Százéves a Városmajori Szabadtéri Színpad

Száz évvel ezelőtt, 1922. július 30-án kezdte meg működését a Városmajori Szabadtéri Színpad elődje, a Parkmozi. Azóta sok minden változott itt, a szórakozás azonban mindvégig garantált volt. Az alábbiakban újságcikkek segítségével elevenítjük fel, hogyan alakult a hely története.

Már az 1780-as években különféle mulatságokat rendeztek a Városmajorban, miután II. József rendeletére akkor vált a terület a főváros első közparkjává. Az 1800-as évek elején megjelentek az első mutatványosok, számos bódé épült, és fénykorát élte a híres vurstli.

A park mai formája az 1900-as évek elején kezdett kialakulni. Létrejött az első komolyabb játszótér, majd 1922. július 30-án megnyitott a szabadtéri Parkmozi, a Városmajori Szabadtéri Színpad elődje.Szazeves_a_Varosmajori_Szabadteri_Szinpad1

Már a megnyitó előtt mindenki kíváncsian várta az új szenzációt: „Parkmozi a Városmajorban. A legközelebbi napokban a főváros területén újabb kertmozi nyílik meg. Fényes berendezéssel és pompásnak ígérkező műsorával bizonyára egyike lesz a leglátogatottabb nyári szórakozóhelyeknek. Az új mozi Parkmozi nevet viseli és testvérvállalata az Aréna-úti Kertmozinak. Ez a mozi is Révész Artúr igazgató kipróbált művészi vezetése alatt áll s már e nagyszerű mozi-szakembernek, az első kertmozi alapítójának a neve is elég garancia arra, hogy a budai Városmajor nagy nyári mozgóképszínháza a legszebb auspiciumok (előjelek, kilátások – a szerk.) között nyissa meg kapuit.” (Népszava, 1922. július 26.)

A kedvcsinálókból az is kiderült, hogy az első két bemutatott film a Dollárkisasszony és az Osztrigás hercegnő volt. A megnyitón számos előkelőség jelent meg.

„Fényesen sikerült bemutatót tartott tegnap a városmajori Park-Mozi. Az előkelő közönség soraiban ott láttuk József főherceget, Auguszta főhercegasszonyt, Zsófia főhercegnőt, a művészvilág színét javát, kik mind, kivétel nélkül úgy a második igazi kertmozi gyönyörű berendezését, mint a kiváló műsort illetőleg legnagyobb tetszésüknek adtak kifejezést.” (Világ, 1922. augusztus 3.)Szazeves_a_Varosmajori_Szabadteri_Szinpad2

A filmszínház Révész Artúr tervei szerint épült fel, rendkívül gyorsan, alig néhány hét alatt. Bástyaszerű cementfalak vették körül, a nézőtéren páholysorok és kerti székek kaptak helyet a szabadban. Ekkor még ugyanis nem volt befedve sem a színpad, sem a nézőtér – legalábbis nem mesterségesen: „A Parkmozi nincs egészen szabad ég alatt, sőt alig lehet látni valamit a gyönyörű, csillagos budai égboltból, mert a városmajorpark évszázados dús lombsátrai, melyek körül veszik a Parkmozit, teljesen beborítják és eltakarják azt, valóságos élőzöld mennyezetet alkotva fölötte.” (Színházi Élet, 1922/32. szám.)

A színpad 1935-ben épült fel, attól kezdve nem hivatalosan városmajori szabadtéri színpadnak is nevezték a lapok a helyet. „Szerencsés elgondolást valósított meg Budapest székesfőváros Népművelési Bizottsága, amely a budai lakosok régi óhajának tett eleget, amikor az új városmajori plébániatemplom mögött, a városmajori park árnyas sétányának erre a célra rendkívül alkalmas területén, hangversenyek és színielőadások rendezésére szabadtéri színpadot emelt és ezzel az újszerű művészi intézménnyel megajándékozta most a derék budaiakat is.” (Nemzeti Újság, 1935. július 10.)Szazeves_a_Varosmajori_Szabadteri_Szinpad3

A színpad különböző rendezvényeknek is otthont adott, de leginkább filmvetítésekre gyűlhettek össze a nézők, egészen a második világháborúig. Később, a kommunista hatalomátvételt követően államosították, és a XII. kerületi Tanács kezelésébe került. Hivatalosan 1950 óta működik a Városmajori Szabadtéri Színpad, különböző tematikájú műsoros estekkel.

A nézőteret és a színpadot az 1950-es évek elején bővítették, immár 1250 ember tudott helyet foglalni, a színpad pedig komolyabb előadások bemutatására is alkalmassá vált. Elsősorban gyerek- és ismeretterjesztő programokat, valamint színházi és balettesteket, vidám politikai kabarékat láthatott a közönség.Szazeves_a_Varosmajori_Szabadteri_Szinpad4

A sok gyerekműsor nem volt véletlen, mivel a közelben több óvoda és iskola állt, emellett pedig: „Aki ismeri, tudja, hogy Budapest egyik legszebb játszótere a Városmajorban van. Gyönyörű környezet, zajtól, forgalomtól távol, pormentes, pompás levegő, óriási fák, napos árnyas, hatalmas térség, tágasság, gyermekhinták serege, két mászógúla, három homokmedence... egyszóval gyerekparadicsom.” (Béke és szabadság, 1954. június 23.)

