Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Együtt töltött minőségi időre van szükség

Sokaknak jelentheti a kiutat a függőségből egy kék kapus, kis pincelejáró a Csaba utca elején. A Válaszút Misszió Drogkonzultációs Iroda az 1990-es években alakult, akkor még Válaszút közösségként. Teológushallgatók hozták létre, aztán alapítványi formában működött, majd a 2000-es évek elejétől misszióként, a református egyház intézményeként folytatta a munkát. A munkát, ami a kezdetektől a szerhasználókat, a szenvedélybetegeket és a hozzátartozókat segíti, hogyan szabadulhatnak ki abból az örvényből, ami egyre lejjebb húzza az embert.

A lassan harmincéves Válaszút Misszió vezetője, Selmeczi Lajos 2004-ben került az intézményhez, de már 1992 óta foglalkozik szenvedélybetegekkel, drogfogyasztókkal és azok családtagjaival. A missziónál alacsonyküszöbű ellátással, előgondozással, pár- és családterápiával, támogatott lakhatással és eltereléssel tudnak segíteni. Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, teljesen mindegy, hogy a szerhasználat mely stádiumában vannak.

  • Nyilván az lenne a fontos, hogy mindenki a lehető leghamarabb jusson el egy olyan intézménybe, ahol segíthetnek neki, ha elkezd belecsúszni a szerhasználatba – mondja Selmeczi Lajos, majd hozzáteszi, ennek ellenére tizenévesekből fordul meg a legkevesebb náluk. – Egy kamasz esetében a szülők léphetnének a leghamarabb, de ritka, ha valaki azonnal elmegy pszichológushoz, szociális munkáshoz, addiktológiai konzultánshoz, mentálhigiénés szakemberhez, hogy segítsen, tanácsot adjon. Inkább mindenki úgy gondolja, majd ő kezeli és megoldja a helyzetet, csak ha már nagy a baj, akkor fordul hozzánk vagy másokhoz.
  • Addigra pedig a gyerek talán már nem is tizenéves, hanem fiatal felnőtt.
  • Pontosan – és sokkal rosszabb helyzetben van, mint kezdetben. Persze felbukkannak nálunk kamaszok, tizenévesek is, de ők általában azért, mert volt egy kábítószeres ügyük, a rendőrség pedig az elterelésbe irányítja őket. Ez szerencsés, mert ha a későbbiekben kialakulna náluk problémás szerhasználat, már a legelején el tudunk kezdeni dolgozni velük, és hamarabb be tudjuk vonni a hozzátartozókat is.
  • Meg lehet előzni azt, hogy egy kamasz kipróbálja a drogot?
  • Vannak prevenciós módszerek, de önmagában egyik sem tudja százszázalékosan megelőzni a bajt. Illetve az a legbiztosabb megelőzés, ha a gyerekkel olyan viszonyt alakítunk ki, hogy bármit megoszthasson velünk. Mi pedig elmondhatjuk neki – anélkül, hogy ez hegyibeszédnek hatna –, hogy ha buliba megy, bizony, találkozhat drogokkal, ami nem annyira vicces dolog, mint amilyennek talán elsőre tűnik. Nyílt, egyenes beszélgetésekre és minőségi időre van szükség, amit együtt töltünk. Nem elég, ha megkérdezzük, mi volt a suliban, ha teletesszük a hűtőt kajával, ha megvesszük a legújabb kütyüket. Az a jó prevenciós program, ami az önismeret- és készségfejlesztésre helyezi a hangsúlyt, az életkornak megfelelően.
  • Hány éves korukban találkoznak először tudatmódosító szerekkel a kamaszok?
  • Legális drogokkal, alkohollal, gyógyszerrel már nagyon fiatalon, illegális kábítószerekkel pedig 13-14 éves korban. De előfordul, hogy már 11-12 évesen.
  • Általában miért nyúlnak a drogokhoz a gyerekek, a tinédzserek?
  • Ez nagyon változó. Akad, aki kíváncsiságból, kalandvágyból próbálja ki, de sajnos sokan vannak, akik valamilyen élethelyzet miatt fordulnak az alkoholhoz, a kábítószerhez. A serdülőkori identitáskrízis, a változás, ami belül zajlik, sokakat terel a kábítószer felé. Mert úgy könnyebb átélni ezt a fura állapotot, jobbnak, többnek, boldogabbnak érzi magát.
  • Vannak veszélyeztetettebb gyerekek?
  • Sem a társadalmi státusz, sem a család anyagi helyzete nem prognosztizálja, nem határozza meg egyértelműen, hogy valakiből biztos drogfüggő lesz, vagy sem. De függ attól, hogy kikkel áll kapcsolatban, hol él, milyen a viszonya a családdal, milyen a mikrokörnyezete, mennyire vannak rá hatással mások, milyen problémákkal küzd, és mennyire könnyen tud hozzájutni a szerhez.
  • És milyen szerhez? Ez a korosztály milyen drogokkal találkozik leginkább?
  • Általában a füves cigivel vagy a THC-vegyület valamilyen formájával, például kannabiszos sütivel. De sajnos ma már még könnyebb hozzájutni a szintetikus szerekhez, a dizájner drogokhoz is. Ez utóbbiak sokkal veszélyesebbek, mert nem tudni, mi van bennük, és mivel ezeket nagyon gyorsan dobják a piacra, nincs „előtanulmány” arról, hogy mekkora mennyiség milyen hatással van az emberre. Tudni kell, hogy ezek a kreált, azaz dizájner drogok azért jöttek létre, hogy kijátsszák a törvényt. A szabályozás ugyanis bünteti bizonyos vegyi összetételű anyagok birtoklását, használatát. Ám ha az összetételben valamit megváltoztatnak a kémiai láncolatban, akkor egy ideig ki lehet kerülni a büntetést. Amikor az is felkerül a tiltólistára, már készen van a következő anyag, amit lehet terjeszteni. Szinte a laborból kerülnek az utcára, ezért roppant veszélyesek.
  • Azt mondta, a szülők nem kérnek segítséget azonnal az elején. De tudják egyáltalán, hogy segítség kell? Észre lehet venni, ha a fiatal elkezdett kábítószert fogyasztani?
  • Kezdetben mindenki rejtőzködve használ kábítószert, a kamaszok főleg. A tizenévesek egyébként is titkolóznak, megváltoznak, másképpen kezdenek viselkedni, normális esetben is. Ezért aztán nehéz észrevenni azt a fajta változást, amit a szerhasználat okozhat, és sajnos sokszor a szülők is inkább a homokba dugják a fejüket, nem akarják meglátni a nyilvánvalót. Ha hirtelen változik meg a gyerek hangulata, bezárkózik, magába fordul, romlik a tanulmányi eredménye, változnak a kapcsolatai, a kommunikációja, túl sokat jár buliba, nem jön haza éjszakára, akkor el kell gondolkodni a miérteken. Fontos, hogy nem megijedni kell, és nem nekitámadni, mert akkor még inkább bezárkózik! Beszélgetni kell – nem prédikációt tartani, nem dühösnek lenni, hanem kapcsolatot kiépíteni, hogy megnyíljon. Mindemellett pedig segítséget is lehet kérni szakembertől, hogy szülőként mit tehetünk.

KA.