Negatív ego és poszthumán esztétika a Hegyvidék Galériában

Csóka Szilárd-Zsolt és Debreczeni Imre festményeiből nyílt tárlat a Hegyvidék Galériában. Érdekesség, hogy a két művész tavaly részt vett a hagyományos Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelepen, amely az idén épp a megnyitó idején is zajlott a MOM Kulturális Központban, így az ottani alkotók közül sokan átjöttek a Királyhágó térre.

„A festőművészek legújabb munkáikban egyfajta poszthumán esztétika felőli perspektívából tekintenek a humánumra” – olvashatjuk a Csóka Szilárd-Zsolt és Debreczeni Imre kiállításához készült szórólapon, amely eligazít az alkotások között is. A Hegyvidék Galériában ugyanis 32 mű szerepel – a cím és az alkotó nevének feltüntetése nélkül. A szórólap segítségével követhető, hányas számú kép kitől származik. Csóka Szilárd-Zsolt egy interjúban adott válaszából kiderült, ő miért nem szeret címet adni: mert a néző próbálja azonosítani vele a képet, s így a cím megöli azt.Negativ_ego1A kiállítás főcímére – Negatív ego – viszont talán az is utal, hogy alkotásaik alanyai valódi tekintet nélküli portrék. Csókát a portré mint téma már korán megragadta, majd absztrakt kompozíciókkal kísérletezett, azután kezdett visszatérni a figuratívhoz, mértani formákkal foglalkozott, tárgyak formáját rekomponálta. Véleménye szerint a képzőművészet lényege a kísérletezés. Egyszerre több művön is dolgozik, egy képet folyamatosan továbbfest, fiktív terekben, időkben alakít saját világot.
Debreczeni Imre műveinek magját a sci-fi filmek adják, kiragadott jeleneteket ábrázol, szereplők nélkül. Ő sem tervezi meg előre a munkáit, az adott filmből kifotózott fényképből indul ki, azt alakítja személyessé, fiktív sci-fi térré.Negativ_ego2„Mint ahogyan az alkotók közül többen, én is nagyon szeretem a sci-fit” – kezdte megnyitóbeszédét Fodor Balázs költő, kurátor, majd a tekintet, a látás mibenlétét, vágyát és a megpillantás reményét kezdte elemezni a művekkel kapcsolatban. Véleménye szerint a szem egy fekete lyuk, amely mindent elnyel, ami gravitációs vonzáskörébe kerül. Ahogyan fogalmazott: „Mohó kisgömböc, örökké éhes a fényre, az információra. E vágy nélkül aligha lehetne írott nyelvünk, civilizációnk, nem fedezte volna fel az emberiség a bolygókat, vagy a gravitációt. De a fekete lyuk bizonyos időnként kvazárokat, galaxisokat keresztülmetsző fényességet bocsát ki magából, mintha csak a végtelen hallgatás után közölni akarna valamit” – fejtegette tovább, kvazárokhoz hasonlítva az Altamira barlangrajzait, valamint Debreczeni Imre és Csóka Szilárd-Zsolt festményeit is.Negativ_ego3Kitért az alkotók önreflektív ábrázolásmódjára, ami abból a „poszthumán perspektívából vizsgálja saját létezésének legitimitását, melyben az általa teremtett már éppolyan meghatározó, mint saját teremtettsége”. Csóka Szilárd-Zsolt a tekintet negatívjaival, Debreczeni Imre, tőle szokatlanul, önportréival kezd önvizsgálatba – tette hozzá, majd ezt az önvizsgálatot kiterjesztette a mindenkori befogadóra is. „A látás a szem becsukásával sem szűnik meg, csak dimenziót vált. Megpillanthatjuk a koponyánk belsejébe festett egykori barlangrajzokat. A barlangfalra vetített vibráló álmokat…” – fogalmazott.Negativ_ego4Végezetül a kiállított képek által előhívott saját élményét mesélte el Fodor Balázs. Mint mondta, sok évvel később tudta meg, hogy Barcsay Jenő 1975-ben készült mozaikját nézte mindennap az uszodában, az egykori vízilabdás edzőtáborokon, és ezt az élményt most megpróbálja restaurálni. Az előhívott saját élmény restaurálását a befogadónak is ajánlotta.
Az est hangulatát zenei közreműködőként Ferencz Mari és Csaba László örökzöld dallamokkal emelte. Aki vezetéssel szeretné megnézni a kiállítást, megteheti a finisszázson, szeptember 7-én 11 órától, Fodor Balázs kalauzolásával. Negativ_ego5

szd

 A kiállítás megtekinthető: szeptember 7-ig, keddtől péntekig 10.00–18.00, szombaton 10.00–14.00 óráig. A belépés díjtalan. Cím: Hegyvidék Galéria – XII., Királyhágó tér 10.