Tovább a tartalomhoz Tovább a lábléchez

Hogyan készítsünk sziklakertet?

A hegyvidéken a természetes társulások is sokszor sziklakerteket képeznek. A sekély termőrétegből kibukkannak a kisebbnagyobb sziklák, amelyeket körbevesznek az alacsony növények. Ugyanezt a természetes hatást elérhetjük a kerítés belső oldalán is.
Hogyan készítsünk sziklakertet?
Miniatűr kert

A sziklakertek domborzathoz kötöttek, sík terepen épített sziklakertek is lejtősen kiképzett dombokat alkotnak. A kerület legtöbb kertjében adottak – a sziklakert kialakítása szempontjából – ideális rézsűk és szintkülönbségek. Mégsem lehet akárhova sziklakertet építeni. Keressünk napos helyet, lehetőleg déli, délnyugati kitettségű lejtőt, mert a sziklák között élő növények nagyobb része meleget és közvetlen napfényt igényel!

Sziklakert kialakításához elsődlegesen sziklákra van szükség. Tulajdonképpen bármilyen típusú (vulkáni vagy üledékes) kőzet használható, amely tartósan képes ellenállni az időjárás viszontagságainak és a növények gyökereinek. A sötét vulkanikus kőzetek (andezit, bazalt) idegenek a hegyvidék természeti adottságaitól, ezért válasszunk inkább világos köveket. A szintén vulkanikus gránit világosabb színével megfelelő lehet, különösen akkor, ha a kertbe utána kifejezetten mészkerülő növényeket szánunk. A legtermészetesebb és legelterjedtebb mégis a mészkőből, dolomitból épített sziklakert.

Ne engedjünk a kísértésnek, és ne érjük be – kirándulásokról hazacipelt – kis kövekkel! Válaszszunk igazi sziklákat, amelyek néhány év elteltével sem tűnnek el a hízó növénypárnák alatt. Minél érdekesebb a kő, annál jobban alkalmazható díszkertbe. A túlzások, a tarka-barka kőgyűjtemény és a bizarr alakú vagy színezetű kövek azonban elvonják a figyelmet a növényekről.

A másik legfontosabb alapanyag a föld. A hegyvidékre jellemző, jó vízáteresztő képességű keveréket használjunk, mert a növények legnagyobb része sokkal kevésbé viseli el a pangó vizet, mint a szárazságot. A túlzottan laza, erősen porló föld nem szerencsés, mert a terep szintjéből kiemelkedő kert jobban ki van téve a szélnek és a lefolyó esővagy öntözővíz eróziójának.

A sziklakert megépítése nem igényel különleges szakértelmet. Először tervezzük meg a leendő kert fő sajátosságait, majd válogassuk ki a megfelelő köveket. Jó ötletekért elég „a szomszédba menni”, és tenni néhány kiadós sétát a kerületben. A természetben is találhatunk szép példákat, és a kertek is formálhatják elképzelésünket. A sziklákat próbaképpen elhelyezhetjük több változatban is, amelyek közül könynyebb kiválasztani a legtetszetősebbet. A sziklakert jellege nagyon széles határok között befolyásolhatja a sziklák és a földfelszín arányát.

A kert tartóssága és a balesetveszély csökkentése érdekében fontos, hogy a sziklák legalább kétharmad részben a föld alá kerüljenek, és biztosan álljanak. Gondoljunk a belső részek megközelíthetőségére is. A sziklák a talaj felé lejtsenek, ne legyenek a rézsű lejtésével párhuzamos, csúszós részek. Kiálló peremeket vagy instabil konstrukciókat ne alkalmazzunk! A sziklák között hagyjunk megfelelő helyet a földnek és a növényeknek. Ha túl kicsi hely marad a gyökereknek, a növények csak vegetálnak a kövek között.

Az utolsó művelet a kialakított, földdel feltöltött és előre belocsolt kert beültetése. Szerencsére a sziklakerti növények széles választéka áll rendelkezésre, így minden stílushoz és elképzeléshez könnyen megtalálható a növényanyag. Válasszunk a kert többi részével színben, méretben és jellegben harmonizáló növényeket. Végezetül a szabadon maradó földfelszínt szórjuk be – a sziklákkal megegyező anyagú – kőzúzalékkal vagy kéregőrleménnyel. Így csökkenthető a gyomosodás és a sziklakert gondozási igénye.

Sziklakertbe hagyományosan a párnát alkotó évelő növények kerülnek, amelyek elterjedve zöld foltokat alkotnak a világos sziklák között. Tavasszal ezek a foltok változatos színű virágköntösbe bújnak. Természetesen ültethetünk kora tavaszi hagymásokat is, illetve a nyári színpompa kedvéért egynyári virágokat. Kevesebb figyelem övezi a sziklakert tetején található, úgynevezett vezérnövényeket. Ezek a látványt kiegészítő, egyöntetű hátteret adó példányok nem hivalkodóak, szerepük a sziklakert lezárása, elkülönítése a környezetétől és nyugodt színű – leggyakrabban sötét – háttér biztosítása. Legalkalmasabbak az alacsony, örökzöld, lombjukkal díszítő bokrok, cserjék.

Barta István