 1848-as forradalom 175. és Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját. A forradalom és az azt követő szabadságharc a magyar nemzet egyik legnagyszerűbb története. Töretlen népszerűségét mutatja, hogy egy felmérés szerint honfitársaink többsége március 15-ét tartja a „legnemzetibb” nemzeti ünnepünknek, amelynek nyomán már kisgyermekkortól kezdve alakul bennünk a nemzeti büszkeség érzése. Nemzedékről nemzedékre tanuljuk, hogy az európai forradalmak évében a magyarság a szabadság oldalán állt, hősiesen küzdött, amivel az egész földrészen megbecsülést vívott ki.

E tavasznyitó ünnepben a mindenkori jelen is tükröződik. 1848 eszméi, értékei mindmáig élnek és erőt adnak. Petőfi, Jókai, Vasvári Pál és társaik vezetésével diákok és polgárok sokasága hirdette ki a tizenkét pontot, a forradalom programját. A márciusi ifjak közül a legnagyobb példakép, a nemzeti hős Petőfi Sándor, aki rövid élete alatt jelentős életművet hozott létre, költészetével mindannyiunk szívében él, világszerte is ő a legismertebb magyar költő.

„Mit őseink egy ezredév előtt/Tevének, azt kell tenni most tinektek: [...] Egy új hazát, mely szebb a réginél,/És tartósabb is, kell alkotnotok” – idézzük A nemzetgyűléshez című költeményét, amikor arra emlékezünk, hogy az áprilisi törvények alapján létrejövő nemzetgyűlés mekkora lendülettel látott neki, hogy megvalósítsa a március 15-i tizenkét pontot és a reformkor célkitűzéseit.

De vajon milyen Petőfi-képet alkotnak a mai képzőművészek a legendáról? Ebből kaphatunk ízelítőt a hegyvidéki alkotók munkáiból nyílt tárlaton a Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbárban.

„Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egy kis magyar mitológia, mind a mai napig eleven” – mondta köszöntőjében Pokorni Zoltán polgármester. Petőfi Sándor nevét nemcsak utcák, terek viselik országszerte, hidat és rádióadót neveztek el róla, de még pártot is. Vajon miben áll személyének és hírnevének a titka? Miként jött létre ez az ismertség? Tudjuk, hogy Petőfi szeretett volna színész lenni, ám nem lett sikeres, „így azután a saját életéből formált egy fantasztikus szerepet” – fogalmazott Pokorni Zoltán. A tehetség, az életút, a sors egymásra talált – és mindössze huszonhat év adatott meg neki.

„Zsenialitásához nyilván kellettek a zseniális versek is” – tette hozzá a polgármester. Az alakot, a figurát mindenki ismerte, becsülte, de nem mindenki szerette; mert Petőfi arra is példa, hogy a művészi kvalitás és a politikai éleslátás mennyire külön tud válni. De ez nem számít! Ady is megbocsátott neki, mondván, mindez a gyermeki lélek megnyilvánulása volt.

A kiállítás megnyitóján Lukács Sándor színművész a Dalaim című Petőfi-verset szavalta el. „Ez a ritkábban hallott mű kitűnő választás volt – reflektált rá szakmai bevezetője kezdetén Feledy Balázs művészeti író –, mert tartalmazza a költőt foglalkoztató személyes, könnyed és az egész univerzumot érintő nagy kérdéseket.”

Petőfi kapcsán pályázatok sokaságáról tudunk, mindenféle művészeti ágban rengeteg egészen kiemelkedő ábrázolása ismert. Talán a legtöbb köztéri szobor – Kossuth mellett – róla készül. Kultusza ma is kivételes, legnagyobb példányszámban kinyomtatott életműve óriási hatású a magyar kultúrában.

„Az egyik legnagyobb közéleti kérdés azonban az – vetette fel Feledy Balázs –, hogy lehet-e Petőfi életműve ma is példaadó, progresszív. Lehet-e 2023-ban olyan érvényes művészeti teljesítményekkel előállni, amik valóban kapcsolódnak e kivételes életműhöz, és nem a nosztalgia, az érzelgősség attitűdjével születnek. A Galéria 12 művészeinek sikerült elkerülni a közhelyeket. A művekben tükröződik Petőfi személyisége, művészetének egyedisége, kivételessége, magyarsága, ezenkívül az alkotások aktuálisak, mai szellemiséget sugároznak.”

