Vizuális gyűjtés egy átláthatatlan időszakból

A Rákosi- és a korai Kádár-korszak börtönvilágát, a kommunista diktatúra meghatározó helyszíneit térképezik fel, mutatják be jelenkori állapotukban Kovalovszky Dániel fotográfus munkái a Hegyvidék Galériában. A kiállításon látható felvételek olyan idős emberek portréival, személyes történeteivel egészülnek ki, akik a művész által dokumentált helyeken raboskodtak politikai fogolyként.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, a Budapest FotóFesztivál-hoz csatlakozva nyílt volna meg februárban a Hegyvidék Galériában Kovalovszky Dániel fotográfus Egy pokoli színjáték díszletei című kiállítása, ám a pandémia felülírta a terveket. Ha késve is, de most végre megnézhetjük a felvételeket, sőt, még megnyitót is lehetett tartani. Az 1945 és 1963 közötti időszak fotókon történő feldolgozásával a művész egyebek közt arra keresi a választ, hogyan lehetett túlélni az embertelen meghurcoltatásokat és a bezártságot, megőrizve közben az emberi méltóságot.Vizualis_gyujtes1

„A politikai elítéltek emlékirataira bukkanva egy ijesztő és eddig ismeretlen világ tárult fel előttem, ami rádöbbentett arra, hogy mennyire felszínes a történelmi tudásom erről a korszakról – fogalmazott Kovalovszky Dániel, aki lassan hat éve dolgozik anyagán. – Félelmetes volt a felismerés, hogy milyen egyszerű volt akkoriban egyik napról a másikra egy koncepciós per során, vagy éppen bármilyen bírósági ítélet nélkül hosszú évekre, vagy akár örökre eltűnni az »igazságszolgáltatási« rendszer útvesztőiben. Elhatároztam, hogy vizuális gyűjtésbe kezdek, ami ennek az átláthatatlan időszaknak egy sokak számára ismeretlen, mégis jelentős részét tárná fel: méghozzá a Rákosi- és a korai Kádár-korszak börtönvilágát. A bejárandó idősíkot az első munkatáborok nyitásától, 1945-től egészen az 1963-as »nagy« amnesztiáig jelöltem ki.”

A fotográfus munkáját segítő kollégája, dr. Müller Rolf, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának történésze kiállításmegnyitó beszédében „21. századi kószáló”-nak titulálta a művészt. Ezzel az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc napjait megörökítő fényképészekre, 1956 városi kószálóira utalt, akiket Baudelaire örök gyermeki kíváncsiságú flâneurje (azaz a nagyvárosi térben szenvedélyesen csatangoló megfigyelő) fényképezőgépekkel felvértezett utódainak is tekinthetünk.Vizualis_gyujtes2

Ám amíg ’56 „kószálói” a történésekkel közel egyidejűleg rögzítették a látottakat, több mint fél évszázaddal későbbi követőjük egy letűnt, de velünk élő korszak maradványait keresi, fürkészi, rögzíti, menti. Kamerájával évek óta sorra járja a kommunista diktatúra legsötétebb éveihez kötődő erőszakhelyszíneket, az emberi szenvedés egykorvolt pokolbéli színtereit, és kitartóan viszi síkfilmre az elmúlt évtizedek alatt többé-kevésbé megváltozott helyeket, rögzíti az árulkodó nyomokat, gyűjti a bizonyító erejű tárgyakat, örökíti meg a túlélőket, alkalomadtán a leszármazottakat – fejtegette Müller Rolf.

A történész ezután a „hely”, a „test” és a „tárgy” címszavakkal jelölve részletezte, mi mindent látunk a kiállításon. Kovalovszky felvonultatja a néma tanúkat, azaz természeti és épített környezetünk létező, súlyos történelmi örökséggel terhelt helyeit, részleteit. Múltjukról beszélteti jelen állapotukban a volt politikai elítéltek, internáltak szenvedésének valóságos helyszíneit, például a Gyorskocsi utcai büntetés-végrehajtási intézet kusza szögesdróttekervényeit, a kőbányai Gyűjtőfogház kietlen udvarát, a recski internáló- és munkatábor csontszáraz, töredezett földjét, a Conti utcai börtön sötét folyosóját, a Bartók Béla úti Katpol pincezárkájának kukucskálóját, a Markó utcai fegyház baljós hangulatú, félárnyékos falát, a váci „Doberdó” cellájának rácsozott ablakát, a Rajk-pernek otthont adó Vasas Székház színpadias berendezését.Vizualis_gyujtes3

A portréfotókon az élők, a túlélők, szenvedéseik egykori közegéből kiemelve, egy neutrális háttér előtt válnak láthatóvá. A fotográfus arcképcsarnoka az egykoron elítélt vezető politikusok utódairól készített arcképekkel egészülnek ki, továbbá a korabeli valóság rekvizitumaiból is látható egy kis gyűjtemény: Csepel teherautó, Pannónia motor, Bambi üdítőital – ugyanakkor a csolnoki munkatábor rabjainak „emlékkönyve”, az ottani szénbányában használt Böhring fúró, egy kődarab Recskről, a kisfogház bitófája és a kivégzett miniszterelnök exhumálásakor előkerült fogsor.

E rendkívüli vizuális leletmentés ezzel a kiállítással az emlékezet helyévé avatja a Hegyvidék Galériát – ajánlotta a fotókat Müller Rolf mindenki figyelmébe. Az érdeklődők számára Kovalovszky Dániel július 27-én 18.00 órakor tárlatvezetést is tart.Vizualis_gyujtes4

SzD

 

A kiállítás augusztus 28-ig látogatható a Hegyvidék Galériában. Cím: XII., Királyhágó tér 10.