Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Nem félti a válogatottat a hegyvidéki jéghokis

Nem elég jól korcsolyázni és biztos kézzel terelni a pakkot, ennél sokkal többre van szükség ahhoz, hogy valaki profi jégkorongozó legyen – mondja Varga Milán, aki négyéves kora óta foglalkozik a sportággal. A BGSZ Budai Gimnázium és Szakgimnázium diákját kérdeztük, aki szerint rá kell hangolódni a játékra, amiben a magyarok mindig jók voltak. Ezért is érzi úgy, hogy a közelgő A-csoportos világbajnokságon akár meglepetést is okozhat a válogatott.

  • Ha csak a palánkra lökésre gondol az ember, a jégkorong rendkívül kemény sportnak tűnik, sokan egyenesen durvának vélik. Mi erről a véleményed?
  • Kétségtelen, hogy nagyon kemény. Sok a testi kontakt, ami igazán látványossá teszi. Mondhatni, az egyik oldalról ez a játék sava-borsa, de korántsem csak erről szól. Fontos a technika, a gyorsaság és az egyéni játék is.
  • Te jól bírod az ütközéseket, szívesen belemész ilyen helyzetekbe?
  • A fejlett hokisszerelésnek köszönhetően kisebb a sérülésveszély, és a „becsapódás” ereje sem akkora, mint kívülről látszik. Persze azért így sem gyerekjáték, ettől függetlenül jól bírom. Ha a helyzet úgy kívánja, beleállok az ütközésekbe, de néha jobb elkerülni ezeket, és inkább a góllövéssel foglalkozni.
  • A férfias küzdelem miatt választottad a jégkorongot, vagy nem ez volt az oka?
  • Annyi igaz ebből, hogy eleinte, amikor még csak kívülről néztem a játékot, valóban a test-test elleni helyzetek tetszettek a legjobban. Ez vonzott a jégre, no, meg a cselek, a szép gólok, amiket én is szerezni akartam. Később aztán játékosként megtanultam, hogy nem csupán a fizikumról szól a jégkorong.
  • Más sportágakat is kipróbáltál előtte?
  • Versenyszerűen nem, a hoki volt az első, és utána már nem volt miért váltani, mert a kezdetektől jól érzem magam a pályán. Ez nem azt jelenti, hogy más sport nincs az életemben. Szeretek focizni és kosárlabdázni, szerencsére az iskolában van is erre mód, Merkely István tanár úr testnevelésóráin, aki az iskola és az egyesületem közötti kapcsolatokat ápolja.
  • Emlékszel az első nagy esésedre?
  • Pályafutásom során nagyon sokat estem, de ezeket általában nem jegyzem meg, hanem utána próbálok azonnal a játékkal foglalkozni. Szóval nem emlékszem az elsőre, az viszont biztos, hogy nem vette el a kedvem a hokitól, hiszen most is itt vagyok. Annyit azért hozzá kell tenni ehhez, hogy az esés nemcsak figyelmetlenség, vagy valamilyen technikai hiba miatt történhet, hanem a jég állapota is nagyban hozzájárulhat.
  • Szerinted mi a legfontosabb ebben a játékban? Elég az erő és a biztos korcsolyatudás, vagy többet ér a koronggal való barátság?
  • A jégkorong, véleményem szerint, nagyon összetett sportág. Elengedhetetlen a magas szintű korcsolyatechnika, a kellő fizikum és a jó korongkezelés. Legalább ennyire fontos a játék olvasása, az, hogy jól lássunk a pályán, és minden helyzetben a legjobb megoldást válasszuk. Ezt nehéz megtanulni, inkább ráérez az ember.
  • Neked mi az erényed, miben vagy a legjobb?
  • Még bőven van mit tanulnom. Ha mégis mondanom kellene valamit, akkor a korcsolyatechnikámat emelném ki. Talán ez a legnagyobb erényem.
  • Az iskolában, a tanórákon is tudod kamatoztatni a sportolói hátteredet?
  • Rengeteg előnye van a mindennapi életben és így az iskolában is annak, hogy versenyszerűen sportolok. Nemcsak a testnevelésórákon veszem hasznát, hanem például a geometria is azért megy könnyen, mert a jégkorongozás hatására fejlettebb a térlátásom.Nem_felti_a_vallogatottat_a_hegyvideki_jeghokis
  • Ha már itt tartunk, hogyan áll ahhoz az iskolád, hogy versenyszerűen sportolsz?
  • Szerencsés vagyok, a tanáraim támogatják a sportkarrieremet. Mindenben segítenek, és nem jelent gondot az sem, ha edzés, meccs miatt ki kell hagynom órákat.
  • Most a Vasasban játszol, de nem ott indult a pályafutásod.
  • Négyévesen kezdtem a jégkorongot a Pólus Pingvinekben, utána egy évre átmentem az Újpestbe, ahol nem éreztem magam annyira jól, úgyhogy átigazoltam a Vasasba. Itt megtaláltam a helyem, és az eredmények is jöttek. Büszke vagyok az U12-ben nyert magyar bajnoki címre, valamint arra, hogy több mérkőzésen pályára léphettem utánpótlás-válogatottként.
  • Az utóbbi tíz év igazi sikersztori a hazai jégkorong számára, többször is ott lehettünk a világ legjobbjai között. Mit szólsz a magyar válogatott szerepléséhez?
  • Valóban sokat fejlődött a magyar jégkorong, ez a jégkorongszövetség szakmai stábjának és a jobbnál jobb magyar edzőknek is köszönhető. Ha így megy tovább, pár év múlva akár stabil A-csoportos csapat lehetünk!
  • Mire számítasz a májusi A-csoportos világbajnokságon? Már az is óriási dolog, hogy ott vagyunk, vagy ne elégedjünk meg ennyivel?
  • Az A-csoportban nagyon erős csapatok vannak, de persze a magyar keretet sem kell félteni. Benne van a pakliban a meglepetés, mert azért nem mi vagyunk a favoritok. Kíváncsian várom a meccseket, nagyon szurkolok majd a válogatottnak.
  • Mit gondolsz, egyszer te is ott lehetsz a felnőttválogatottban?
  • Nagyon nagy vágyam, hogy felhúzhassam magamra a címeres mezt a felnőttek között is. Addig még rengeteg munka vár rám, és mindennap azért dolgozom, hogy ez sikerüljön.

sm.