Csillagszeműék karácsonyai

Timár Böskét aligha kell bemutatni. Őt mindenki így ismeri: a világhírű Csillagszemű Táncegyüttes művészeti igazgatója, vezető tanára. Timár Sándornak, az együttes művészeti vezetőjének és koreográfusának tanítványa, majd felesége. Öt gyermekük van, akik valamennyien, tehetségüktől és hivatásuktól függően, kiveszik részüket az együttes munkájából.

2009_24_Page_10_Image_0013

Régi igazság, hogy a tánc fiatalon tart és konzervál. Timár Böske magával ragadó teremtés. Ma divatosan úgy mondják: aurája van. Sugárzik belőle az energikus tettrekészség. Sütő Péter írja könyvében – Csillaszeműek (Budapest, 2005) –, a róla szóló fejezetben: „Azon kivételes emberek közé tartozik, akik a magánéleti és hivatásbeli küldetésükben egyaránt nagyszerűt produkáltak. Táncosként és anyaként, művészeti igazgatóként és feleségként, szervezőként és koreográfusként egyaránt teljes odaadással, odafigyeléssel és eredményesen látja el feladatát.”

Az együttest 1998-ban Magyar Örökség-díjjal, 2003-ban Európa Táncdíjjal tüntették ki, 2006-ban elnyerte a Prima Primissima-díjat. Zárójelben annyit: Böske 14 éves korában felvételizett a Bartók Béla Táncegyüttesbe. Meg sem fordult a fejében, hogy néptáncos legyen, versenytornász volt. Két nővére után ő is a Kölcsey gimnáziumba jelentkezett. Este hatig tanult az iskolában nyelvtagozatos diákként. A Bartóknak már akkor híre volt. Felvételizett a „nagy” Timár Sándornál. De innen egy másik történet kezdődhetne…

– Húsz éve lakunk a Virányoson – mondja a Virányosi Közösségi Ház kellemes kávézójában –, a táncegyüttes a kezdetektől itt kapott otthont, itt tartjuk az együttes próbáit. Ideális körülmények között, csupán az átöltözéssel adódnak némi gondjaink. Amikor ide költöztünk, a negyedik gyermekem születését vártuk. Októberben jöttünk el a Rózsadombról. Megszerettem ezt a környéket, barátságosabb,közvetlenebb a hangulata. Egy régi villában lakunk, nagy kerttel, terasszal, egy sóhajtásnyira innen. Alighogy kipakoltunk, ’89. december 17-én megszületett Andris fiam, éppen szentestére engedtek haza a kórházból. Leraktuk őt a karácsonyfa alá.

2009_24_Page_10_Image_0012

És az első gyermek?
– Az első? Misi tizenkilenc éves koromban született. Ez jó, nagyon jó, hiszen negyvenkét esztendősen már nagymama voltam. Hosszú a történet a felvételitől, a táncegyüttesbeli tagságtól az Állami Népi Együttes égisze alatti közös munkájukig, majd a Csillagszeműek megalakulásáig. Különösen szép fejezet életük regényében, hogy Böske 18 éves korában feleségül ment első igazán mély és tartós kapcsolatához – Sándorhoz. Idestova több mint harminc éve házasok. – A mi szakmánk, a táncos karrier törékeny dolog, nem lehet mindenki pedagógus vagy koreográfus, és akkor még nem is beszéltünk az esetleges sérülésekről vagy a bizonytalan szerződésekről. Összeházasodtunk, érkeztek sorban a gyermekek. Misi, majd Matyi, Sárika, Andris és Gergő, aki most tizenhét éves. Az Állami Népi Együttesből már négy csemetével a „hónom alatt” jöttünk el. A Rák jegyében születtem, róluk úgy tartják, családközpontúak. Mindenesetre mindvégig dolgoznom kellett a gyerekek mellett, részint Sándor igényelte a munkámat, nem jól viselte a helyettesítést, részint akkor már javában tánckarvezető voltam. Három évre sohasem tudtam otthon maradni… Az együttest ötven gyermekkel indítottuk. Az évek során gyarapodtunk, ma ötszázan vagyunk. A gyermekeim egyre inkább a segítségemre voltak. Misi katolikus teológusként szerezte az első diplomáját, a másodikat néptánc-pedagógiából tette le. Ő a férfi munkatárs az együttesben. Matyi, aki filmvágó, készíti el a bemutató-, s állítja össze a reklámfilmjeinket. Sárika lányom a női asszisztensem. Összességében a család besegít az alapítástól kezdve.

Hogyan ünneplik a karácsonyt?
– A szenteste csodálatos! Mindig nálunk tartjuk meg, egyre többen és többen gyűlünk öszsze. Utoljára harmincöten voltunk, állófogadást tartottunk, az ételkínálat a családi összefogás szép példája volt: a nővérem kocsonyatortája, az én halászlevem, amit nagyon tudok – csakis pontyból, bajai módra, gyufaszáltésztával gazdagítva –, a székely káposzta, a rántott hal, az unokáim miatt a kirántott csirke alsócombokból. A dobverőkből rengeteget sütök ki, legalább harmincat. Az állófogadás még csak-csak lezajlik, ám az ajándékozás legyőzhetetlen feladat. Múlt évben született meg az elhatározás, gyermekeink jó döntése: kihúzzuk egymás nevét. Mindenki egyvalakitől kap nagy ajándékot, az ajándékozottról rövid jellemzés hangzik el, amolyan tréfás, hogy rá lehessen ismerni. A szenteste hat órakor kezdődik. Lángra lobbantjuk a gyertyákat, énekelünk, imádkozunk, ajándékozunk. Ezen részt vesz kedves barátunk, Tömördi Viktor atya, a család papja, ferences szerzetes, aki gyermekeim felnevelésén és a Csillagszeműeken keresztül bekapcsolódhatott a családi életünkbe, sőt a hazai táncművészetbe is. A vele való együttlét meghatározza karácsonyainkat. Ajándéknak szánva született már közös, nagyszabású filmösszeállítás a családunkról, a gyerekeinkről, Matyi fiam munkájaként. De Sári lányom fotózásai, Misi fiam zenei válogatásai is megannyi ajándék ezen az estén, a szeretet ünnepén.