Mennyire ismerik a Hegyvidéket és a Hegyvidéki Napokat?

Almási Attila: Én éveken át a Márvány utcában laktam, itt éltünk, amikor a kisfiam megszületett, nagyon sokat sétáltunk a Gesztenyés kertben és környékén. Mindig szerettem volna fellépni ezen a rendezvénysorozaton!

Milyen lesz „az a perc, mikor fények gyúlnak a színpadon” itt, a Hegyvidéken?

Mihályi Réka: Egy művész, jelen esetben zenész legnagyobb kincse, amikor színpadra viszi saját kis „gyémántját”, és a közönség elé tárja. Ez az első alkalom, hogy a Hegyvidéken játszhatunk, már nagyon várjuk!

Idén másodszor léptek fel a Gronau Jazz Fesztiválon, amelyen részt vesz a szakma krémje. Az elején számítottak arra, hogy nemzetközi szinten is ismertek lesznek?

M. R.: Négy éve, amikor először ott jártunk, nagyszerű élményekkel tértünk haza, ezért is bíztunk az idei jó hangulatban. Ekkora szeretetre és sikerre viszont nem számítottunk! Hihetetlen érzés, amikor a zenénk célba ér, legyen szó itthoni, vagy külföldi közönségről. Nem beszélve a szervezőről, akinek könny csillan a szemében, amikor megköszöni a koncertet.

A műfajban itthon nem nagyon van riválisuk. Mi lehet ennek az oka?

A. A.: A zenekar nagy létszáma – tíz fő – sokszor nehezíti az eladhatóságot, mert nem férünk el a klubok színpadán. Ilyen és sok más hasonló probléma miatt sokan nem is mernek belevágni egy ekkora együttes létrehozásába.

Minden zenekarnak van valamilyen titkos álma. A Group 'N' Swingnek is?

M. R.: Sok-sok kis titkos álmunk van, amelyek azért jók, mert apró lépésekben mindegyiket megvalósítjuk! Nagy álmunk viszont egy színházi show-műsor, amelyen a táncosaink is lényegesen nagyobb teret kapnak. Talán létrejön…