Eltitkolt_emlekmu1

Eltitkolt emlékmű, tanulásra hívó harangszó

Az idén 150 éves ELTE Tanító- és Óvóképző Kara szakmai konferenciával és helytörténeti épületbejárással csatlakozott a – hagyományteremtő szándékkal – először megrendezett tanítók napjához. Az interaktív séta résztvevői megismerkedhettek az iskola első személyi számítógépével, a szorobán nevű japán számolóeszközzel, sőt még egy trükkös ajtót is kinyithattak.

Évszázadokon keresztül március 12-én, Gergely napján zárult és kezdődött a tanév. Ilyenkor rendezték a Gergely-járást, amit a szegényebb diákok adománygyűjtésre használtak, hogy így szerezzék meg a tanulásukhoz szükséges anyagi hátteret. Később a tanítók számára is gyűjtöttek, majd a 17. századtól, elsősorban a református iskolákban, mindezt összekötötték a diáktoborzással.
Ezekhez a hagyományokhoz kapcsolódik a most először megtartott tanítók napja, ami alkalmat adott arra, hogy a 150 évvel ezelőtt alapított ELTE Tanító- és Óvóképző Kara szélesre tárja kapuit a nagyközönség előtt. Délelőtt „A tanítóság szerepe a pedagógiai innovációban” címmel kerekasztal-beszélgetés zajlott, amin azok a tanítóképzésben dolgozó oktatók, iskolavezetők osztották meg gondolataikat a hallgatósággal, akik tanítói diplomával is rendelkeznek. A bevezetőt Ungár Ágnes, a Rákospalotai Meixner Általános Iskola igazgatónője mondta el, és mások mellett szót kapott a XII. kerületi Gyertyánffy Gyakorló Általános Iskola igazgatója, Mesterházy Ferenc is. A programot az iskola tanulóinak látványos Gergely-járása zárta.Eltitkolt_emlekmu2Délután interaktív séta keretében lehetett ismerkedni a kar épületével, méghozzá a földszinttől a padlásig. Mielőtt elindultunk, dr. Márkus Éva, a kart vezető dékán elmondta, hogy az első magyar állami tanítóképző 1869 novemberében a Krisztinavárosban kezdte meg működését. A képző akkor még csak férfiakat fogadott, az első női hallgatókat az 1913–14-es tanévben vették fel. 1919-ben a Cserny-féle különítmény laktanyaként használta a helyet, ahol 1944-ben hadikórházat rendeztek be.
A felsőfokú (akadémiai) tanítóképzés 1959-ben indult el, 1975-ben kapta meg az intézmény a főiskolai besorolást. 1968-tól óvodapedagógus, 2010-től csecsemő- és kisgyermeknevelő, 2017-től rajz és vizuális kultúra mesterszakkal bővült az oktatási kínálat, amelyben felsőfokú szakképzések, szakirányú továbbképzések is helyet kapnak. A főiskola 2000-ben lett az Eötvös Loránd Tudományegyetem kara, 2009 óta működik a jelenlegi néven.
Dr. Márkus Éva kiemelte, hogy évente 500-600 jelentkezőt vesznek fel, jelenleg a hallgatói létszám eléri a 2500-at, amivel a hegyvidéki a legnépszerűbb – és a létszámokat tekintve legnagyobb – tanítókat és óvodapedagógusokat képző intézmény. A felsőoktatási rangsorokban a tanító- és óvóképzésben első helyen szerepelnek, tíz tanszéken 75 oktató és 47 kari alkalmazott dolgozik az épületben.Eltitkolt_emlekmu3A múltba visszaugorva: 1911-ben költözött az iskola a mostani épületbe, ami kifejezetten erre a célra, tanítóképzőnek készült. Az egészen a Csörsz utcáig elterülő, hatalmas telken gyakorlóiskola, gyakorlókert és internátus is létesült. Akkoriban ezt a részt Mozdony utcának hívták, és az I. kerülethez tartozott, 1921-ben lett Fery Oszkár, 1945-ben Kiss János altábornagy utca. Érdekesség, hogy a 40-es házszám mindvégig megmaradt.
