Őszi gyümölcsök a kertekben

A nyári gyümölcsök – köztük az eperfa és a ringló – már szerepeltek a Hegyvidék hasábjain, most pedig eljött az ideje a később érő termések ismertetésének is. Essék szó tehát a kerítés belső és küldő oldalán egyaránt elterjedt növényekről: a bodzáról és a naspolyáról!

A bodza – vagy teljes nevén fekete bodza – érdekes növény, hiszen szinte mindenütt megjelenik, ültetés nélkül is gyarapítja a legtöbb kert növényállományát, és ha már megtelepült, gyors növekedésbe kezd, virágzik és gazdagon terem. Mindenki ismeri, mindenki tudja, hogy virágából remek szörp készíthető, lila bogyói pedig lekvár alapanyagául szolgálhatnak – mégis kevesen becsülik.

Régen a mácsonyák rendjébe tartozó növény minden darabját felhasználták; szivacsos belű, középen üreges hajtásaiból furulyát vagy vattapuskát készítettek, gyökerét, kérgét, levelét, virágát és bogyóját étkezésre és gyógyításra használták. Fája annyira szivacsos, hogy egymagában még elégetni sem lehet. Gyorsan bomló lombja segíti a komposztálást, ezzel javítja a kiskertek talaját. A növény és a levelek beáztatásával nyert lé távol tartja a legyeket és egereket, ugyanakkor vonzza a levéltetveket, ezzel megóvja a kert más, érzékenyebb fajait.

A bodza a népi gyógyászatnak is sokoldalú alapanyagot biztosított; teáját használták vértisztító, hashajtó, fájdalomcsillapító, hánytató, sebgyógyítást segítő és székrekedést gyógyító szerként is. Még a tbc kezelésében is sikerrel alkalmazták. Vitaminokban, provitaminokban és ásványi anyagokban különösen gazdag bogyójából a legváltozatosabb ételek és italok készülhetnek. A bodzapálinka (bodzabor, bodzaecet) ma éli reneszánszát, és se szeri, se száma a különböző bodzalekvár-recepteknek. A választék azonban nem merül ki itt, a vállalkozó kedvűek akár a palacsintatésztában kisütött bodzavirágot, a mákos, bodzás sütit és a hideg bodzalevest is kipróbálhatják. Fontos azonban tudni, hogy a növény magja és zöld részei enyhén mérgezők, nagyobb menynyiségben elfogyasztva hasmenést, hányást idézhetnek elő.

Termő bodzaág
Termő bodzaág

Az ország útjain járva egyre gyakrabban lehet bodzaültetvényeket látni. A lehajló ágakon termő bodza ugyanis az élelmiszeripar keresett alapanyaga. Egyre több ital – köztük gyümölcslé – kerül a boltok polcairól a háztartásokba, de az elkészítésükhöz felhasznált gyümölcs mennyisége évről évre csökken. A dráguló gyümölcsök helyét a bodza felértékelődött színező hatása tölti be.

A növény gondozására nem érdemes sok szót vesztegetni, inkább a visszaszorítására kell figyelni, mert gyors növekedésével elnyomhatja, beárnyékolhatja a kert más növényeit. Metszése nem okoz nehézséget, hiszen puha, szivacsos hajtásait metszőollóval is könnyű átvágni. Érdemes azonban meghagyni a kertben, mert sokat segíthet a növényvédelemben, beérő és le nem szüretelt bogyói pedig a kert madarainak kedvelt csemegéi.

Őszi gyümölcsünk a naspolya is, mégis szinte mindenben különbözik a fekete bodzától. Magról kelt egyedei tövisesek, a nemes alanyra oltottak nem szúrnak. A molyhos, lándzsás leveleket tartó, három-öt méter magas, erősen elágazó bokron ősszel jelennek meg a húsos, barna termések.

A pingponglabdányi gömbök azonban csak a fagyok hatására, karácsonyra válnak élvezhetővé.

Október elején leszüretelve a szobában is beérnek néhány hét alatt. Lekvárszerű gyümölcshúsuk megosztja az embereket: van, aki mindennél többre becsüli, más viszolyogva utasítja vissza. Pedig az igénytelen és csersavtartalma miatt a kártevőknek is ellenálló kaukázusi növény gazdag vitaminforrás abban az időszakban, amikor már semmilyen gyümölcs nem terem a kertben.

Barta István