Mindent beborító tatáriszalag

Ha van a növényvilágnak agyonhallgatott képviselője, akkor a tatáriszalag az. Szinte a nevét sem hallani kertészek, botanikusok társaságában. Talán leggyakrabban a természetvédők emlegetik, elmarasztaló jelzőkkel bélyegezve. Pedig ez a növény csak azt teszi, amit minden más rokona: növekszik – azt viszont mindennél gyorsabban!
Nálunk tatáriszalag, tadzsikiszalag vagy kínaiiszalag néven fut – bárhová, ahol van támaszték. A legtalálóbb az angol elnevezése (mile-a-minute), ami szabadon „mérföld egy perc alatt”-ra fordítható. Elég egy villanyoszlop vagy drótkerítés, és már be is borította azt vékony hajtásainak sűrű szövedékével. Neve ellenére nincs köze a kertekben nagy virágot bontó vagy vadon mérsékelt övi liánokat nevelő iszalaghoz.
Kertészeti igényeiről azért nehéz beszélni, mert szinte mindenütt megtalálja a számítását. Persze legjobban a tápdús talajt és a napos helyet kedveli, de a szárazságot is eltűri. A kártevők, kórokozók nem lelkesednek érte. Föld alatti rizómáival gyorsan terjed, és már tavasszal erőteljesen hajt. Az előző évek hajtásszövedékét támasztékként használva növekszik.Mindent_beborito_tatariszalagKözépzöld, hullámos szélű, közepes méretű leveleket nevel. Nyár derekán bontja első virágait. A bugákba rendeződő kis virágok egyesével nem túl dekoratívak, de a tömeges virágzás alkalmával pompás látványt nyújtanak. A virágzás egészen a fagyokig eltart – a kertészek mellett a viráglátogató rovarok örömére.
Az egyetlen kerti munka, amit érdemes évente elvégezni, a metszés. Tél végén vagy kora tavasszal kell alaposan visszavágni a tövet. Irodalmi adatok alapján évente akár három métert is kúszhat, de a gyakorlatban ez valahogy sokkal többnek tűnik. Ha ránő egy bokorra, fára, onnan már nehéz leszedni a hajtásait. Ilyenkor általában az iszalag addig növekszik, amíg teljesen beárnyékolja a támnövényét, és az lassan elhal, majd letörik a terebélyesedő súly alatt. Irtani nehéz, a többszöri teljes visszametszés, vagy a gyöktörzsek talajból történő kiásása segíthet.

B.