Az irodalomnak közösségteremtő ereje van

„Mikor, ha nem most? Itt az idő, hogy szunnyadó képességeinket kipróbáljuk!” – szólt a felhívás a vállalkozó kedvű tollforgatókhoz május elején, amikor a Hegyvidéki Kulturális Szalon irodalmi pályázatot írt ki hegyvidéki szépkorúak számára. Történetek, gondolatok, életesemények megörökítésére ösztönözték a nem profi írókat, emellett karantén idején a közösség felélesztésére is remek lehetőségnek bizonyult az irodalmi pályázat meghirdetése. A beérkező félszáz írásból a zsűri már kiválasztotta az általa legjobbnak ítélteket. Most a közönség is elolvashatja az összes művet a Hegyvidéki Kulturális Szalon elektronikus felületein, és szeptember 15-ig szavazhat akár több írásra. A zsűri elnökével, Tamáska Jánosné Kolozsvári Ilonával beszélgettünk a pályázatról és általában az irodalomról.

A szakralitás vonzásában

„Fénykép és tárgy, szobor és makett úgy simulnak egymásba Maczkó Erzsébet fotó- és képzőművész, valamint Rainer Péter építész-belsőépítész, ipar- és képzőművész közös tárlatán, mintha örök érvényűen egybetartoznának” – fogalmazott Szakolczay Lajos irodalomtörténész a két művész korábbi kiállítása kapcsán. Bár Maczkó Erzsébet és Rainer Péter a vizuális művészet különböző területein alkotnak, látásmódjuk, gondolkodásmódjuk nagyon hasonló. Pályájukról, művészetükről, inspirációikról beszélgettünk velük, valamint arról, hogyan hatott rájuk az elmúlt különös időszak.