Fery Oszkár csendőrtábornok, valamint bajtársai, Borhy Sándor és Menkina János nevét az épület főbejáratától jobbra elhelyezett emléktábla örökíti meg, amelyet az önkormányzat 1921 után 2011-ben állíttatott újra. A Tanácsköztársaság utolsó napjaiban, államellenes összeesküvésre hivatkozva, mindhármukat letartóztatták, a tanítóképző alagsorában megkínozták, végül felakasztották őket, holttestüket a Műegyetem rakpartról a Dunába dobták.
A Nagy Jenő utca sarkán látható Kiss János altábornagy márványtáblája. Ő a második világháború végén lett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság Katonai Vezérkarának vezetője, a nyilasok végezték ki 1944-ben. Ugyanez a sors jutott Nagy Jenő ezredesnek, aki a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság egyik katonai vezetője volt. Emléktáblája szintén az épületen kapott helyet. A kapualjban lévő márványtábla I. Ferenc Józsefnek mond köszönetet az intézmény felépüléséért.Eltitkolt_emlekmu4Az első emeleten, egy kis fülkében található az első világháborúban hősi halált halt harmincnégy diák emlékműve. Ők minden bizonnyal ugyanabban az egységben szolgáltak. A márványtáblát a hazaszeretetre utaló zászlót és a tudást szimbolizáló könyvet tartó férfi bronzalakja egészíti ki, az alkotás Ruff András szobrászművész munkája. 1933-ban avatták fel, a második világháború után azonban lefalazták, később eltakarták lambériával, így egészen a kilencvenes évekig rejtve maradt a diákok és a tanárok előtt. Azt, hogy ki és miért tüntette el évtizedekre, nem tudni. Valószínűleg azért vált nemkívánatossá, mert a tanítóképzésnek ideológiailag „tisztának” kellett lennie, ebbe pedig az előző rendszerben nem fért bele a hősi emlékmű, amely az egész országban csupán két tanítóképzőben látható.
A tanítók napján megkondult az egykor a tanulásra hívó bronzharang. Ennek érdekessége, hogy ma is használatban van: tűz esetén a manuális értesítési rendszert helyettesíti. Eltitkolt_emlekmu5A bemutatott egyedi informatikai eszközök közül az egyik legérdekesebb az intézmény első személyi számítógépe volt, amelyet nagy becsben tartanak. Ha már számolás: érdemes megemlíteni a matematika tanszék módszertani eszközeit, köztük a szorobánt, ami egy japán számolóeszköz, és Európában csak Magyarországon lehet intézményi keretek között megtanulni a használatát.
Különlegesség az épület tetején működő csillagvizsgáló. A második világháborúban, sajnos, súlyosan megsérült, ma már csak az alapjai maradtak meg a padláson. Az eget ugyan nem lehet már innen kémlelni, egyvalaki mégis állandó lakója a tetőnek: Szigorlat Szilárdról van szó, aki a legenda szerint annyira tartott a vizsgáktól, hogy ide vonult önkéntes száműzetésbe.
A vizuális tanszék emeletén egy érdekes, folyamatosan bővülő kiállításba csöppenünk. A feketére festett falra negyedévente a gyakorlóiskola tanulói festhetnek, rajzolhatnak. Ezzel még nincs vége a képzőművészeti tárgyú érdekességek sorának, a meseszobában ugyanis a mesterszakos hallgatók fejezik majd be azt a falfestménysorozatot, aminek első öt darabját Gerber Pál készítette el.Eltitkolt_emlekmu6A helytörténeti sétán megtekinthettük az intézménytörténeti kiállítást, kvízjátékon törhettük a fejünket, és egy trükkös ajtó kinyitását is megkísérelhettük – mögötte azonban nem találtunk mást, csak a puszta falat. Persze, nincs ebben semmi rejtély, csupán annyi történt, hogy a három teremből kettőt kialakító munkások annak idején nem vették a fáradtságot, hogy az így feleslegessé váló ajtót kibontsák… A program, némi meglepetésre, dalolással zárult: az egyetem énekkara mindenkit közös éneklésre invitált az iskola lépcsőházában.

(-os)