A zenekar neve, azaz a firkin egy ír italmértékegység, a számaikban pedig meghatározó szerep jut a sörnek és a whiskynek. Miért nem a szerelemről, a csalódásokról és a többi, a zenészek által oly' közkedvelt érzelemről énekelnek?

– Aki eljön egy koncertünkre, tapasztalhatja az érzelmek mélyről feltörő erejét. Nem szükséges „szájba rágnunk” a sokszor hangoztatott kliséket, ennél okosabb és érzelmesebb a közönségünk. Az ivászat és a „kocsma-feeling” témája egy jól ismert keret, mondhatnám, ürügy arra, hogy mindent megmozgassunk a hallgatóban. Visszajelzések igazolják, hogy terápiás oldala is van a koncertjeinknek, sok rajongónknak sikerült kitörnie a depresszióból. Az alkoholizmus elterjedtsége hazánkban igen nagy, és ez a téma még mindig tabu. Hiszem, hogy a Firkin adhat annyi életörömet, hogy az ital csak egy mértékkel fogyasztott járuléka legyen a boldogságnak, ami barátságot, szerelmet, őszinteséget, felszabadultságot hoz, elűzve ezzel az alkoholizmust. Mindezek ellenére azért vannak szerelmes dalaink, csak talán kicsit másként fogalmazzuk meg az érzést. A június tizenhetedikei, Művészetek Palotájában sorra kerülő koncert-show témája is arról szól, hogy a szerelem mindenkinek jár!

Az Igyunk pálinkát! című albumot „Az év hazai nép- vagy világzenei albuma” kategóriában jelölték a 2013-as Fonogram-díjra. Ez hatalmas elismerés!

– Nagy meglepetésként ért minket a hír, amivel egyik reggel fogadtak minket a rajongók a Facebookon. A Fonogram-díj a szakma díja is. Óriási megtiszteltetés ez nekünk, és duplán boldoggá tett minket! Igazolja és elismeri azt a rengeteg munkát, amit belefektettünk ebbe a produkcióba.

Számos külföldi fellépésük van. Lehet különbséget tenni az itthoni és a határon túli közönség között?

– Az érzelem minden emberben ugyanaz, így a nézők nagyjából ugyanúgy reagálnak a Firkin zenéjére Kanadától Csehországig. Talán az érzelem kifejezésében vannak nüánsznyi eltérések, de ez néhány bevezető dal után teljesen eltűnik.

Ha jól tudom, nyugdíjasbálon is felléptek már. Ott milyen volt a publikum?

– Szenzációs! Amikor megérkeztünk a helyszínre, és láttuk a kerekasztalos-gyertyás környezetet meg a fessen kiöltözött, hatvan-hetven év körüli embereket – férfiasan bevallom –, megrettentünk. Kérdeztem is a szervezőt, biztos-e abban, hogy jó helyre hívott minket. Miután megnyugtatott, hogy valóban minket akartak, elkezdtük a koncertet, minden visszafogottság nélkül, és leesett az állunk: olyan buli kerekedett, ahol a vonatozástól a keringőig minden létező mozgásformát láthattunk egy bő órán keresztül, és nem volt semmivel sem különb a hangulat, mint egy fesztivál pogózós közönségénél!

Mennyire ismeri a Hegyvidéket?

– Régen itt laktam albérletben. A Virányosban működöttt az egykori zenekarunk, a M.É.Z. klubja, itt ismertem meg a feleségem. Ennek köszönhetően rengeteg barátom, ismerősöm lakik a Hegyvidéken, sokat járok ide. Legutóbbi élményem a Farkasréti Plébániatemplom felfedezéséhez kapcsolódik, egy könnyűzenés misében vehettem részt.

Mire számíthatunk a Hegyvidéki Napokon?

– Jó erős Firkin-műsorra! Öt-hat éve figyelemmel követem a programokat, és örömmel látom évről évre a színvonalas produkciókat. Megtisztelő ilyen rangos eseményen fellépni. Új dalokat is bemutatunk, és várjuk a reakciókat, mert anélkül nem merünk nekiindulni a nagyvilágnak, hogy a hazai közönség nem tesztelte a friss termést. A koncert után pedig megkóstoljuk a finom borokat!

Van valamilyen dédelgetett álma a zenekarnak?

– Sok van, remélem, sok meg is valósul ebből, dolgozunk érte. A legnagyobb álmom az, hogy Magyarországot a nemzetközileg elismert zenekarai alapján ítéljék meg, és köztük legyen a Firkin is! A folyamat elkezdődött, de még rengeteg feladatot kell megoldani, évtizedes gondolkodásmódot átalakítani, és hatékony intézményeket építeni, mint ahogyan azt Kanada, Románia, Belgium és Svédország már megtette.