Minden szerhasználat a kipróbálással kezdődik (2.)

• Milyen jelei vannak, ha valaki drogot fogyasztott?
• Lehetnek konkrét, jól észrevehető testi tünetei a szerhasználatnak, például kannabiszhasználat esetén gyakori, hogy bevörösödik a szem, vagy kiszárad a száj, és más típusú szerek fogyasztásakor is megváltozhat a korábban megszokott viselkedés: adott esetben nyugtalanság, ingerlékenység vagy szorongások léphetnek fel. Ám inkább a szereket rendszeresen használók esetében vehető észre változás, bármilyen életkorban. Fokozatosan átalakul az érintett önmagához és a világhoz való viszonya, mindinkább bezárkózik, érdeklődése beszűkül, feladja a korábbi hobbijait, a megszokott tevékenységeit, egyre kevésbé találkozik olyanokkal, akik nem élnek tudatmódosító szerekkel. Előfordulhat, hogy egyre többször hazudik a környezetének, vagy hogy önmagát is becsapja, kiskapukat keresve a használat folytatásához. Észre lehet venni, hogy szorong, depressziós, vagy állandóan feszült. A szorongás nemcsak kiváltani tudja az addikciót, de tünete is lehet annak. Ezek nagyon komoly intő jelek.
• Ha valaki észreveszi a gyerekén, egy hozzátartozóján, hogy valamilyen drogot használt, meg kell ijednie? Innentől egyenes az út a függőségig?
• Nagyon fontos – főleg akkor, ha ez első alkalommal fordult elő –, hogy nem megijedni kell, hanem átbeszélni és megérteni! Ha a kamasz el tudja mondani a szüleinek, hogy kipróbálta bármelyik szert, és őszintén elbeszélgetnek az élményről, a miértekről, az sokat segít. Egy ilyen feltérképezett szerhasználat akár jó apropó lehet arra, hogy a szülők vagy hozzátartozók megismerjék a szert kipróbáló, használó érzelmi állapotát. A veszekedés, a tiltás, a kétségbeesés jellemzően csak titkolózást és bezárkózást szül. Ismétlem: a lényeg a miértek megértése! Így tud csak gátlást oldani, felszabadulni, kapcsolódni egy társasághoz? Vagy esetleg nem tud, nem mer nemet mondani? Fél valamitől? A szerhasználat és az erről való beszélgetés rávilágíthat sok olyan problémára, ami korábban fel sem merült.
• A szerfüggők sokáig áltatják magukat azzal, hogy ők igenis tudják kontrollálni a szerhasználatot, vagy csak egyszerűen nem akarnak segítséget kérni.
• Elsősorban nem a felelőst kell keresni, hanem a megoldást. Ebben az esetek többségében csak szakember segíthet. A szenvedélybeteg fiatalt a legtöbb esetben egy érzelmileg megterhelő élmény, egy mélypont, vagy épp ellenkezőleg, egy katarzis megélése billenti ki a passzivitásból. Ez utóbbi lehet valamilyen pozitív emberi kapcsolat, egy rácsodálkozás, akár egy spirituális élmény, amibe kapaszkodni tud. Sokszor az rázza fel az érintettet, ha rájön, mennyi mindent elveszített és elveszthet az életében a szerhasználat miatt. Általában hosszú és fájdalmas folyamat, mire valaki beismeri, hogy segítségre van szüksége.
• Mi legyen az első lépés? Hová kell fordulni, kit kell megkeresni?
• Ha tetten érhető a rendszeres szerhasználat, ami már kontrollvesztésekkel jár, akkor először indokolt állapotfelmérést kérni. Ezt pszichiáter, addiktológus szakorvos végzi, aki megállapítja, mennyire súlyos a függőség, és mi a következő lépés. Mert azért azt nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos szerekről hirtelen leállni cseppet sem veszélytelen! Ilyenkor mindenképpen szükséges, hogy orvos kövesse végig a leszokási folyamatot.
• Eddig arról beszélgettünk, ha valaki már rendszeresen használja a drogokat. Ám a cél az, hogy senki ne csússzon bele, tehát a megelőzésnek kiemelkedően fontos a szerepe. Létezik jó és bevált módszer erre?
• - Sokféle prevenció van, és elsősorban a fiatalokat célozzuk meg, hiszen őket lehet szervezetten elérni, illetve ebben az életszakaszban még könnyebben megfogható a lecsúszás. Egy felnőtt esetében korlátozottabbak a lehetőségek. A sok helyen alkalmazott elrettentés kevéssé működő módszer, ennél sokkalta előremutatóbb, ha a szerhasználat kockázati tényezőire irányul a megelőzés. Jó példák azok a prevenciós programok, amik a készségfejlesztésre helyezik a hangsúlyt, például a hatékonyabb érzelemszabályozás, érzelemifejezés, nemet mondás képességeire. Ezek a készségek felvértezhetik a tizenéveseket arra, hogy frusztráló élethelyzetekben, társas nyomás esetén vagy hangulati problémák kapcsán ne a szerhasználatba meneküljenek.
• Mindez azt jelenti, hogy a fejlett önismeret már önmagában preventív?
• Igen, az önismeret és az önreflexió abszolút védő hatásúak lehetnek! Ha valaki tisztában van önmagával, és van annyi önbizalma, hogy tudjon nemet mondani, az kevésbé a szerhasználaton keresztül próbálja meg majd elfogadtatni magát a közösséggel. Ha van önismerete, akkor nem pótcselekvésekbe menekül, ha ismeri a nehézségeit, amivel meg kell küzdenie, és tudja, hogyan lehet megküzdeni ezekkel, akkor nehezebben alakul ki nála a motiváció a megküzdéses jellegű szerhasználatra.

KA.