Beporzók városa – társasjáték az egész családnak

Mi lehetne szórakoztatóbb és hasznosabb elfoglaltság a strandon, két csobbanás között, vagy a balzsamosan meleg estéken a teraszon, mint társasjátékozni? Tanít és gondolkodásra késztet, miközben vidám időtöltést biztosít családnak, baráti körnek, bármely korosztályban.
Az Open History által fejlesztett új játékkal kapcsolatos első jó hír, hogy a Hegyvidéki Zöld Iroda honlapján keresztül (zold.hegyvidek.hu) is elérhető. Elég kinyomtatni a néhány oldalas szabályismertetőt és a játékmezőket, kivágni ezeket, és már kezdődhet is a parti! A kétségkívül költséghatékony megoldás árnyoldala, hogy bábukat valamelyik másik játékból kell kölcsönvenni, netán fából kifaragni, esetleg legóból megépíteni.
Különösen a sok élelemfalatka ügyes kitalálása vagy összeválogatása fontos, hiszen ezeknek egyrészt kicsinek kell lenni, hogy elférjenek a játékmezőkön, másrészt jó, ha nem gurulnak el, mert úgy nehéz „kordában tartani” őket. Remek megoldást jelenthetnek például a lencsék, vagy egymásra helyezhetőségük miatt az ötforintos érmék. Bármelyiket is választjuk, nyolcvan darabra lesz szükség, ezek testesítik meg a „játékos-rovarok” által begyűjtött élelmet, ami alapján a játék végén kialakulnak a helyezések.
Előkészületként a kivágott kezdőkört – ebben az esetben egy összesen hét városrészt mutató sokszöget – kell elhelyezni az asztal közepén. Erre kerül középre három élelem, körbe pedig a játékosok figurái, minden városrészmezőre legfeljebb egy darab. Ebből már látszik, hogy maximum hat játékos tud játszani egyszerre, legkevesebben pedig ketten. Ahol figura áll, oda egy élelmet kell még tenni, ahol nem áll, oda kettőt.Beporzok_varosaA játékmenet egyszerű. A méhsejteket sejtető lapocskák összekevert paklijából a soron lévő játékos húz egyet, és leteszi a kezdőkörhöz. Először az első, 12 mezős kört kell teljesen feltölteni a kezdőkör körül, aztán a következő, 24 mezőset. Amikor az utolsó lap is lekerül, és az azt lehelyező játékos lépett (hogy ez mit takar, arra mindjárt kitérünk), akkor vége a játéknak.
A lapocskákon további városrészek – háztömbök, erdők, parkok – vannak. Mindegyiken kis fehér virágok mutatják, hogy rovarszemmel nézve mennyi élelmet rejt a mező. Ezeket a morzsákat rögtön rá is kell tenni a kihelyezett lapra. A virágpor és nektár szimbólumán kívül némelyik kártyán egy vízcsepp is van, mert a rovaroknak rendszeresen (minden körben) inniuk is kell. A lapocska lehelyezése után a játékos négy akciót hajthat végre. Ezek lehetnek lépések vagy egy táplálékfalatka elfogyasztása. Az ivás nem jelent külön akciót, egyszerűen csak útba kell ejteni egy itatólapocskát.
Nem esett szó a kakukktojásról, azaz a cinegéről. A pakliban hat cinegekártya van, amelyeket kihúzva a cinegejelölőt mozgathatjuk. Bár olykor a cinege is beporoz, vele nem tudunk élelmet gyűjteni, inkább ellenfeleink rovarait ijeszthetjük meg kissé. Ahová a cinegét tesszük, oda nem lehet lépni, illetve onnan a beporzóknak haladéktalanul tovább kell állniuk. Aztán a következő cinegekártyánál a madár tovaszáll, és megint változik a játéktér.
Eddig egyszerű: minél több falatkát kell összegyűjteni a rovarunkkal, hogy győzzünk. Az izgalmak azonban még hátravannak! A hat játékos különböző rovarokkal játszik, amelyek különböző tulajdonságokkal bírnak. A rózsabogár lassú, de falánk, és esetlen mozgásával tönkre is tesz egy kis táplálékot. A darázsra hasonlító mintázatú zengőlégy nemcsak megporoz, hanem lárvái levéltetvet esznek, így ahol megfordul, ott több élelmet termelnek az egészséges mezők. A szender éjszaka is táplálkozik, amikor a többiek alszanak. A dongó bölcsőt épít, és ha kikel az utód, akkor besegít a gyűjtésbe. A faliméh élelmet gyűjt a bölcsőjébe, ahol utódját neveli. A kakukkméh viszont pont a faliméh bölcsőjébe petézik, és megpróbálja megkaparintani a gazdag éléskamrát.
Nem árulunk el minden részletet, bőven marad meglepetés, de azt azért fontos megemlíteni, hogy kétféle verzió játszható. Az egyik inkább kisebbeknek és kezdőknek való, a másik vérbeli stratégáknak, akik áttekintik az egész várost és a benne élő valamennyi beporzót. Az egyszerűbb variáció pár perc szabályismertetés után nagyjából húsz perc szórakozást biztosít, és mivel a játék egy borítékban elfér, bárhová könnyű elvinni, legyen szó vízitúráról, hajnali horgászatról vagy cserkésztáborról. A játékosok néhány kör után biztosan máshogy néznek majd a rovarlét viszontagságaira és a színesen virágzó hegyvidéki méhlegelőkre!

(Barta)