A kiállított munkák közt kevés a Petőfi-ábrázolás, inkább nonfiguratívak, asszociatívak, mitikusak. A művészek zömét Petőfi versei ihlették meg, ezek között akad kevésbé ismert költemény vagy idézet is. A műveket különböző technikákkal, saját élmények nyomán, hol drámaian, hol ünnepélyesen, hol idillikusan, sőt szellemesen fogalmazták meg.

Néhány szóval mindegyik Galéria 12-beli műalkotást méltatta Feledy Balázs. Angyal Júlia figurális ábrázolása érdekesen, tépett felületekkel asszociál a Szabadság, szerelem! című versre, és ugyanezekre a sorokra készítette el színes kompozícióját Makkai Márta is. A nonfiguratív művek közül az egyik legmegrázóbb Holló Kataliné, aki a Mit csinálsz, mit varrogatsz ott? című versre reagált.

Kapolyi Márta a „Mi az a nap…” kezdetű költemény nyomán tájélmény-ábrázolásával a hétköznapi, kiegyensúlyozott Petőfit eleveníti meg. Láng-Miticzky Katalin gyönyörű textiltájképben fogalmaz a „Börtönéből szabadúlt sas lelkem” élményéről. A „Reszket a bokor, mert…” motívumot Orient Enikő finom selyemszita-munkájában alkotta meg. A tájélmények megfogalmazása közt találjuk Vizy László akvarelljét és Hayde Tibor horizontális Tisza-ábrázolását is.

A szimbolikus művek sorában Miroljuba Gendova atyafira utaló képére, Vörös Valéria az „Elhull a virág, eliramlik az élet…” verssorra készített atmoszférikus kompozíciójára és Kecskeméti Kálmán mai hangoltsággal megfestett csavargójára hívta fel a figyelmet Feledy Balázs. Vida Zsuzsa, üvegművészként, megkapó festménnyel jelentkezett, Véghseő Klára költői élményét festette meg az „Ott, hol a kis Túr siet beléje” sorra rezonálva, Donáth Lajos pedig Petőfi vén körtefája mellett a költőt is ábrázolta.

Vegyes technikával többen dolgoztak, mint például Borza Teréz, akit a „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak” verssor ihletett meg. Művét, amiben gyász és ünnepélyesség keveredik, egy pusztulófélben lévő fából és egy porcelánobjektből alkotta. Drámaian szép kompozíció Rainer Péter Az elhagyott zászló című munkája, valamint Pató Károly Szeptember végén című, emelkedett linómetszete. Kádár Kata szimbólumokkal kifejezett művészi ars poeticája az elvontabbak közé tartozik. Az elhunyt Bráda Tibortól is látható a kiállításon egy emlékműavatásra utaló szénrajz.

Többen használták a legkorszerűbb technikát: Fábry Tímea a plakátjával, Szamos Márton a drámai Élő halottjával, Szamos Iván a fotó- és rajzalapú számítógépes plakátjával vesz részt a tárlaton. Aknay Tibor a Szeptember végénhez, Németh Andrea az Anyám tyúkjához készített montázst.

Eredeti, ironikus ötletét valósította meg Maczkó Erzsébet fotóművész, aki „Petőfi-összesként” egy nemzeti színű szalaggal díszített CD-t mutat be. Tóth József Füles Pálfy Györggyel, a kitűnő grafikussal közös munkáján egy heroikus, igazi mai Petőfit láthatunk, természetesen Petőfi-összessel a hóna alatt – ez fogadja a bárba belépőket rögtön az ajtóval szemközti falon.

Szepesi Dóra

A Petőfi 200 – Versekre hangolva című tárlat április 29-ig, naponta 16.00–22.00 óráig látogatható (szerdán és vasárnap zárva) a Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbárban (XII., Hajnóczy József utca 21.). A kiállító művészek neve, műveik címe és az alkotások fotógalériája az egyesület honlapján is megtekinthető: galeria12.hu