1955-ben ötéves lett a hely, ami összegzésre késztette a lapokat. „Idén tölti be ötödik »életévét« a Városmajori Szabadtéri Színpad, öt esztendő alatt a budaiak – elsősorban a XII. és a II. kerület lakosai – megkedvelték az évszázados fák által körülölelt, festői helyen épült színpadot. Amint beköszönt a május, felnőttek és gyermekek hosszasan böngészik a falragaszokat, a színpad nyári műsorterveit. Ha számszerű felsorolást adnánk, első helyen a gyerekeket kellene említenünk, mert a Városmajor látogatói többségében közülük kerülnek ki. Nincs olyan derült vasárnap délelőtt, amikor meg ne telnék a nézőtér 1250 ülőhelye, de legtöbbször a kerítésen kívül is álldogál két-háromszáz érdeklődő: a szabadtéri színpad legkedveltebb műsorai a vasárnap délelőtti gyermekműsorok.” (Köznevelés, 1955. július 1.)

Ez az írás is megemlíti, hogy sokszor még a bővített színpad is kicsinek bizonyult, ezért az illetékesek azt tervezték, új szabadtéri színpadot hoznak létre a Városmajor másik végében, a Beethoven-szobornál. Egy cikk szerzője így fogalmazott: „A Városmajori Szabadtéri Színpad ma már kultúrpolitikai téren túl nő a XII. kerület határain, a Városmajor és a szabadtéri színpad fejlesztése mégis elsősorban a XII. kerület lakosságának szívügye. […] A megbeszélés során a Városmajor kultúrparkká fejlesztését vitatták meg. […] Az első megbeszélés óta a kultúrparkká fejlesztés már a megvalósulás útján halad. Július első napjaiban kezdi meg működését a Szabó Ervin könyvtár szabadtéri fiókja a Városmajorban. A parkkönyvtár hetenként háromszor áll gazdag könyvállományával az olvasók rendelkezésére. Az első lépést számos intézkedés követi a közeljövőben. Ezek között legfontosabb a jelenleginél nagyobb, korszerűbb új szabadtéri színpad létesítése a Beethoven-szobor környékén. Az építkezés, ősszel kezdődik csak meg, de a XII. kerület lakossága – elsősorban a fiatalság – máris lelkesen ajánlja fel segítségét társadalmi munkában.”Szazeves_a_Varosmajori_Szabadteri_Szinpad5

A másik színpad létrejötte végül nem valósult meg, a régi bővült, újult meg az idők folyamán. Az 1960-as évektől a kerti székek helyett a parkokból jól ismert, sokkal hosszabb padokra ülhettek le a vendégek. 1965-ben új öltözők épültek, valamint elkészült az igazgatóság épülete is. „Kis főhadiszállás, öt vagy hat tenyérnyi szoba a Városmajori Szabadtéri Színpad épületében, az emeleten: itt van a Fővárosi Szabadtéri Színpadok Igazgatósága.” (Film Színház Muzsika, 1967. június 16.)

Néhány éven át, 1987-től 1991-ig megint kertmoziként működött a Városmajori Szabadtéri Színpad, amely 1990. március 1-jén felvette a Szabad Tér Színház nevet. Az 1990-es évek második felétől ismét számos színpadi produkció valósult meg, és azóta is töretlenül zajlanak itt a különböző fellépések, előadások.Szazeves_a_Varosmajori_Szabadteri_Szinpad7

Azt, hogy mennyire vendégszerető, a közönséget kiszolgáló helyről van szó, jól mutatja egy élménybeszámoló is, amelyet Császy Alice kerületi lokálpatrióta osztott meg velünk: „Kis történetem kb. 2003-ban történt, de akkor még nem volt befedve a nézőtér, csak a színpad. Dávid Sándor Erdélyből származó színművész többször rendezett zenés műsorokat a városban, több helyen. Egy igazi nyári délutánon a Városmajori színpadra invitált. Ő szerkesztette a műsort, és konferálta, közben slágereket énekelt. Szerintem ő tudta a leghitelesebben utánozni, előadni Szécsi Pál dalait. A hangfekvése, -színe minden erőlködés nélkül hasonlított. Elkezdődött a műsor, és félóra múlva vészjósló fekete fellegek kezdtek tornyosulni felettünk. Épp vége lett az első résznek, szünet lett. Ekkor hirtelen leszakadt az ég. Dávid Sándor rögtön lekiáltott nekünk, hogy mindenki jöjjön a színpadra. Nem voltunk sokan, körülbelül 50 fő. Elfértünk a színpadon. Az eső jó félórát zuhogott, de lehet, még ennél is tovább tartott. Dávid Sándor nem tudta, hogyan tovább, bement az öltözőbe a művészekhez, hogy adjanak tippet. Arra gondolt, folytatnák a műsort, de úgy, hogy a nézők fent maradnak a színpadon, a falhoz húzódva, és a művészek befordulnak felénk, háttal a nézőtérnek. Már nem lehetett leülni a vizes padokra. Így egy kört alakítottunk, és a második részt mégis elénekelték nekünk. Még olyan is volt, aki le tudott ülni a színpadi kanapéra. Akik minket jó hangulatra gerjesztettek: Gyarmati István zongorista, Kincses Veronika, Kishonti Ildikó, Faragó Vera, Horváth Attila, Rák Kati és Dávid Sándor.”

Mint a fentiekből is kitűnik, a hely még a 2000-es évek elején sem volt befedve, így talán a felidézett történet is hozzájárult ahhoz, hogy végül a színpad és a nézőtér fölé hatalmas esővédő tető épült 2010 tavaszán. Ezzel kialakult a Városmajori Szabadtéri Színpad ma is ismert arculata. Most, a százéves évforduló kapcsán sok-sok kiállítás, program, séta, előadás és rendezvény várja a látogatókat, amelyekről a varosmajoriszinpad.hu internetes oldalon olvashatnak bővebben.Szazeves_a_Varosmajori_Szabadteri_Szinpad6

Földváry Gergely